Valaki elindított egy kiutalást, de valamiért nem nyomott rá az utolsó kattintásra. Más évekkel korábban vásárolt egy tokent, de lemaradt arról, hogy a projekt időközben új hálózatra költözött. A HiddenFunds összesítése szerint mintegy 2,6 milliárd dollárnyi kriptoeszköz található ezekhez hasonló hátrahagyott pozíciókban. A több mint hatmillió érintett tárcacímet a legtöbb esetben csak néhány klikkelés választja el a vagyon mozgatásától.
Az adatok a kriptokezelés egyik ismert nehézségét mutatja be. A különböző hálózatok, tokenváltások és többlépcsős stakingfolyamatok során olyan pénzmozgásokról feledkezhet meg egy felhasználó, amelyek a tárca megszokott egyenlegnézetében nem látszanak.
Engedély nélküli tőzsdén tartod a kriptód?
Július 1. óta EGT-ben csak MiCA-engedéllyel lehet kiszolgálni az európai ügyfeleket. Az OKX megszerzett minden engedélyt – és aki most költözik át, akár 8% bónuszt kap az új befizetésére!
[Váltok szabályozott tőzsdére →]
Mit takar a 2,6 milliárd dollárnyi hátrahagyott kripto?
A HiddenFunds 2026. október 1-jei állapotot bemutató összesítése 203 hálózatot és 218 adatforrást fed le. A nyilvántartás több mint 8,6 millió pozíciót kapcsol hatmillió tárcacímhez. Egy pozíció lehet külön kiutalás, stakingbetét vagy valamilyen más jellegű, de protokollban nyilvántartott egyenleg.
A hatmillió cím nem azonos hatmillió emberrel, mert ugyanaz a tulajdonos több tárcát is használhat. És az “elfelejtett” megjelölés sem biztos, hogy igaz minden érintett eszközre, mert a blokkláncon csak az látható, hogy egy művelet vagy váltás félbemaradt, de a tulajdonos szándéka ebből még nem állapítható meg. A tranzakciós adatok alapján mutatott jelek azonban többnyire elfelejtett tranzakciókra utalnak.
A HiddenFunds a 2,6 milliárd dolláros vagyon körülbelül 88 százalékát olyan pozícióként sorolja be, amelyet a tulajdonos maga is bármikor igényelhetne. További 8 százalékhoz a projekt vagy a kibocsátó közreműködése szükséges, körülbelül 4 százaléknál pedig bizonytalan a hozzáférés, például egy már kivezetett szolgáltatás miatt.
A három legnagyobb csoportot az Ethereumon kívüli natív stakingpozíciók (480 millió), a régi Ethereum-szerződésekben hagyott tőke (460 millió) és az elmaradt tokenmigrációk (390 millió) alkotják, és együtt a teljes összeg nagyjából felét adják.
A staking lezárása után is maradhat elvégzendő lépés
A staking során a tulajdonos a hálózat működésében vesz részt az eszközeivel, és ezért jutalmat kaphat. A kilépés azonban időnként hosszas folyamat lehet, és a megszüntetés kezdeményezése után várakozás, majd újabb kiutalási művelet következhet.
Az Ethereum staking belépési és kilépési idejének alakulása (napok)
A Solana esetében a forrás mintegy 260 millió dollárnyi, ki nem utalt stakingeszközt azonosít több mint 131 000 tárcacímen. Az összegek az apró maradványoktól a több tízezer dolláros pozíciókig terjednek.
Hasonló különbség van a visszaváltási kérelmek és a tényleges átvételek között a Lido-nál. Itt közel 70 millió dollár kiutalási igénylésre vár végső jóváhagyásra, miután a staking platform különválasztja az unstaking kérelem benyújtását, annak feldolgozását és az ETH végső igénylését.
Az ilyen függőben lévő pozíciók a legtöbb esetben nincsenek feltüntetve a tárcákban megjelenő tokenegyenlegnél, mert azokat nem a wallet, hanem egy külön okosszerződés vagy stakingfiók tartja nyilván.
Régi tokenek az új márkanevek mögött
A hátrahagyott eszközök másik nagy csoportja a projektek átalakulásához kapcsolódik. Egy hálózatváltás, névváltás vagy új token bevezetése után a korábbi változat a régi címeken maradhat.
A Render Ethereumon kibocsátott régi RNDR-tokenjeiből például körülbelül 150 millió dollárnyi nem vett részt a Solanára költöző RENDER-re történő váltásban. A Maker/Sky átállsá esetében mintegy 130 millió dollárnyi régi MKR-t, a Polygon MATIC-POL átállásánál pedig hozzávetőleg 34 millió dollárnyi korábbi tokent nem migráltak a tulajdonosaik.
Ezek az összegek nem feltétlen vesztek el, és vannak, melyek a mai napig migrálhatók, másoknál viszont fontos tényező lehet, hogy a projekt meddig biztosította az átváltási lehetőséget a régi és az új platform között.
A kommunikáció ezekben az esetekben komoly akadály lehet, mert egy több éve inaktív tulajdonoshoz nem feltétlenül jut el egy közösségi médiában közzétett bejelentés a költözésről. A felhasználó a tárcájában továbbra is a régi tokent láthatja, miközben a projekt használata már egy teljesen másik eszköz köré szerveződik.
Mi történik a pénzzel, ha megszűnik a támogatás?
A régi alkalmazások és hálózatok esetében a hozzáférés attól is függ, milyen infrastruktúra marad működésben. Egy webes felület bezárása után az okosszerződés még lehetővé teheti a kiutalást, de ennek használatához már komolyabb technikai ismeretre van szükség. Más esetben a működéshez szükséges konkrét szolgáltatás leállása jelenthet akadályt.
A Tether korai éveiben, az Omni Layeren kibocsátott USDT-jéből például 110 millió dollárnyi maradt a hálózaton. Ezt a fajta USDT-t ma már egyetlen ismertebb platform, köztük maga a Tether sem támogatja.
A HiddenFunds 2,6 milliárd dolláros összesítését becslésként kell kezelni, de így is valós problémára világít rá. A kriptoeszközök önálló kezelése folyamatos figyelmet igényel, melynek során követni kell a szolgáltatások változásait, a tokenváltások, a staking és a kiutalások egyes lépéseit. A hátrahagyott pozíciók mérete arra utal, hogy a bonyolult folyamatok és a nehezen követhető változások számottevő összegeket tarthatnak vissza a tulajdonosoktól.
A HiddenFunds a statisztikák közzététele mellett azt is lehetővé teszi, hogy egy tárcacím megadásával ellenőrizzük, maradt-e valahol hozzá kapcsolódó hátrahagyott kriptoeszköz. Ehhez vagy erre az aloldalra kell ellátogatni és kézzel beírni az érintett címet, vagy a jobb felső sarokban a Check my wallets menüponttal csatlakoztatni a kívánt tárcát.