Az Európai Bizottság elnöke szerint stratégiai hiba volt, hogy Európa az elmúlt évtizedekben fokozatosan visszaszorította az atomenergiát. Ursula von der Leyen kijelentése a párizsi Nemzetközi Atomenergia-csúcson hangzott el, reflektálva az egész világ energiaellátását megzavaró iráni konfliktusra.
Európa az 1990-es években még villamosenergia-termelésének körülbelül egyharmadát állította elő nukleáris erőművekkel, de ez az arány mára 15 százalékra csökkent.
Az atomenergia visszaszorulása részben politikai döntések eredménye volt. Németország a 2011-es fukusimai katasztrófa után döntött úgy, hogy fokozatosan bezárja atomerőműveit. Érdekesség, hogy eközben Von der Leyen is a német kabinet tagja volt, és előbb munkaügyi miniszterként, majd később védelmi miniszterként dolgozott Merkel kormányában, amely végrehajtotta az atomerőművek fokozatos leállításáról szóló döntést.
Von der Leyen szerint ennek lett az a következménye, hogy Európa ma jelentős mértékben függ az importált fosszilis energiahordozóktól, elsősorban az olajtól és a gáztól.
A mindössze 33 kilométer széles Hormuzi-szoroson halad át a világ olajszállításának mintegy ötöde. Az iráni háború miatt néhány nap alatt 70–90 százalékkal esett vissza a tankerforgalom, ami elemzők szerint történelmi léptékű ellátási sokkot idézett elő. Egyes becslése szerint a kieső kínálat kétszer akkora zavart okozhat, mint a Szuezi-válság az 1950-es években.
A közel-keleti konfliktus hatásai különösen erősen érinthetik azokat az országokat, amelyek nagymértékben függnek az importált üzemanyagtól. Ausztrália például ilyen szempontból kifejezetten sérülékeny. Az ország 2026 elején mindössze 36 napnyi benzin-, 34 napnyi dízel- és 32 napnyi repülőgép-üzemanyag-tartalékkal rendelkezett. Ez ugyan a legmagasabb szint az elmúlt 15 évben, de még mindig jóval elmarad a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) által előírt 90 napos minimumtól.
Az ország a folyékony üzemanyagának mintegy 90 százalékát importálja, így a globális olajár-emelkedés szinte azonnal megjelenik a benzinkutaknál.
A válság Új-Zélandot is kifejezetten súlyosan érinti azután, hogy 2022-ben a legnagyobb, marsden pointi olajfinomítót importterminállá alakították át, így az országnak ma már nincs hazai finomítói kapacitása.
Bár mindkét ország rendelkeznek úgynevezett IEA olajjegyekkel, amelyek papíron garantálják, hogy válság esetén az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság vagy Japán biztosít számukra tartalék olajat, ezek a megállapodások csak addig működnek, amíg az olyan globális szállítási útvonalak, mint a Hormuzi-szoros, nyitva maradnak.
A Hormuzi-szoros blokkolása nemcsak az olajpiacot érinti. A kieső kapacitások miatt a földgáz és a repülőgép-üzemanyag ára is gyorsan emelkedni kezdett.
A G7 országok pénzügyminiszterei rendkívüli egyeztetést tartottak, és felvetették, hogy 300-400 millió hordó olajat szabadítanak fel a stratégiai tartalékokból, hogy stabilizálják a piacot. Erről akár már ma is megállapodhatnak.
Az energiaár-sokk azonban így is komoly makrogazdasági következményekkel járhat és ha nem sikerül rá megoldást találni rövid távon, akár pénzügyi átrendeződéshez is vezethet.
A magas energiaárak inflációt gerjesztenek, ami sok befektetőt arra ösztönöz, hogy alternatív értékőrző eszközök felé forduljon. Az elmúlt években ilyen szerepet töltött be az arany, de a makrogazdasági bizonytalanság és a tartós inflációs félelmek felgyorsíthatják a stabilcoinok és a digitális dollár használatát is. Különösen azokban az országokban lehet erre számítani, ahol a helyi valuta regionális problémák vagy politikai bizonytalanságok miatt veszít az értékéből.