A Bank of America, a Goldman Sachs, a Citi, a Deutsche Bank további nagy pénzügyi intézményekkel közösen készül belépni a stabilcoinpiacra. A 21 szereplőből álló csoport először dollárhoz kötött tokent indítana 2027-ben, később pedig az euró felé is nyitna.
Huszonegy pénzügyi intézmény jelentette be, hogy 2026 második felében új vállalatot hoznak létre, amelynek első feladata egy amerikai dollárhoz kötött stabilcoin kibocsátása lesz. A résztvevők között a fentiek mellett megtallható még a Wells Fargo, az UBS, a Santander, a BBVA, a Commerzbank és a Crédit Agricole is. A csoporthoz bankok mellett vagyonkezelők, például a Fidelity Investments és a WisdomTree is csatlakoztak.
Az első stabilcoint a tervek szerint 2027 első felében vezetnék be, később pedg más G7-devizákhoz kötött stabilcoinokat is kibocsátanának, melyek közül az eurót nevezték meg első számú prioritásként.
A kezdeményezés jelentőségét az adja, hogy az eddig elsősorban a kriptopiac kereskedési és elszámolási eszközeként kezelt stabilcoinpiacra ezúttal már a hagyományos bankrendszer legnagyobb szereplői akarnak belépni.
Ugyanaz az alapelv, mint a Tether esetében
A stabilcoin olyan blokkláncon mozgó digitális eszköz, amelynek értékét egy hagyományos devizához kötik. Egy dolláralapú stabilcoin esetében a cél az, hogy egy token értéke folyamatosan nagyjából egy dollár maradjon. Ezt jellemzően úgy biztosítják, hogy a kibocsátott tokeneket 1:1 arányban dollárbetétekkel vagy más, hasonlóan likvid eszközökkel, például rövid lejáratú amerikai állampapírokkal edezik. Vagyis minden forgalomban lévő token mögött azonos értékű hagyományos pénzügyi eszköz áll.
A stabilcoin ezután nyilvános blokkláncokon is használható és továbbítható. Hasonló modellre épül a stabilcoinpiac jelenlegi két legnagyobb szereplője, a Tether USDT-je és a Circle USDC-je is.
A különbség elsősorban abban lenne, hogy az új rendszer mögött közvetlenül a világ legnagyobb bankjai és pénzügyi intézményei állnának.
Miért akar egy bank stabilcoint?
Elsőre furcsának tűnhet, hogy ugyanazok a bankok építenek stabilcoint, amelyek korábban ódzkodtak ezektől az eszközöktől. A stabilcoinok ugyanis részben éppen a hagyományos banki infrastruktúrát kerülik meg.
Ha például két ország között hagyományos banki átutalást indítunk, a tranzakció több bankon és elszámolási rendszeren keresztül haladhat, miközben a feldolgozás időt vesz igénybe, a közvetítők pedgi díjakat vonhatnak le érte.
Egy blokkláncon működő stabilcoin ezzel szemben közvetlenül továbbítható két digitális tárca között. A bankok számára ezért a stabilcoin egyszerre jelent versenytársat és új lehetőséget a terjeszkedésre.
A Wall Street Journal szerint a bankvezetők körében egyre nagyobb az aggodalom amiatt, hogy a stabilcoinok hosszabb távon pénzt vonhatnak el a hagyományos bankbetétekből. Ha az ügyfelek a folyószámlájukon tartott dollár helyett stabilcoint kezdenek használni, a bankok elveszíthetik finanszírozási forrásaik egy részét.
Az egyik lehetséges válasz erre az, hogy a bankok maguk is belépnek erre a piacra.
A dollár után jöhet az euró
A történet európai szempontból is érdekes lehet, mert a 21 intézményből álló csoport már most jelezte, hogy a dollár után egy euróhoz kötött stabilcoin indítása lesz az egyik legfontosabb célja.
Az új vállalkozás az amerikai GENIUS Act és az európai MiCA szabályainak megfelelő konstrukciót próbál kialakítani, ezzel azonban egy másik nagy banki projekttel is versenybe kerülhet.
A Qivalis nevű európai konzorciumhoz már 37 pénzügyi intézmény csatlakozott 15 országból. Tagja többek között az ING, az UniCredit, a BNP Paribas, az Erste, az Intesa Sanpaolo és a Rabobank is. A csoport 1:1 arányban euróval fedezett, MiCA-kompatibilis stabilcoint tervez kibocsátani.
Érdekesség, hogy a spanyol BBVA mindkét kezdeményezésben részt vesz.
Az európai bankok piacralépésének van egy másik oka is, a stabilcoinpiac ugyanis szinte teljes egészében dolláralapú. A forgalomban lévő stabilcoinoknak mindössze körülbelül 0,2 százaléka euróban denominált. Vagyis ha a stabilcoinok valóban egyre fontosabb fizetési és elszámolási infrastruktúrává válnak, Európának egy szinte teljesen dolláralapú rendszert kellene használnia.
A Tether és a Circle piacára érkeznek
Az új banki stabilcoinoknak azonban egy már rendkívül koncentrált piacon kellene helyet találniuk.
A piacvezető Tether USDT-jéből jelenleg több mint 180 milliárd dollárnyi van forgalomban, miközben a piac második nagy szereplője a Circle USDC-je kb, 73 milliárd dollárnyi digitális dollárt tart forgalomban. Mindkét projekt a 10 legnagyobb kriptós szereplő közé sorolható.
A már működő banki stabilcoinok eddig jóval kisebb sikert értek el. A Société Générale 2025-ben bevezetett dollárstabilcoinjából például mostanáig mindössze körülbelül 12,5 millió dollárnyi került forgalomba.
Vagyis önmagában egy nagy bank neve még nem garantálja, hogy egy stabilcoin széles körben elterjed. A mostani konzorcium előnye azonban éppen a mérete lehet. Ha ugyanazt a digitális pénzt számos nagy bank, vagyonkezelő és pénzügyi szolgáltató egyszerre támogatja, sokkal könnyebben kialakulhat körülötte olyan infrastruktúra, amelyben mások is használni kezdik.
A bankok már nem kívülről figyelik a stabilcoinokat
A stabilcoinpiac eddigi története nagyrészt arról szólt, hogyan építettek a kriptovállalatok egy párhuzamos dollárrendszert a hagyományos banki infrastruktúra mellett.
A következő szakasz már másképp nézhet ki. A bankok már nem feltétlenül tiltással és szabályozással próbálják kiszorítani a stabilcoinokat, hanem saját verziókat építenek belőlük. Az Egyesült Államok ehhez már külön stabilcoin-szabályozást vezetett be, Európában pedig a MiCA teremtette meg a kibocsátás jogi kereteit. A verseny így egyre kevésbé arról szól, hogy stabilcoin vagy bankrendszer, hanem arról, hogy végül ki fogja kibocsátani a legszélesebb körben használt pénzt.