Peter Thiel egyike a Szilícium-völgy legismertebb befektetőinek, aki vagyonát a PayPal társalapítójaként alapozta meg. Miután az Ebay felvásárolta a céget, Thiel 1.2 milliárd dollárral a zsebében távozhatott, nevéhez pedig azóta is több sikeres befektetés is kapcsolódik. Többek között ő volt a Facebook egyik első befektetője, és 500 000 dolláros beruházása Mark Zuckerberg cégébe néhány év alatt egy újabb milliárdot fialt neki, de emellett ott volt a LinkedIn és a SpaceX indulásakor is. Jelenleg a 20 milliárd dollárra értékelt Palantir egyik fő részvényese. Az adatkezeléssel foglalkozó cég az USA védelmi minisztériumának egyik beszállítója.
Peter Thiel a kriptopénzek területén is otthonosan mozog. A nevét viselő ösztöndíjjal a 20 év alatti, kiemelkedően tehetséges fiatalokat támogatja abban, hogy felsőfokú tanulmányok helyett saját vállalkozásba fogjanak. Még 2014-ben, ennek a programnak a keretében 100 000 dollárt kapott az akkor 19 éves Vitalik Buterin is, akit ma az Ethereum egyik alapítójaként ismerünk.
Thiel nevét az utóbbi időben a Reserve Rights (RSR) nevű coinnal hozták összefüggésbe, mert egyike volt a projekt 5 millió dolláros indulótőkéjét összedobó befektetői körnek, tegnap viszont egy nagyságrendekkel nagyobb vállalkozás kapcsán került ismét a híroldalak címlapjára.
A Bitcoin bányászat területét jelenleg egyértelműen Kína uralja. A fillérekbe kerülő elektromos energia miatt nem csak a legnagyobb bányászközösségek, de az ezt támogató eszközök gyártása is itt koncentrálódik. Egy amerikai startup azonban változtatni akar ezen. A san franciscói székhelyű Layer1, 50 millió dolláros befektetői támogatással vágott neki annak, hogy létrehozza a világ legnagyobb és teljes mértékben önellátó Bitcoin bányáját. Az induláshoz összegyűjtött 50 millió dollár egy része pedig magától az ismert milliárdostól érkezett.
A Layer1 Texasba tervezett telephelyén nem csak magát a bányászat folyamatát helyeznék előtérbe, de helyben gondoskodnának az ehhez szükséges energia előállításáról és itt végeznék az új, folyadékkal hűtött bányagépek tervezését és összeszerelését is.
“2012 és 2019 között annál volt az előny, aki először tudta beszerelni az eszközeibe a legújabb chipeket. A dinamika azonban mára megváltozott. A technológiához már sokkal könnyebb hozzáférni, az üzemeltetés viszont ipari méreteket öltött és ezért a hétköznapi működés menedzselése során fog majd eldőlni, hogy ki lesz képes hosszú távon is talpon maradni.
Ideológiai szempontokat figyelembe véve, ahhoz hogy a Bitcoin egy több ezer milliárd dolláros piaccá nője ki magát, a területnek mindenképpen egy piacvezető amerikai cégre lesz szüksége”- véli a Layer1 igazgatója és befektetői.
A Bitcoin bányászat időszakos trendje lehet hatással az árfolyam alakulására
De nem a Layer1 az egyetlen, aki lehetőséget lát a Bitmain megingásában. Az egyik legismertebb Bitcoin fejlesztéssel foglalkozó cég, a Blockstream nemrégiben a kanadai Quebec-ben hozta létre saját bányásztelepét, melynek fogyasztása a paksi erőmű teljesítményével is összemérhető. Texasban pedig szintén a közelmúltban fejlesztették ki azt a megoldást is, amivel a kőolaj- és földgázkutakat is alkalmassá lehetne tenni a kriptopénzek bányászatára.
Végül még egy személyes adalék. A véletlen úgy hozta, hogy éppen nemrégiben kezdtem el olvasni Peter Thiel – Zero to One (Nulláról az egyre) című könyvét. Ennek az első sorait osztanám meg most veletek, amik mintha éppen a Bitcoinról, és az azt másoló ezernyi altcoin helyzetéről szólnának.
“A kivételes üzleti lehetőségek nem megismételhetők. A következő Bill Gates nem egy új operációs rendszert fog megálmodni. A következő Larry Page és Sergey Brin nem a következő Google-t fogja létrehozni. És a következő Mark Zuckerberg sem egy közösségi hálózatot fog életre hívni. Ha utánozni próbáljuk őket, akkor semmit sem tanultunk tőlük.
Persze könnyebb valamit lemásolni, mint újat alkotni. Ha másolunk, akkor már pontosan tudjuk, hogy mi kell ahhoz, hogy egyről a kettőre, vagy még tovább jussunk. Egy új dolog léterehozásakor ezzel szemben a nulláról az egyre jutunk, vagyis valami egészen új és egyedi dolgot kapunk eredményül.
Azok a cégek akik nem szánják rá magukat arra, hogy a nehézségek ellenére mindig valami újra és egyedire törekedjenek, hanem csak a mások által már kipróbált módszereket másolva akarnak előre haladni, bukásra vannak ítélve, mert amit ma bevett gyakorlatnak vélnek, pár évvel később zsákutcába fogja vezetni őket.”
Thiel az első fejezetekben azt taglalja, hogy miért érdemes és hogyan kell olyan vállalkozásokat létrehozni, amelyek a piacra lépésüktől kezdve monopol helyzetet érhetnek el. Bár még csak az elején tartok, az eddigiek alapján minden üzleti élet iránt érdeklődő számára csak ajánlani tudom Peter Thiel könyvét.
