A pénz rövid története

Mi is az a pénz? Mindannyian használjuk, egészen kiskorunktól kezdve, egy életen át. Mégis ritkán gondolunk bele, hogy mit takar ez a fogalom, még ritkábban foglalkozunk az eredetével, a működésével és a kialakulásával. Ebben a fejezetben a pénz kialakulásával foglalkozunk, és a végére eljutunk a bitcoin megjelenéséig is.

Cserekereskedelem

Mielőtt megjelent volna a világon bármilyen pénz, a cserekereskedelem jelentette a kereskedelem, ezen keresztül pedig a gazdaság alapját. Ha két személy találkozott, és mindkettőjüknek szüksége volt az adott értékre, amit a másik birtokolt, egy csere megállapodáson keresztül jutottak hozzá ahhoz, amit meg akartak szerezni. 

Ezek a csereügyletek hamar szembesültek egy alapvető problémával. Tegyük fel, hogy banánnal rendelkezünk és húshoz szeretnénk hozzájutni. Ebben az esetben nem csupán olyasvalakit kell találnunk, aki hússal rendelkezik, olyan emberre van szükségünk, aki hússal rendelkezik és banánhoz szeretne hozzájutni, méghozzá tőlünk.

A keresletnek és kínálatnak térben és időben is találkoznia kell.

Mi van akkor, ha olyan valakivel találkozunk, aki elfogadná a mi banánunkat, de csak fűszereket birtokol? Ebben az esetben az illetőnek először találnia kell valakit, akinél van hús és történetesen fűszereket szeretne. Először vele kell kötnie egy csere megállapodást. Ha az rendben lezajlott, akkor visszatérhet hozzánk, hogy banánt cserélhessünk húsra. Ezt nevezzük a transzferabilitás problémájának.

De itt még nincs vége, mert hamarosan egy újabb komoly nehézséggel fogunk szembesülni a cserék során. Tegyük fel, hogy szarvasmarha-tenyésztéssel  foglalkozunk, és éppen almára van szükségünk. Hány kiló almát kérjünk egy tehénért? Honnan tudjuk megállapítani, hogy legalább nagyságrendileg mennyi alma ér mennyi tehenet? Kitől kérdezzük meg? Vagy keressünk valakit a környéken, aki már cserélt tehenet almára és tudjuk meg tőle, hogy mennyiért adta? Világos, hogy a cserekereskedelem nem képes kiszolgálni egy fejlett, sokszereplős, rengeteg embert és terméket felvonultató gazdaság igényeit.

Árupénzek 

Az alma még csak-csak osztható, felszeletelhető több részre, de a tehén egyáltalán nem, ez jelenti az oszthatóság problémáját.

A transzferabilitás és az oszthatóság problémája megoldásért kiáltott, ezért az emberek hamar kitalálták az árupénzeket. Egész egyszerűen kiválasztottak egyet az áruk, értékek sokaságából, az töltötte be a korai pénz szerepét. A középkori Európában ez sok helyen a gabona volt, Magyarországon például az egyház is terményben, általában gabonában (is) kérte az adót, egyházi tized címszó alatt.

A közgazdaság szerint árupénz lehetett szinte bármi, de meg kellett felelnie néhány kritériumnak. Először is, elengedhetetlen, hogy mindenkinek szüksége legyen rá, lehetőleg minél gyakrabban. Könnyű belátni, hogy a fejsze nem alkalmas árupénznek, hiszen ugyan sokan használják, elsősorban mégis a favágók munkájában fontos, hogy mindig kéznél legyen.

Arról nem is beszélve, hogy egy árupénz másik, fontos tulajdonsága az, hogy viszonylag könnyen legyen mozgatható. Ez azt kell, hogy jelentse, hogy ne legyen nagy súlya. Tucatnyi asztallal mégsem térhetünk haza egy sikeres kereskedési nap végén. Az első amerikai telepesek például hód bundát használtak árupénz gyanánt, erre mindenkinek szüksége volt a zord időjárásban, könnyű volt mozgatni, tárolni egyaránt. Összefoglalva tehát az árupénzek ezeknek a feltételeknek kellett eleget tenniük:  

• Mindenkinek szüksége van rá 
• Könnyen mozgatható (viszonylag kis súlyú)
• Könnyen tárolható
• Viszonylag nehezen hozzáférhető

Arany és más fémek

Egy másik és nagyon fontos példája az árupénzeknek az arany. Az arany azért is különleges a pénz történetében, mert szinte semmilyen hasznossággal nem bír, nem lehet megenni, nem tart melegen, a modern ipari termelésben ugyan van jelentősége, ez azonban még távolról sem jelent meg akkor, amikor elkezdték az aranyat használni.

Évszázadokon keresztül alkalmazta az emberiség árupénzként, később a papírpénzek mögöttes értékeként (az 1970-es évekig) azért, mert megfelelt a fenti négy kritériumnak és nem utolsó sorban az adott birodalom, állam vagy uralkodó is törvényessé tette azt.

Persze van egy másik, nagyon fontos tulajdonsága is, mégpedig az, hogy nehezen hozzáférhető, ritka, így korlátozott mennyiségben érhető csak el. 

Ha egy árupénzre bárki könnyedén szert tehet, akkor alkalmatlan a feladatának ellátására. A napnál világosabb, hogy például a homok nem lenne alkalmas árupénznek, legalábbis ott biztosan nem, ahol csak le kell hajolnunk ahhoz, hogy hozzájussunk.

Fiat pénzek

A pénz fejlődésének következő fejezetét a fiat pénzek jelentik, ezek mögött nincs egy áru, ami az értéküket adná. Azért jelentek meg, mert a gyorsan növekvő gazdaságokban fenntarthatatlan volt aranykitermeléssel értéket helyezni a pénz mögé. A kereslet, kínálat és az emberek beléjük vetett bizalma, hite adja az értéküket. 

A kötelező érvényű, törvényes fizetőeszközöket fiat pénzeknek nevezük. Ma a világon szinte mindegyik pénz fiat pénz.

A fiat pénzek úgynevezett rendeleti pénzek, a fiat szó latinul azt jelenti, hogy “legyen meg”. Az adott kibocsátó kormányzat rendelkezik felettük, felfüggeszthetik például az átválthatóságukat, valamint ha szükségesnek érzik, új pénzt is nyomtathatnak. 

Egy fiat pénz, például a dollár az áruk értékének mércéjét jelenti az emberek szemében. Egyúttal egy fiat pénz értéke mindenkor összefüggésben van egy adott gazdaság teljesítményével. Ha egy gazdaság növekszik, olyan árukat termel, melyekre az embereknek a helyi és más gazdaságokban szüksége van, akkor a helyi pénz értéke is növekedni fog, és ez fordítva is igaz.

Nagyon fontos azonban, hogy valós, “kézzelfogható”, eladható árukat vagy szolgáltatásokat kell termelnie egy gazdaságnak ahhoz, hogy a pénze stabil legyen és az értéke még növekedjen is. Az amerikai dollárt 1971-ben elválasztották az aranytartaléktól, “csak” a gazdaság teljesítménye, “egészsége” határozza meg azóta a dollár értékét.

Manapság a dollárnak és minden más pénznek is a vásárlóereje határozza meg az értékét, ez pedig szorosan összefügg az inflációval, a pénz értéktelenedésével. Éppen ezért nem növelhetjük egy gazdaság erejét pusztán azzal, hogy új pénzt nyomtatunk, mesterségesen növelve a forgalomban lévő pénz mennyiségét. A kérdés mindig az, hogy milyen mennyiségű és milyen minőségű javakat, termékeket vásárolhatunk meg adott pénzösszeg ellenében. 

A pénznek azért van értéke, mert vágyunk rá. Azért vágyunk rá, mert tudjuk, hogy általa hozzájuthatunk olyan javakhoz, értékekhez, tárgyakhoz, szolgáltatásokhoz, amelyekre szükségünk van (vagy azt hisszük, hogy szükségünk van rájuk). 

A pénz története rendkívül hosszú és szövevényes, itt most eltekintünk például attól, hogy az úgynevezett váltók (fizetési ígérvények) megjelenésén keresztül bemutassuk a papírpénzek kialakulását. Hosszan lehetne beszélni arról is, hogy az első érmék azért kaptak barázdákat az oldalukra, mert sokan előszeretettel hasogatták le a széleiket, hogy új pénzt gyártsanak maguknak, ezzel torzítva a gazdaság működését.

A pénz összetett és absztrakt fogalom, sok részlettől eltekintve felfoghatjuk olyasminek, amit az egyének azért fogadnak el a termékeikért, szolgáltatásaikért cserébe, mert jó okkal hisznek abban, hogy amikor nekik lesz szükségük valamilyen termékre, szolgáltatásra, akkor hozzá fognak jutni ugyanazon valami ellenében.