Ross Ulbrich tollából
Életemben először, 29 éves koromban kattant a csukómon a bilincs. Megbélyegeztek börtöntöltelékként aznap, és azóta, 2196 nappalt és éjszakát töltöttem az Amerikai Szövetségi Kormány fogvatartottjaként. Még mindig börtönben vagyok, halálraítélve, életfogytiglannal, a feltételes szabadlábra helyezés kizárásával. A börtön finoman szólva is unalmas, szóval rengeteg órám van mindenfélén gondolkodni, beleértve azon is, hogy vajon megérdemli-e ezt bárki.
Letartóztatásom után, az ügyészség és a média rengeteg energiát ölt a nép, majd később a tárgyalásom esküdtszéke előtti démonizálásomba. Ez fájt. Azt hittem, hogy nem érdekel, mások mit gondolnak rólam, hogy érdemeim valódiak és objektívek, de ez még akkor volt, mikor általánosságban kedveltek. Egyszerre csak, rengetegen találkoztak egy strómannal, nem velem, hanem egy veszélyes bűnözővel. Könnyebb elítélni egy főgonoszt, szóval, úgy kellett tűnnie, hogy megérdemlem ezt az egészet. Végsősoron ez egy büntetés, és nem lenne fair másként.
