A következő gondolatokat úgy írom le, hogy nem vagyok végzett közgazdász, csupán egy kriptón keresztül a pénzügyi világban valamelyest tájékozott személy, illetve olyan ember, akit érdekelnek a társadalmi, közösségi rendszerek működése, és ezt sokat kutatta is hobbi szinten.
Tételezzünk fel egy olyan világot, ahol a kriptó már valóban átütötte az ingerküszöböt. Még nem egyeduralkodó, de már valódi penetrációja van. Mondjuk Magyarországon a társadalom 30%-a találkozott már vele, vagy alkalomszerűen fizetett vele webshopokban ilyesmi. Nagyobb városokban már nem csak elvétve, véletlenül találhatunk ATM-eket, hanem 50.000 lakosra átlagban már jut egy-egy gép.
Azon lehet vitatkozni, hogy ez öt év, tíz év, vagy húsz év távlata, de abban remélem itt mind egyetértünk, hogy meg fog történni.
Az inkább a kérdés, hogy ez milyen mértékben fogja befolyásolni a társadalmat? Az igen valószínű, hogy az adóelkerülés melegágyának fogják tartani a kriptopénzeket – jogosan -, de sokkal célszerűbb lenne másképp tekinteni erre az egész kérdésre. A technológiai fejlődést nem lehet megállítani, és épp úgy, ahogy a letöltések ellen is évtizedekig harcoltak, míg végül inkább használható alternatívát találtak ki (Spotify, Steam, Netflix), úgy most az adózást is teljes mértékben újra kell majd értelmezni.
Az összeg alapú, százalékos adózásnak ki kell halnia. Egészen egyszerűen azért, mert ha beleszakadnak is, akkor sem fogják tudni többé a kormányok és bankok nyomonkövetni a pénzmozgásokat. Ha a Bitcoin hálózatát sikerül is feltérképezniük évtizedek alatt (mint ahogy Snowden szerint próbálják is), a Moneroba beletörne a bicskájuk. De tételezzük fel, hogy valami isteni csoda folytán sok-sok év múlva már azt is le tudnák követni… Mindig lesz egy újabb kriptó, egy új Zcash, új Dash vagy akármilyen privacycoin, amit nem tudnak követni.
A technológiai fejlődést nem lehet megállítani…
Tehát, mind mondtam: a kényszerített adózásnak nincsen jövője. Legfeljebb akkor, ha nagyon alacsonyan tartanák, 5, legfeljebb 10 százalékon, olyan szinten, hogy egyszerűen ne érje meg a fáradtságot és a kockázatot a trükközés. Ezt a pár százalékot úgy gondolom szívesen kifizetné az emberek túlnyomó többsége, ha cserébe kapna egy szép, pecsétes papírost arról, hogy a pénze tiszta, és védettséget élvez a további vámolással szemben. Persze itt is számot kell vetni azzal, hogy ha az emberek nem látják tisztán és világosan, hogy értelmes célokra költik el a pénzt, úgy megintcsak nem fognak adózni.
A másik út a fix adó, melyet valamilyen egységenként kell megfizetni, és szintén nem lehet irracionálisan magas. Egy modernkori kapuadó. Lehetne lakásonként számolni, vagy konkrétan individuumonként. A kereskedelemben árusító helyenként, az üzlet alapterülete alapján, esetleg weboldal-látogatottság alapján webshopoknál. De mindenképpen egyértelmű, publikus adatok alapján kell meghatározni, és nem vagyoni helyzet alapján, mert az nem sokáig lesz már átlátható a hatalom számára.
Kereskedelem
Ezek az alapvető irányok vannak. Képzeletbeli Magyarországunkon tehát bevezetik a négyzetméter alapú kereskedelmi adót. Ez mondjuk álljon hasraütés-szerűen 40.000 ft helypénzből havonta, és 1.000 ft /m2 területadóból. Minden egyéb vonatkozó adót megszüntetve viszont.
Egy kis pékségnek, ha mondjuk tíz négyzetméter a kiszolgáló helyisége, havonta 45.000 ft-ot kellene fizetnie, ami valamivel kevesebb, mintha KATÁ-s elszámolásban adózna napjainkban, és jelentősen kevesebb, mint a reál adózási költségei napjainkban. (forgalmi adóval, bújtatott adókkal, stb.).
A Tesco, egyszerű becslés alapján, nagyjából 4000 m2-es átlag területtel, és 206 üzlettel számolva havi 840 milliót, évi 9.9 milliárdot fizetne, ami majdnem pontosan ugyanannyi, mint amennyivel jelenleg támogatja a költségvetést. (mondjuk attól függ, melyik forrást tekintjük irányadónak. Ez is jól mutatja, mennyire kaotikus a mostani rend. Nem volna szabad kérdésesnek és vitathatónak lennie egy ennyire egyszerű adatnak)
Nyilván lehetne rengeteget csiszolni az arányokon, számokon. A kulcs akkor is az, hogy így egyszerű, eltagadhatatlan tények alapján zajlana az adóztatás, és nincsen szükség hozzá NAV-hoz bekötött pénztárgépre, rajtaütésekre, állandó vizsgálódásokra. Az üzletek részéről pedig nincsen szükség könyvelőkre, bevallásra, számtalan járulékos teherre. És nem utolsó sorban egy ilyen rendszer fenntartható lenne a kriptopénzeken alapuló társadalmakban is.
Magánszemélyek
Üzletet nem vivő, munkából élő személyek esetén mindenképpen tarthatónak tartom az önkéntes bevallást és adózást, mint lehetőséget. De ezt az adónemet alacsonyan kell tartani mindenféleképpen, mondjuk 7%-on. Ezért cserébe lehetne szolgáltatásokat nyújtani, akár csak szimbolikusakat is. Úgymint egy, csak az adózók számára elérhető, minden részletre kiterjedő nyilvántartást a pénzek helyéről.
A múzeumok, színházak, kórházak mind-mind saját poolokat alkothatnának, amikbe folyamatosan várnák az adományokat, és értelemszerűen semmi sem lehetne ingyenes, legfeljebb a tényleg nagyon lecsúszott rétegnek, akiket valamilyen formában persze támogatni kéne.
Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy attól, hogy a pénz az államhoz nem folyik be, attól még el nem tűnik. És hol lenne akkor? A kereskedőknél, termelőknél, dolgozóknál. A mostani anyagi helyzetükhöz – helyzetünkhöz – képest elképesztő bőség alakulna ki, és jutna pénzünk a jótékonykodásra, helyi tűzoltóság alapjába, ide-oda adományokat küldeni kriptóban. Nem is egyszeri utalásként, de hasonlóképp a Patreonhoz, rendszeres donation-ökkel.
Az állam hatalma csökkenne, ugyanakkor a valóban fontos funkciói megmaradnának, hiszen amire szükség van, arra pénz is van. Megőrizné az erőszakszervezetek, az okiratok, engedélyek, és számtalan más dolog monopóliumát. Ugyanakkor kénytelen lenne minőségi szolgáltatást nyújtani, mert az elégedetlenség mutatója nem a csökkenő szavazatszám lenne, hanem az apadó (kripto) számla.
Ezek persze csak egy laikus gondolatai. De ami biztos, hogy ilyen irányba tartunk, és az adózásnak is óhatatlanul ilyen irányba kell változnia a következő évtizedekben.
Írjátok meg mi a véleményetek, vagy saját ötleteket is szívesen meghallgatok, és utána folytatom egy második résszel.
