Az Ethereum fejlesztői évek óta a layer-2 hálózatoktól várják, hogy olcsóbbá és gyorsabbá tegyék a blokkláncot, a megoldás azonban új problémákhoz vezetett, a rendszer pedig egyre széttagoltabbá, töredezettebbé vált. Ezen próbálna változtatni az Ethereum Economic Zone (EEZ) nevű új kezdeményezés, amelyet a cannes-i EthCC 2026 konferencián mutattak be. A projekt célja, hogy közös keretbe szervezze a ma még jórészt elszigetelten működő, Ethereumra épülő L2 rétegű hálózatokat.
Nem a skálázással van a baj, hanem azzal, hogy minden külön életet él
A kezdeményezést az Ethereum Alapítvány és több ismert projekt közösen indította el. Az elképzelés szerint az EEZ több mint húsz Ethereum L2 hálózatot kapcsolna össze egy egységesebb struktúrába, hogy enyhítse az ökoszisztéma egyre látványosabb széttagoltságát.
Ez a probléma az Ethereum esetében már rég nem elméleti kérdés. Az L2 hálózatok ugyan jelentősen növelték a feldolgozási sebességet és csökkentették a tranzakciós költségeket, közben viszont külön likviditási poolok, külön hídmegoldások és külön alkalmazáskörnyezetek jöttek létre. A gyakorlatban tehát mind a felhasználóknak, mind a fejlesztőknek több, egymással csak nehézkesen kommunikáló rendszer között kell mozogniuk.
A konferencián Friederike Ernst, a Gnosis társalapítója mindeezt úgy foglalta össze, hogy az Ethereumnak nem skálázási problémája van, hanem fragmentációs problémája, és a cél az lenne, hogy a különálló hálózatok újra képesek legyenek egyként működni.
Az EEZ támogatói szerint a rendszer egyik legfontosabb újítása, hogy lehetővé tenné a szinkron okosszerződés-hívásokat az alhálózatok és az Ethereum főhálózat között, amivel több hálózat között is végrehajthatóvá válhatna egyetlen, egységes tranzakciós folyamat.
A kezdeményezés emellett az ETH-t használná alapértelmezett gas tokenként, ami a fejlesztők szerint csökkenthetné a külön bridge-megoldások szükségességét is.
A biztonság közben továbbra is az Ethereum alaphálózatára épülne, vagyis a projekt nem új irányba vinné a rendszert, hanem a meglévő skálázási modellt próbálná működőképesebbé tenni.
A projek megvalósítását az Ethereum Foundation társfinanszírozza, de az induló partnerek között ott van az Aave, a Centrifuge, valamint az EEZ Alliance nevű szervezet is. A szervezők további L2 csapatokkal is egyeztetnek, vagyis a kezdeményezés már a rajtnál igyekszik szélesebb iparági támogatást felmutatni.
Maria Roberts, a Zisk vezérigazgatója a bemutatón arról beszélt, hogy az új keretrendszer a blokkláncos innováció következő szakaszát készítheti elő. Szerinte a már működő alkalmazások viszonylag könnyen integrálhatók egy közös rendszerbe, ami azért lehet fontos, mert az Ethereum ökoszisztémájában a technológiai fejlődés önmagában ritkán elég: a fejlesztők csak akkor mozdulnak, ha az átállás költsége és bonyolultsága is vállalható.
Közben az Ethereum üzleti modellje is nyomás alá került
Az EEZ megjelenése nem független attól sem, hogy az Ethereum gazdasági modellje az utóbbi időszakban egyre több kritikát kap. Ahogy a forgalom átterelődött az olcsóbb L2 hálózatokra, úgy csökkent a mainnet közvetlen díjbevétele is, vagyis miközben a skálázás technikailag előrelépést hozott, a főhálózat bevételi oldala gyengébb lett.
A konferencián idézett adatok szerint az Ethereum ökoszisztémájában jelenleg nagyjából 53 milliárd dollárnyi DeFi-érték található, miközben a stablecoinok összértéke eléri a 163 milliárd dollárt. A layer-2 hálózatokban külön kezelt vagyon nagyságát mintegy 40 milliárd dollárra tették. Az EEZ támogatói szerint ekkora tőke mellett már nem pusztán technológiai kényelmetlenség a fragmentáció, hanem a hatékony tőkeáramlást is akadályozó szerkezeti probléma.
Az Ethereum Economic Zone tehát nem egy új blokklánc, és nem is egy új token köré épített történet, hanem arról szól, hogy az Ethereum ökoszisztéma megpróbálja kijavítani a saját skálázási modellje által okozott mellékhatásokat. Az L2 hálózatok ugyan segítettek tehermentesíteni a rendszert, közben viszont annyira elkülönültek egymástól, hogy az már a felhasználhatóságot és a tőke mozgását is rontani kezdte.