A legenda szerint a dotcom lufi kidurranása előtti időszakban egy amerikai családi cég fiatal tagja arra ébredt, hogy a részvényeik szárnyalni kezdtek, korábban elképzelhetetlen magasságokba repítve az árfolyamot. Teljesen érthetetlen volt, hiszen semmilyen bejelentést nem tettek, semmilyen fejlesztést nem hajtottak végre az utóbbi időben, legfejlebb néhány új fűrészt vásároltak, ugyanis:
egy faipari cégről volt szó.
Hogy miért kezdett el boldog-boldogtalan vásárolni a részvényeikből, arra az az egyetlen lehetséges magyarázat, hogy az “e-” karakterekkel kezdődött a cég neve, az akkori őrület jegyében sokan gondolták úgy, hogy bizonyára ez a cég is az időszak legnagyobb slágeréhez, az internethez kötődik. Tévedtek.
Hasonló folyamat zajlott két évvel ezelőtt, amikor az ICO piac maximális hőfökön égett, tökéletes együttállásról volt szó, szabályozatlan piac, ígéretes új technológia, korábbi tapasztalatok nélkül belépő nagyszámú befektető, a meggazdagodás ígérete a levegőben.
Mára tudjuk, hogy az ICO láz idején induló projektek 45%-a kudarcba fulladt.
Arról nem is beszélve, hogy a szabályozatlanságnak köszönhetően csalók tömege lepte el a piacot, remek módja volt a pénzkeresésnek az ICO indítás akkoriban. Néhány száz millió, és akár néhány milliárd dollár között mozogtak az ICO-k bevételei, csillagászati összegek röpködtek jobbra-balra, bármiféle elszámoltathatóság, vagy kontroll nélkül.
A top-20 ICO bevételei. Zöld: sikeres, kék: bukott projekt.Elég, ha ránézünk a fenti ábrára, jól látszik, hogy micsoda összegekről volt szó, még a skála jobb szélén veszteglő kisebb projektek, például a Paragon is több tízmillió dollárt söpört be a felkészületlen befektetőktől. Már kérdés, hogy olyan projektek is adottak, mint például az EOS, amik azóta a top coinok közé is bekerültek, úgy tűnik életképes munkáról van szó.
A oszlopdiagram legsikeresebb szereplője ami a bevételeket illeti az EOS, egészen döbbenetes összeget, 4,2 milliárd dollárt sikerült összegyűjteniük. De még a sereghajtó TenX sem panaszkodhat, nekik 83,11 millió USD jutott a tortából. A forrásunkként használt remek AMBCrypto anyagban további elemzés is látható, a következő ábrán meghatározott indikátorok szerint kerülnek bemutatásra az egykori ICO-k:
A Roadmap és Deadline oszlop az egyik legfontosabb, itt a GitHub alapján kerül bemutatásra, hogy mennyire sikerült teljesíteni az ígért fejlesztéseket. A Token Price oszlop azzal foglalkozik, hogy hány tőzsdére kerültek be, azokon pedig milyen a likviditása a tokennek, magyarul a ROI-ról van szó.
A “C.E.” oszlopban a Community Engagement kerül bemutatásra, itt egész egyszerűen a különböző közösségi média felületek – Twitter, Facebook, Telegram, egyebek – frissítési gyakoriságáról van szó, illetve arról, hogy mennyire élénk a közösség, és mennyire kommunikálnak velük a projektgazdák.
A vizsgálat eredménye szerint 20-ból 9 ICO vallott kudarcot, ez 45%-os arány. A sikeres projektek ügyesen tartották a határidőket, követték az eredetileg kitűzött roadmap-et, ügyesen használták a befolyt tőkát, bár legyünk őszinték: több tízmillió dollárból ügyesen gazdálkodni úgy, hogy nem egy nikkel üzemet, hanem néhány fejlesztőt menedzselünk nem feltétlenül nagy művészet.
A likviditása is kielégítő ezeknek a tokeneknek, úgy tűnik a valós probléma is adott, amire megoldást kívánnak nyújtani. Az egyik legnagyobb nehézség, amivel ezek a projektek szembesültek, hogy semmiféle korábbi tapasztalat nem állt rendelkezésükre, senki sem tudta, hogy hogy kell ezt csinálni, mindenkinek az első alkalom volt, hogy egy ICO-t, és általában egy kriptoprojektet végigcsináljon.
Az ICO láz rövidke élete során óriási lehetőséget nyújtott tisztességes, és tehetséges vállalkozóknak, és csalóknak egyaránt, azt pedig, hogy mi lesz azokból a projektekből, amik ebben az időszakban indult útjukra, csak hosszú évekkel később tudjuk majd meg.
