Szenvedély a buborékban: Tulipánláz filmkritika

spot_img

Vannak filmek, amiket még akkor is meg kell néznie az embernek, ha az adott műfaj -romantikus dráma- kifejezetten távol áll tőle, egész egyszerűen azért, mert egy szakmailag fontos eseményt, történelmi szituációt dolgoznak fel. Vagy legalábbis annak idején játszódnak. Azonban ezek a kötelező filmnézések néha kellemes meglepetést okoznak, a mai filmünk nem volt ilyen. Mégis érdemes megnézni a Tulipánláz című alkotást. Filmrkitika.

A Holland tulipánláz valós esemény, azonban a pontos lefolyása, és kimenetele vitatott, az azonos című, bestselleré vált könyv szerzőjének, és talán nekünk is elég annyi, hogy tulipánokért, pontosabban azok hagymáiért irdatlan összegeket fizettek az emberek. A gyönyörű növények iránti kereslet fújt egy jó nagy lufit, aminek természetesen rossz vége lett.

A film komoly értéke a szereplőgárda, azonban ahogy az lenni szokott, ha maga a film nem igazán jó, akkor még a legnagyobb színészek munkája sem tud -teljes mértékben- érvényesülni, a színészi munka itt kifejezetten jó, de talán maguk a karakterek nem voltak elég érdekesek. Persze az is lehet, hogy ami könyvben tök jól működött, az vásznon nem megy, ilyet is láttunk már.

Az mindenesetre biztos, hogy a nyelvzseni náci nyomozót (Becstelen brigantik), vagy a fogorvosként utazó fejvadászt (Django elszabadul) is remekül alakító Christoph Waltz ebben a filmben is jó, csak egy kicsit lapos, unalmas. Valamiért nem jön át a karaktere butasága, becsvágya igazán, az emberi jószándék azonban igen, a semminél ez is több.

Bár nem túl nagy szerepben, de megjelenik a Másnaposok trilógiából jól ismert Zack Galafianak is, most azonban nem egy nagyranőtt gyereket alakít, aki poénból bedrogozza a legénybúcsun a barátait, hanem egy alkoholista szerencsétlent, aki csak bajt tud okozni.

A film természetesen egy szerelmi szálra van felfűzve, bár nem túl ügyesen, de ki-ki tekint a közvetlen környezétre, ami nem más, mint maga a tulipánláz. A kriptopénz érdeklődőknek mindenképp vicces látni, ahogy egy-egy ígéretes, pontosabban annak gondolt tuipánhagyma körül megjelenik a jó öreg FOMO, fejvesztve licitálnak egymásra a legkülönbözőbb társadalmi osztályokból származó emberek.

Mindenki azt reméli, hogy a befektetéséből valami “nagy”, ebben az esetben különlegesen szép lesz, az se baj, ha az egyetlen információforrás az ígéretek kapcsán maga az eladó.

Az pedig kifejezetten szórakoztató volt, amikor az egyik tulipánhagyma-aukción az egyik résztvevő nevetve mondta a többieknek, hogy ezt az egészt ő csak a…

nagyobb hülye effektusnak nevezi.

Utalván ezzel arra, hogy az egész piacot csak és kizárólag az mozgatja, hogy lesz-e valaki, aki -még annál is- többet kínál egy-egy hagymáért, mint amennyiért mi vettük. Külön érdekesség, hogy Warren Buffet, a terület egyik nagy kritikusa szó szerint ugyanezt mondta a bitcoinról.

Remekül megjelenik a filmben a “láz” szakasza, amikor a mainstream szinte egy emberként érdeklődik a terület iránt, majd amikor -kormányzati közbelépés hatására- a lufi kidurran, a piac összeomlik, akkor pillanatok alatt elpárolognak az addig nagyon lelkes befektetők, licitálók.

A központi karakter, a fiatal festő is érdekes, hiszen személyében megjelenik az intelligencia, ő az, aki felismeri az üzleti lehetőséget a területben, megérti a piac működését, elkezdi a saját javára fordítani mások kapzsiságát. A történet központi vonulata egy fiatal pár szerelme, a lánynak el kell szöknie gazdag férjétől, hogy együtt lehessen kedvesével, persze ez nem megy könnyen.

A film egy kicsit nehezen indul be, majd sokszor kifejezetten unalmassá, kiszámíthatóvá válik. Bár a könyvet nem olvastuk, erős a gyanúnk, hogy előállt ismét a klasszikus “könyv igen, film nem” szituáció. Ennek ellenére mindenkinek érdemes megnéznie, aki érdeklődik a kriptopénzek iránt, hiszen az áthallások, párhuzamok egyértelműek.

Bár tulipánból szinte bármennyi lehet, bitcoinból viszont még mindig csak 21 000 000, ez akkor is óriási előny, ha egy bitcoin sosem lesz annyira szép, mint egy tulipán.

spot_img
spot_img
spot_img
spot_img