Ez a történet már nagyon régóta piszkálja a lelkemet, és egyrészt ön-terápiás jelleggel, másrészt hogy hátha valakit pont ezzel veszek rá arra, hogy merjen lépni; megírom nektek. Több ilyen sztori is van a tarsolyomban, ha van rá igény, elregélem mindegyiket idővel.
Ez a történet az, ami végül véglegesen a kriptók világába taszított, és habár párszor azóta már szintén felkopott az állam, biztos vagyok benne, hogy a folyamatos tanulásnak hála előbb-utóbb be fog jönni a számításom.
A Decred
Nos tehát 2016 novemberét írjuk. Akkor még szervizmérnökként írogattam a jelentéseket az elkészült munkákról, közben netezgettem, és gondoltam ránézek a coinmarketcap-re. Nem ez volt az első eset, életem során már addig is találkoztam a kriptókkal többször is, de mindig túl bonyolultnak tűnt a dolog, és nem jutottam el a tettek mezejéig. De akkor, azon a napon arra az elhatározásra jutottam, hogy veszek valamit.
Nem akartam Bitcoint vagy Ethereumot. Nem biztosra akartam menni, hanem kockáztatni, és nagyot szakítani. Azt gondoltam, mit számít ha oda lesz száz- vagy kétszázezer, ígyis-úgyis fizetésből élek, a számlákra fog maradni, nem omlik össze a világ. Viszont ha bejön, akkor nagyon bejöhet.
Elkezdtem találomra nézelődni a tabellán, átolvastam jó pár whitepapert, de végül nem a technikai leírások győzedelmeskedtek, hanem kizárólag a megérzés. Ott volt a Decred, tetszetős weboldallal, és számomra érdekes logóval, és valami kellemes bizsergés fogott el. Tudtam: ebből venni kell. Kb. 60 centen volt akkor az árfolyam.
Meg is beszéltem Bitcoin.hu-n egy arccal, hogy veszek tőle kétszázezerért. Viszont mire a tettek mezejére léptem volna, valami jött. Talán családi zűr, talán költözködés, már nem emlékszem, de teljesen elfelejtettem az egészet. Az utolsó levél az eladótól december 1-én érkezett, de azt már nem néztem meg, nem is léptem fel az oldalra majdnem egy éven át. A mindennapok elvonták egyszer a figyelmem, és nem is ugrott be újra…
Bull-run
… egészen 2017 szeptemberéig. Amikoris a kollégáim arról kezdtek el beszélgetni, hogy milyen magasan van a Bitcoin, és emlékeznek rá, amikor még ennyi és ennyi volt, milyen jó lett volna venni, satöbbi. Nekem pedig az első gondolatom az volt: Úristen! A Decred!
Gyorsan rákerestem, és azt hittem főbe lövöm magam.
Akkor állt 40 dolláron. Nem igazán tudom elmondani azt az érzést, ami akkor hatalmába kerített. Mintha minden porcikámat ízzó tűkkel szurkálnák. Nem-keresni ennyi pénzt pont ugyanolyan érzés, mint elveszíteni ennyit. A tehetetlenség fojtogató feszültsége, a düh, a csalódottság elemi erővel zuhant rám. Annyira közel voltam! Szó szerint egyetlen karnyújtásnyira.
Akkor, a fejemet fogva, egyik cigiről a másikra gyújtva elhatároztam, hogy kripto-befektető leszek. Nem daytrader, nem kereskedő, hanem HODL-er. Hogy azóta hányszor szivattam még meg magam, az már egy másik mese.
Mindenesetre a Decredet utána hónapokon át néztem puszta önkínzásból, és egészen 120 dollárig ralizott. Félelmetes volt, és nem emésztettem meg soha, hogy én nem voltam rajta ezen a hajón.
Hasonló történetek jöhetnek a kommentekben, beszéljük ki magunkból! 🙂
