Az IOTÁ-s bemutató után most következzék egy másik híres (vagy inkább hírhedt?) kriptovaluta, a jelenleg 11. helyen álló Monero.
Miért hozták létre?
Jelképéről azonnal egy metrójelvényre asszociálok, amióta csak a piacon vannak – 2014 tavasza -, és éppen ezért sajnos nem is vizsgáltam alaposabban annak idején, csak átléptem fölötte, mint ahogy a legtöbb shitcoin fölött szokás. Pedig a Moneronak (XMR) számos említésre méltó tulajdonsága van, amik mellett nem volna szabad csakúgy elsétálni.
A Bitcoin blockchain-jét eredetileg szintén arra tervezték, hogy biztonságos legyen, és a felhasználók személyazonossága ne tudódhasson ki. Azonban az anonim tranzakciók sorozatának végén jó eséllyel úgyis egy tőzsde vagy váltó fog állni, aminek a használatához papírokra és adatokra van szükség. A blokklánc-felderítő szolgáltatásokkal pedig végig lehet követni az összegek vándorlását egészen addig a pontig, ahol végül kikerül a rendszerből és készpénzre változna. Sokakat füleltek már így le a darkweb-huszárok közül, és jelen pillanatban is ezen teória alapján zajlik a Coincheck-hackelés nyomozása.
Ugyanakkor a Monero maga hivatalosan nem az alvilág fizetőeszköze kíván lenni. Állásfoglalásuk szerint szükség van egy olyan kriptovalutára, mely száz százalékos biztonságot és titkosságot garantál a felhasználói számára, hiszen vannak olyan elnyomó rezsimek a Földön, melyek gátlástalanul kiforgathatják állampolgáraikat vagyonukból, sőt, halálbüntetéssel is sújthatják őket, ha megpróbálják védeni javaikat. Az egész projekt mögött húzódik egyfajta kripto-anarchista szellemiség, aminek fő motívuma, hogy az ember elidegeníthetetlen jogának kellene lennie a teljes kontrollnak a pénztárcája fölött, és nem a Monerot és társait kéne “privacy-coin”-nak hívni, hanem a többit “surveillance coin”-nak…
Untraceable
Lényeg a lényeg, a Monero az egyik első valóban lekövethetetlen érme. Mindezt pedig úgy vitelezték ki a – természetesen – anonim fejlesztők, hogy az ún. TXID-t is kódolták a blokkláncban, pont úgy, ahogy a feladó és fogadó felek címeit is. Sőt. Még az átutalt összegeket is. Ha megnézünk egy expoler-t, láthatjuk, hogy milyen kevés információt mutat publikusan egy XMR tranzakció.
Mégis van megoldás arra az eshetőségre is, hogyha bizonyítanunk kellene a másik fél számára, hogy az utalásunk megtörtént. Van lehetőségünk egy – kizárólag az adott tranzakcióhoz köthető – kulcsot kérni a pénztárca alkalmazásunkban, amellyel a másik fél ellenőrizni tudja, hogy valóban elküldtük számára az összeget. Ehhez a kulcshoz a másik fél csak úgy juthat hozzá, ha a küldő fél átadja neki. De ez a kulcs semelyik másik utalás megtekintéséhez nem lesz használható.
Ha tehát a példa kedvéért a Binance-ről elküldenénk magunknak 1 XMR-t, és aztán visszaküldenénk, nem volna bizonyítható a tudomány jelen állása szerint, hogy az ugyanaz az érme, és ugyanabból a tárcából érkezett, mint ahova ment.
Ellentmondásos megítélés
A Monero nem tartozik a legtranszparensebb projectek közé. Fejlesztői álneveket használnak, és napjainkban már nyílt titok, hogy a Bitcoint lassan de biztosan leváltja a darkweb piacain is az XMR. Nem léteznek kimutatások arról, hogy az XMR-ben tárolt tőke végülis milyen célra kerül felhasználásra, de ez ugye nem is lehetséges, tehát ilyen tekintetben a coin biztonságban van a botrányoktól.
Másrészről azonban nincsen semmi jelentősége a bizonyíthatóságnak akkor, ha nem a bíróságon ülünk, hanem a fórumok és thread-ek népét hallgatjuk. Márpedig arról konszenzus van a kripto-világban, hogy a Monero az alvilág legkedveltebb fizetőeszköze 2018-ban. Ennek ellenére (vagy épp ezért?) stabil a pozíciója a legnagyobbak között, és valószínüleg a medve-időszak elmúltával újabb rekordokat fog dönteni az árfolyama.
Azonosíthatatlan tranzakciók. Ez volt az egyik alapgondolata Satoshinak, és ilyen valutákra mindig is lesz igény. Jelenleg pedig ennek az iparágnak a Monero a királya, elhanyagolható számú politikai üldözött, és annál több drogbáró legnagyobb örömére.
