A múltkor már megírtuk, hogy a Bakkt elég lehangolóan indult, a kereskedés volumene messze elmaradt a vártnál. Bár történt egy kis ugrás a héten, a számok még mindig alacsonyak maradtak. A konkurens chicagói tőzsdén viszont egész évben növekedtek a határidős szerződések volumenei.
Lássuk milyen okok tartották távol a befektetőket a Bakkt termékeitől:
- Sokan azt állítják, hogy a legfontosabb tényező az, hogy a Bakkt-on megtalálható határidős szerződések természetben (fizikailag) és Bitcoinban kiegyenlítendőek. Ez azt jelenti, hogy a szerződések lejárta után a kereskedők Bitcoint kapnak kézhez. Eközben a chicagói árutőzsdén készpénzben egyenlítődnek ki a határidős kontraktusok. A készpénz pedig sokkal jobban vonzza a hagyományos pénzügyi világ spekulatív befektetőit.
[banner id=”53199″ caption_position=”bottom” theme=”default_style” height=”auto” width=”auto” show_caption=”1″ show_cta_button=”1″ use_image_tag=”1″]
- Ebből következik a másik tényező, hogy egy átlagos Wall Street befektető nem igazában van tisztában azzal, hogy mit jelentene számára ha Bitcoinhoz jutna a szerződések végén. Annak tárolásáról vagy újraeladásáról már saját magának kéne gondoskodnia – persze már rendelkezésre állnak a különböző letéti és tanácsadási szolgáltatások a Bakkt-on belül is, de ezek még inkább ismeretlenek.
- A határidős szerződések intézménye úgy született, hogy egy termelési szezon elején egy árucikk (pl. gabona, gyümölcs) árfolyamváltozásai ellen szerették volna bebiztosítani (hedgelni) magukat a termelők. Ebben a kontextusban a bitcoin „termelői”, a bányászok, viszont képtelenek ezt megtenni, mert a leghosszabb lejáratú kontraktus is 1 hónapos (van egy napos is, de annak a volumene elhanyagolható), pedig eléggé hasznukra válna a dolog. Persze ebben az is szerepet játszik, hogy a két villág, a bányászok és a hivatásos befektetők világa elég távol áll egymástól.
Hirdetés
/decryptmedia/