Bár a világ figyelmét gyakran a rakétákkal, drónokkal és hadihajókkal foglalkozó hírek keltik fel, a Hormuzi-szoros forgalmát elsősorban nem a fegyverek, hanem a biztosítók bénítják meg. Irán külügyminisztere szerint a tengeri útvonal fizikailag továbbra is nyitva van, a tankerek mégsem indulnak el, mert a háborús kockázatok miatt a biztosítók sorra vonják vissza a térségre érvényes biztosításaikat.
A Hormuzi-szoros a világ egyik legfontosabb energiaszállítási útvonala: naponta hatalmas mennyiségű kőolaj és cseppfolyósított földgáz halad át rajta, a globális forgalom kb. 20%-a. Elvben most sincs rajta hivatalos blokád, a gyakorlatban azonban a szállítás mégis megbénult.
Ennek oka nem az, hogy a hajókat fizikailag feltartóztatják, hanem hogy a biztosítók egyre kevésbé hajlandók fedezetet vállalni a térségben közlekedő tankerekre. Márpedig biztosítás nélkül egyetlen komoly kereskedelmi hajó sem tud szabályosan kifutni.
Abbasz Aragcsi iráni külügyminiszter a közösségi médiában úgy fogalmazott: a Hormuzi-szoros nincs lezárva, a hajók azért haboznak, mert a biztosítók félnek a háború következményeitől. Teherán ezzel azt az üzenetet próbálja erősíteni, hogy a globális ellátási zavarokért nem közvetlen az iráni katonai lépések, hanem a konfliktus nyomán kialakuló piaci reakciók felelnek.
Bár mindez politikai kommunikációnak is tekinthető, tény, hogy a modern kereskedelemben nemcsak az számít, hogy fizikailag hajózható-e egy útvonal, hanem az is, hogy finanszírozható és biztosítható-e.
– Strait of Hormuz is not closed. Ships hesitate because insurers fear the war of choice you initiated—not Iran
– No insurer—and no Iranian—will be swayed by more threats. Try respect
– Freedom of Navigation cannot exist without Freedom of Trade. Respect both—or expect neither
— Seyed Abbas Araghchi (@araghchi) March 22, 2026
A háborús kockázati biztosítás a Perzsa-öbölben közlekedő hajók esetében alapfeltétel. Ha a biztosítók túl nagynak ítélik a veszélyt, nem csak megemelik a díjakat, hanem akár teljesen ki is vonulhatnak erről a paicról.
Ilyenkor hiába maradnak nyitva a kikötők, hiába garantálják a biztonságot a hadihajók, hiába lenne technikailag átjárható a szoros, a kereskedelem akkor is leáll. A biztosítók ugyanis nem azt nézik, hogy egy adott pillanatban van-e támadás, hanem azt, hogy mekkora a valószínűsége a következő bekövetkeztének, és milyen kár keletkezhet belőle.
Miközben az energiacégek részvényei emelkednek, mert a befektetők arra számítanak, hogy a szűkebb kínálat és a geopolitikai feszültség tartósan magasan tarthatja az olajárat, más eszközök nyomás alá kerültek. A bitcoin árfolyama például 68 000 dollárig gyengült.
Noha az energiaipar számára a helyzet rövid távon kedvező lehet, mert a magasabb olajárak és a szűkösebb kínálat javíthatják a profitkilátásokat, a szélesebb gazdaság számára ez egyszerre növeli az inflációs nyomást, rontja a fogyasztói bizalmat és nehezíti a kamatcsökkentési kilátásokat. Így alakulhat ki egy olyan helyzet, hogy miközben az olaj- és gázipari papírok raliznak, más ágazatok már a lassulást árazzák.
A 21. században tehát egy stratégiai útvonalat nem feltétlenül az zár le, aki elsőként lő, elég, ha a kockázat olyan magasra emelkedik, hogy a biztosítók már nem vállalják az út fedezetét. A világkereskedelem számára pedig ez majdnem ugyanazt jelenti, mint egy tényleges blokád.