Az HBO streaming platformja, a max nemrég megjelentetett egy dokumentumfilmet Money Electric: The Bitcoin Mystery címmel. Bár a globális bitcoin-közösséget kissé meglepte a témaválasztás, én tudtam róla, hiszen a készítők idén nyáron megkerestek azzal, hogy szeretnék felhasználni a filmben az általam kitalált és főként Raskó Gabriellával a Graphisoft Parkban megvalósított szobrot.
Sokat használják Satoshi szobrát az HBO filmjében
Akkor még nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget, hiszen kripto-témában azért születettek már anyagok a mainstream médiában, a YouTube-on egyaránt, viszont nemrég megjelent és nem kevés port vert fel a film.
Főként azért, mert nem csak egy generális bemutatásáról van szó a kripto-iparnak, hanem arra is kísérletet tesznek, hogy felfedjék Satoshi kilétét, hogy ez mennyire sikerült, vagy nem, arról majd mindjárt kitérünk.
A szobor kapcsán azt gondoltam, hogy egy-két kép erejéig beteszik és kész, viszont amikor végre megnéztem, akkor meglepetten láttam, hogy a dokumentumfilm teljes arculatához a szobrot használták, az infografikákhoz, a jelenetek közötti átvezetésekhez, a fejezetekhez és egy csomó más formában. A szobor megjelenik fotóként, videóban, animálva, és így tovább, rengeteget használták és ez nekem nagyon jól esett.
Ráadásul a szobor leleplezésének pillanatát is bevágták, látszik, ahogy lehúzzúk róla a leplet és hallatszik, ahogy azt kiabálom: “We are all Satoshi!”.
Szóval az általam kitalált, és itthon megvalósított Satoshi szobor komoly nemzetközi karriert futott be, persze már a szoboravató után is láttuk, hogy a bitcoin-témájú anyagokhoz használja a fotóját a New York Times-tól kezdve a vezető kripto-lapokig egy csomó médiatermék, viszont most, az HBO anyagának köszönhetően végképp halhatatlanná vált, a szobor globális ismertsége ismét kapott egy masszív löketet.
Arra pedig különösen büszke vagyok, hogy egy ennyire nívós amerikai produkcióban került felhasználásra, a production quality ahogy az lenni szokott iszonyú profi az egész anyagban.
A Satoshi dokufilm kritikája
Most viszont térjünk rá magára a tartalomra, mert bőven van miről beszélni.
Az első, és legfontosabb kritikám a filmmel szemben, hogy talán túl sokat vállal magára, hiszen két komoly célkitűzése is van. Az egyik, hogy bemutassa a laikus nagyközönség számára a bitcoint, a kripto-ipar elmúlt 15 évét is áttekintse a gazdasági környezetével és annak hatásaival együtt.
A másik pedig, hogy megpróbálja felfedni, ki lehet Satoshi, sorra véve a usual suspect-eket, és végül kiválasztani egyet, akit a legesélyesebbnek tartanak a rendelkezésre álló információk alapján.
Ez két, önálló filmben még működhetne, de a kettő együtt, egy óra 36 percben nem fog beleférni, mert mindkét téma sokkal több körüljárást érdemelne.
Ami pedig a film teljesítményét illeti a két nagy vállalása kapcsán, az elsőt, a piac általános bemutatását még csak-csak jól hozza, a másodikat illetően viszont azért vannak fenntartásaink.
Persze, tök látványos és nagyon profin összerakott az egész, de ez az amerikai filmgyártásban, és főleg a streaming világában a belépő szint, vagyis a kötelező minimum.
Viszont egy picit visszatetsző, ahogy meglepően nagy teret ad azoknak a piaci szereplőknek, akik finoman szólva sem segítették ennek a területnek a megítélését, kozmetikai-influenszerek, akik bitcoin-maxivá avanzsáltak, vagy más okokból kérdőjeles a szerepük.
Ilyen például az Adam Back-el korábban együtt dolgozó Samson Mow aki sokáig azzal próbálkozott, hogy államokat győzzön meg a bitcoin-vásárlásról, körbehaknizva a világot az első kriptopénz üzenetével.
Viszont rátérve a lényegre, a Satoshi jelöltek felsorolása mintha végig egyszerre lenne mellékszál és központi elem is, mintha nem tudná eldönteni a film, hogy mekkora jelentősége is van Satoshi kilétének, persze ez csupán narratív vita.
Ami pedig a jelölteket illeti, szerepet kap Adam Back, aki tényszerűen az első volt, akivel Satoshi felvette a kapcsolatot, ő is sok képernyő időt kap, ez teljesen korrekt, fontos volt megjeleníteni, fontos volt beszélni a Hashcash-ről is, Back korábbi munkájáról, amiből Satoshi is merített.
Ahogy szintén fontos volt Craig Wright bemutatása is, az ő esetében pontosan úgy jártak el a készítők, ahogy azt a közösség elvárta: jól lehúzták, szinte ki is lett mondva, hogy egy csalóról van szó.
Hal Finney, aki Adam Back-hez hasonlóan bizonyítottan együtt dolgozott Satoshival szintén teret kap, ez is teljesen oké. Nick Szabo szintúgy, ő is olyasvalaki, akit legrosszabb esetben is a “második körben” lévőnek gondolják a leghitelesebb bitcoin-szakértők.
De persze a komolyabban vehető szereplők felsorolása előtt azért látjuk még a kevésbé komolyan vehetőeket, ilyen például Dorian Nakamoto, akivel mi is foglalkoztunk a tavalyi videónkban, amiben Satoshi kilétét firtatjuk. Wei Dai szintén egy tök korrekt említés, hiszen róla is tudjuk, hogy valóban ott volt a kezdeteknél.
Aki viszont kiverte a biztosítékot sok veterán bitcoin-hívőnél, és a komoly szakembereknél egyaránt, az Peter Todd. A most 39 éves, 2009 január harmadikán, a bitcoin indulásakor mindössze 24 kanadai fejlesztő szintén valóban ott volt a bitcoin indulása körül, legalábbis a BitcoinTalk fórumon mindenképp.
És pontosan ez az, amiből nagyon messzemenő következtetéseket vonnak le a készítők, hiszen bár kétségtelen, hogy Todd valóban válaszolt Satoshi egyik bejegyzésére, pontosította egy nüansznyi technikai kérdésben, viszont ebből, és Todd über-troll személyiségéből levonni azt a következtetést, hogy jó eséllyel ő lehet Satoshi óriási túlzás, mind újságírói szempontból, mind a józan ész logikája alapján.
Az kétségtelen, hogy Todd számos alkalommal azzal poénkodik a filmben, hogy ha ő lenne Satoshi, akkor elhitetné a világgal, hogy nem ő az, hogy aztán később ezt megkérdőjelezzék, hiszen nyilván mindenki tudni szeretné, ki volt Satoshi, aztán felfedné, hogy eljátszotta, hogy ő Satoshi, hogy elfedje a kilétét és így tovább.
Todd minden bizonnyal egy nagyon tehetséges fejlesztő, de azért, mert többször kimondja, hogy én vagyok Satoshi, majd gyorsan hozzáteszi, hogy mi mindannyian vagyunk Satoshi, illetve az egyéb hülye poénjai miatt, legfőképp pedig az ominózus fórum-kommentje miatt azt sejtetni, hogy ő lenne Satoshi elrugaszkodott.
Megnéztük, mit szólnak Todd “jelöltségéhez” a bitcoin-veteránok, és egybehangzó vélemény, hogy ez egyenesen nevetséges, teljesen kizártnak tartják, hogy akár Adam Back, akár Todd lenne a bitcoin alkotója, márpedig erre a két karakterre fókuszál a legtöbbet a film.
Todd-ról a film megjelenése óta többen elmondták, hogy persze, valóban sokat kommentelt a fórumon, viszont ezek javarészt tudálékos pontosítgatások voltak, jelentős hozzájárulásai nem voltak a bitcoin-fejlesztéshez. Tehát nem azt kérdőjelezik meg sokan, hogy Todd valóban ott lett volna a kezdetén, hanem azt, hogy ő lehetne Satoshi.
A film azzal a sejtetéssel zár, hogy Satoshinak bizony óriási felelőssége és hatalma van az egymillió bitcoinjával, hiszen ha még életben van, akkor ezzel a milliós készlettel a bitcoin-piacát bármikor össze tudja dönteni, és akár a globális gazdaságot is meg tudná rángatni.
Persze felmerül a kérdés, hogy miért akarna valaki ártani a saját alkotásának, és miért akarná bárki “összedönteni” a globális gazdaságot, bármit is jelentsen ez, de fogadjuk el, hogy valóban, akinek van egymillió bitcoinja, az egészen elképesztő befolyással bírhat a világra.
Márpedig Todd-ról azt is tudni vélik a film készítői, hogy évekkel ezelőtt egyértelmű utalást tett arra, hogy elégette a bitcoinjait, ebből ismét azt a messzemenő következtetést vonják le, hogy bizonyára ő lehet Satoshi, hiszen erre a nemes cselekedetre csak ő lenne képes.
Külön említést érdemel, hogy maga Todd is azt mondja a film legvégén a szerkesztőnek, hogy ezekkel a feltételezésekkel, pontosabban a direkt utalásokkal arra, hogy ő lenne Satoshi nevetség tárgyává fogja tenni a filmet, de az alkotó ezt is úgy igyekszik tálalni, hogy Todd minden bizonnyal csak el akarja terelni a figyelmet ismét önmagáról.
Egy szó, mint száz, ez a doku bár nagyon látványos, és nekem külön öröm és büszkeség, hogy az általam megálmodott Satoshi szobrot használja, de sajnos lehetne ennél sokkal jobb. Túlságosan lazán kezeli a következtetéseit, nincsenek kellően megalapozva az állításait, túl messzire megy, ezáltal hiteltelenítve önmagát.
De mindezzel nem akarom lehúzni, hiszen ahogy mondtam tényleg tök profi, ráadásul vannak benne vicces részek is, amikor látjuk Buterint táncolni a színpadon egy kripto-eseményen, akkor Adam Back a rá jellemző végtelen nyugalommal csak ennyit mond: Proof-of-Cringe.