A bikák halványuló emlékezete üldözheti el a medvéket?

Megosztom

Jól ismerjük a piaci ciklusok folyamatát, sokan, sokszor leírták már. Persze többen többféle ciklusról beszélnek, ezek mellett adottak a szezonális hatások, mint az év eleje, vannak kulturális hatások is, mint például a karácsony vagy a kínai újév. Könyvtárnyi irodalma van a témának, a legfontosabb ciklus talán mégis a szereplők viszonyulását, méginkább pszichológiáját leíró folyamat:

  • Reményvesztettség, ekkor úgy gondoljuk, hogy ennek vége, semmi értelme a nehezen megkeresett pénzünket a területre önteni.
  • Érdeklődés, ekkor (újra) felfedezzük magunknak az adott piacot, érdekesnek tűnik, akár még lehet is belőle valami.
  • Optimizmus, már megtettük a befektetésünket, nagyszámú kisbefektető együttes tőkeereje megmozdítja a piacot, méghozzá jó irányba, növekedésnek indul.
  • Öröm, hiszen napnál világosabb: haladunk emberek, micsoda emelkedések vannak itt!
  • Eufória, ennél talán már nem is lehet jobb, ennyi pénzt rég kerestünk!

A folyamat ezen a ponton megakad, természetesen semmi sem emelkedhet, növekedhet a végtelenségig, a rutinos öreg rókák, szemfüles újoncok elkezdenek eladni, hiszen miért ne adnának el akkor, amikor jó magasan vannak az árfolyamok. A növekedés először stagnál, majd megkezdődik a zuhanás.

  • Riadtság, hiszen minden piros, de pánikra semmi ok, ez bizonyára csak egy döccenő, átmeneti problémáról van szó.
  • Pánik, hisz nagy hibát követtünk el, adjunk el gyorsan.
  • Depresszió, óriásit buktunk ezzel, avagy: ki volt az a hülye, aki azt mondta, hogy ez jó ötlet???
  • Kiábrándulás, ennek az egésznek semmi értelme, felejtsük el.
  • Reményvesztettség.

Ezzel a kör bezárult, jöhet a következő ciklus.

De mégis mi kell ahhoz, hogy elinduljon a következő ciklus?

Ez az a kérdés, amire mindannyian keressük a választ, a válasz azonban lehet, hogy jóval egyszerűbb, mint gondolnánk. Emlékszünk 2013 áprilisára? Nem baj, ha nem, mi sem igazán. Erre a dátumra visszatérünk még, előtte azonban beszéljünk egy kicsit arról, hogy hogyan működnek az emberek, ami az egyének és a társadalmak, a globális közösség traumáit illeti.

A “rossz dolgok” már csak olyanok, hogy minél frissebbek és minél erősebbek, annál jobban fájnak. Viszont ahogy mondani szokták, az idő minden sebet begyógyít, ez mindig igaz. 2001. szeptember 11-e például olyan trauma az amerikai társadalom és az egész emberiség számára, amit sosem fogunk elfelejteni, közel húsz év elteltével azonban már nem mérgezi mindennapjainkat az események rémképe.

Feldolgozunk, felejtünk, ideális esetben tanulunk is. Persze csak akkor tanulunk, ha kellően nagy volt a trauma, minden más esetben néhány hónap, néhány év után elkövetjük pontosan ugyanazt. Ez fog történni a bitcoinnal és a kriptoppénzek piacának egészével is, a 2017-es nagy bullrun majd az azt követő óriási visszaesés traumáját is el fogjuk felejteni.

Hogy mikor? Talán jövőre, talán két év múlva, a mikor lényegtelen. Viszont az, hogy ez meg fog történni, újra belekerülünk az “érdeklődés” stációjába egészen biztos.

2013. áprilisában 233 dollárról 67 dollárra zuhant a bitcoin árfolyama, egyetlen éjszaka alatt 71%-os esés történt. Kevesen voltak, akik erre emlékeztek 2017. közepén, amikor legutóbb belecsöppentünk az érdeklődés fázisába. Most a kiábrándulásnál járunk, meglátjuk, mennyi időre van szükségünk a folytatáshoz. Ha másképp látod, fejtsd ki a véleményed egy komment formájában!

Megosztom
jelszó legyen minimum 8 karakter számmal és speciális karakterrel