Mikor hallottam a Petro-ról, az volt az első gondolatom, hogy „Ez igen! Egy állam által megtolt kriptovaluta? Tényleg eljön lassan a kripto-forradalom!” Azonban minél jobban beleástam magam a részletekbe, annál jobban elbizonytalanodtam.
Olaj által fedezve?
Az Investopedia.com vonatkozó anyagából kiindulva a helyzet koránsem olyan rózsás, mint elsőre tűnik. Az ember nyilvánvalóan levonja egyébként is a következtetést, miszerint „Venezuela mégis csak egy banánköztársaság”, de ennél sokkal nagyobb problémák vannak a háttérben.
Korábbi írásunkban már említésre került az a nevetséges eljárásmód, amellyel eddig Venezuelában a bányászokat kezelték. Titkosrendrőség kutatta fel a bányákat, és gépfegyveres rendőrök ütöttek rajta a bányászokon. A halomra rakott Antminereket úgy mutogatva a sajtónak, mintha legalábbis heroincsempészeket fogtak volna. Ennek a boszorkányüldözésnek lett a váratlan tetőpontja a bejelentés: Venezuelának saját kriptovalutája lesz! Csakhogy összevetve ezekkel az előzményekkel, így már egészen más a történet kicsengése. Tudjuk, milyen az, amikor az államszocializmus elirigyelve egy kapitalista terméket, legyártja sajátját.
A legfontosabb, legaggasztóbb gond az egész projekttel kapcsolatban akkor jön szembe, ha megpróbálunk utánajárni, hogy mit is jelent az az állítás, hogy a Petro mögött fedezetként „olaj, arany és gyémánt áll”. Ugyanis ezen a mondaton kívül, amit minden sajtótájékoztatón többször elismételtek már, nincsen forrás arra nézve, hogy ez a garancia mégis mit garantál bárki számára is. A Petro alapításáról szóló törvény úgy nyilatkozik, hogy a Petro-t az állam beváltja egy hordó olajra, vagy „bármilyen más árucikkre, amit a nemzet jónak lát.” A világért se akarok rosszmájúnak tűnni, de ez nekem egy elég gyenge garanciának tűnik. Nem biztos, hogy szívesen vennék egy tonna sódert egy hordó olaj helyett, még akkor sem, ha éppen egyenértékűek a piacon aznap. A whitepaperben pedig olyan egyenlet szerepel, ami végleg elvette minden lelkesedésemet:
Az egyenlet azt mutatja, hogyan fogják kiszámítani azt, hogy ők, mint Venezuela Állam, mennyiért fogják váltani a Petro-t. A probléma az ezzel, hogy mint látható, a számítás részét képzi a Bolivár, Venezuela értéktelen játékpénze. Továbbá a legutolsó rész, a (1-Dv) az aktuális leárazást jelöli, aminek jogát a kormány fenn kívánja tartani. Ez tetszőleges érték lehet. Ahogy az is, hogy a Bolivárt épp mennyinek tekintik. Jelenleg például az állam 10 Bolivárban határozza meg egy USD értékét, miközben a valós piaci árfolyam nagyságrendileg 100.000 Bolivár / USD. Tehát a hordónkénti olaj árát belekeverni mindebbe semmi más, mint porhintés. Kijelenthetjük: nem áll semmilyen valós fedezet a Petro mögött.
Milyen technológia?
További adalék, ami teljes mértékben hiteltelenné tette ezt az egész történetet számomra, ahogyan az alapokat változtatgatták. Több interjúban is elhangzott korábban, hogy a Petro egy bányászható valuta lesz, amit „az állam által kijelölt farmok bányászhatnak majd”. Csakhogy teljesen jogosan merült fel a kérdés a neten mindenütt, hogyha az állam teljes kontrollt gyakorol a rendszer felett, akkor mi szükség van bányászatra? Aminek a lényege éppen az ún. 51%-os támadások és a duplaköltések elhárítása. Egy centralizált rendszerben teljesen indokolatlan. Már ebből jól látható, hogy akik emögött a koncepció mögött állnak, nem tudják, miről is beszélnek. Később a teljes bányászatos terv a süllyesztőbe került érthető módon, és maradt az ICO-zás; mindenesetre elgondolkodtató, hogy ez a beégés a nyilvánosság előtt zajlott le, és nem jöttek rá a Petro mögött álló „szakemberek” már az első irodai megbeszélésen, hogy értelmetlen, amiket beszélnek.
Tehát a végső válasz, vagy legalábbis az aktuális válasz, hogy a Petro egy nem bányászható, ERC-20 alapú token. Rendben.
Ó, nem, elnézést, itt egy két nappal ezelőtti tájékoztató, ami szerint NEM alapú lesz a token. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy érdemes befektetni!
A Nemzetgyűléshez
A Petro-t övező anomáliákról még számtalan oldalt lehetne írni, de én inkább Venezueláról szólnék néhány szót. Alig fél évvel ezelőtt történt, hogy Chávez utódja, Nicolás Maduro lényegében puccsot hajtott végre a választott parlament ellen, és egy alternatív képviselőtestületet, a Nemzetgyűlést tette a helyére. Persze ez a szerv nem áll másból, mint az ő saját híveiből. Súlyos zavargások voltak az országban, a térség minden állama illegitimnek nyilvánította Maduro kormányát, és a „nemzetgyűlést”. Az eredeti, választott kongresszus hatalmon kívül helyezve, bújkálva, és megfogyatkozva (akit tudtak, bebörtönöztek) ugyan; de végzi tovább a munkáját. A nemzetközi közösség ugyan ezt a testületet ismeri el hivatalosan, de katonai lépéseket nem tettek Maduro hatalmának megdöntésére, kizárólag gazdaságiakat.
Mindazonáltal tudni érdemes, hogy az elűzött, exodusban lévő testület illegálisként deklarálta a Petro-t, és, idézek „figyelmeztet, hogy ez nem egy kriptovaluta, hanem mindössze az illegitim kormány utolsó trükkje annak érdekében, hogy devizához jusson.” Azaz lényegében nem Venezuela ország állami kriptovalutájáról beszélhetünk, hanem csupán egy puccsista frakció által kiállított biankó csekkről, aminek a fedezete nem olaj, csak néhány csúsztatás.
Ez az én álláspontom. De mi a tiétek?