Mi az a Web 3.0?

Az internet egészét gyakran illeti az a kritika, hogy a nagy technológiai cégek, mint a Google, az Amazon vagy a Facebook monopolizálták azt. Ennek ellenpólusaként jelent meg a decentralizált internet elképzelése, vagyis a Web3. Ezt a felhasználók egyszerre építik, működtetik és birtokolják. A Web3 a hatalmat a nagyvállalatok helyett az egyének kezébe adja. Ebben a leckében átvesszük, hogy mi is az a Web3 és megvizsgáljuk, hogyan fejlődött ki.

A legtöbb ember úgy gondol a világhálóra, mint a modern élet egyik alappillérére, amit feltalálták és azóta létezik. A legtöbbünk által ma ismert web azonban egészen más, mint ahogyan az eredetileg működött.

Az elmúlt évtizedben az internetes szolgáltatásai a központosítás felé mozdultak el. Ma már csak egy maroknyi vállalat ellenőrzi azokat a platformokat, amelyeket információkeresésre, személyes adataink tárolására, online személyazonosságunk kezelésére, vagy privát kommunikációnkra használunk.

Hogy jobban megértsük a Web 3.0 lényegét érdemes lesz a világháló eddigi rövid történetét megismerni. Ezeket kisebb időszakokra bontjuk: Web 1.0 és Web 2.0.

Az internetet valójában egy decentralizált hálózatként hozták létre, hogy megkönnyítse a kormányzati szervek, egyetemek és kutató szervezetek közötti kommunikációt. Egyre több mérnök fedezte fel magának, mivel nyíltan elérhető, az egész világon átívelő hálózatról volt szó. Mivel az internetre (technikailag az Internet Protocol vagy IP) közvetlenül nem lehetett építeni, a feltalálók, például Tim Berners-Lee olyan protokollokat vezettek be, mint a World Wide Web (WWW), amelyek az IP feletti rétegen helyezkedtek el. Itt veszi kezdetét a Web története is.

Web 1.0: a csak olvasás korszaka (1990-2004)

1989-ben a genfi CERN-ben Tim Berners-Lee azoknak a protokolloknak a kidolgozásával volt elfoglalva, amelyekből később a World Wide Web lett. Berners-Lee alkotásának első, ma Web 1.0 néven ismert kezdete nagyjából 1990 és 2004 között zajlott. 

A Web 1.0 statikus tartalmat kiszolgáló webhelyekből, weboldalakból állt a dinamikus HTML helyett. Az adatokat és a tartalmat statikus fájlrendszerből szolgálták ki, nem pedig adatbázisból. Az egyének ritkán állítottak elő tartalmat, ami miatt ezt olvasható webnek nevezték.

Web 2.0: az írás-olvasás korszaka (2004 – napjainkig)

A Web 2.0 korszaka 2004-ben kezdődött a közösségi médiaplatformok (blogok, videómegosztók, az első közösségi médiumok) megjelenésével. A web írhatóvá fejlődött. Ennek köszönhetően a Web2-re ma már úgy gondolunk, mint interaktív és közösségi webre.

A Web2 világában nem kell informatikusnak lenni ahhoz, hogy részt vehess az alkotási folyamatban. Sok alkalmazást úgy építenek fel, hogy bárki könnyen alkotó legyen, bárki tölthet fel videót, zenét, írhat, vagy bármilyen más tartalmat gyárthat, alkothat.

A Web 2.0 a reklámvezérelt bevételi modellt is megalkotta. Bár a felhasználók létrehozhatnak tartalmakat, ám azok nincsenek a saját tulajdonukban és nem is részesülnek azok bevételeiből vagy csak kis mértékben. A bevételeket az adott platform gyűjti be és annak egy részét átadja a tartalomgyártónak.

A pályája elején egy átlagos startup, szoftvercég cég nem aggódik a bevételszerzés miatt. Szigorúan a növekedésre és az új felhasználók bevonására törekszenek. Üzleti érdekek miatt egy ponton el kell kezdeniük nyereséget termelni, és ha van, figyelembe kell venniük a befektetők érdekeit is.

Ha egy alkalmazást építő cég kockázati tőkét vesz fel, befektetői gyakran a befizetett összeg tízes vagy százas nagyságrendű megtérülésére számítanak. Ez mit jelent? Ahelyett, hogy valamilyen fenntartható növekedési modellt választanának, amelyet némileg organikus módon is fenntarthatnak, a vállalat gyakran a hirdetések vagy a személyes adatok értékesítésével szerez bevételt.

Számos Web2-es cég, például a Google, a Facebook, vagy a Twitter személyre szabott hirdetésekkel bombázza a felhasználókat. Ez több kattintáshoz és végső soron több hirdetési bevételhez vezet. A felhasználói adatok kiaknázása és központosítása kulcsfontosságú eleme annak, hogy a ma ismert és használt web hogyan működik.

Biztonság és adatvédelem

A Web2 alkalmazásokban nap mint nap adatszivárgásokról hallunk, hiszen nincs befolyásod az adataidra vagy azok tárolási módjára. Valójában a vállalatok követik nyomon és mentik a felhasználói adatokat, szokásokat. Mindezek az adatok ezután a platformokért felelős vállalatok tulajdonában és ellenőrzése alatt fognak állni.

Azok a felhasználók is veszélyben vannak, akik olyan országokban élnek, ahol aggódniuk kell a szólásszabadság negatív következményei miatt. A kormányok gyakran leállítják a szervereket vagy lefoglalják a bankszámlákat, ha úgy vélik, valaki olyan véleményt mondott, amely ellentétes a propagandájukkal. A központosított szerverekkel a kormányok könnyen beavatkozhatnak, irányíthatnak vagy leállíthatnak alkalmazásokat, ahogy jónak látják.

Mivel a bankok is nagyrészt már digitálisan működnek és központosított irányítás alatt állnak, a kormányok gyakran ott is beavatkoznak. Leállíthatják a bankszámlákhoz való hozzáférést, vagy korlátozhatják a pénzeszközökhöz való hozzáférést volatilitás, szélsőséges infláció vagy egyéb politikai célok érdekében.

A Web3 célja ezeknek a hiányosságoknak a megoldása azáltal, hogy az alapoktól kezdve gondolja újra, hogy hogyan építjük fel és hogyan kommunikálunk az alkalmazásokkal.

Web 3.0: az írás, olvasás és birtoklás ideje

A Web 3.0 fogalmát az Ethereum társalapítója, Gavin Wood alkotta meg nem sokkal az Ethereum 2014-es indulása után, a decentralizált, blokklánc alapú online ökoszisztémára. Wood szavakba foglalta a megoldást egy olyan problémára, amelyet már akkor számos korai kripto felhasználó érzett. A web túl nagy bizalmat igényel, vagyis az emberek által ma ismert és használt web nagy része azon alapul, hogy egy maroknyi magáncégben kell megbízni. A kérdés azonban mindig ugyanaz: ezek a cégek vajon a felhasználók érdekeit szolgálják?

Mi a Web3?

A Web3 egy új, jobb internet víziójának gyűjtőfogalma. A lényege, hogy a hatalmat tulajdonjog formájában visszaadja a felhasználóknak, ehhez blokkláncokat, kriptovalutákat és NFT-ket használ. Ha röviden akarjuk összefoglalni, azt mondjuk, hogy a Web1 csak olvasható volt, a Web2 írható-olvasható volt és a Web3 pedig írható- olvasható-birtokolható lesz.

“A Web3-on nem a platform- és alkalmazásfejlesztők lesznek a kapuőrök, akik megmondják, hogy milyen lesz az internet jövője, hanem a felhasználók, akik a blokklánc technológia segítségével kivehetik a részüket az online szolgáltatások fejlesztéséből és fenntartásából.” – írta a qubit.hu 

“A Web3 nem helyettesíteni akarja a webet, hanem megtartani azt, ami jó benne, megváltoztatva a mögöttes szerkezetét, megreformálva, forradalmasítva. A Web3 olyan technológiák csoportja, amelyek átstrukturálják az internet feletti irányítást.” – írta Josh Stark újságíró.

A Web3 alapgondolatai

Nagy kihívást jelent, megfogalmazni, hogy mi is a Web3 valójában. Alapvető különbségek vannak a Web2 és a Web3 között, de a lényeg a decentralizáció.

• A Web3 decentralizált: ahelyett, hogy az internet nagy területeit központosított entitások irányítanák és birtokolnák, a tulajdonjogot szétosztják az építők és a felhasználók között.
• A Web3 nem engedélyhez kötött: mindenki egyenlő mértékben vehet részt a Web3-ban, és senkit sem zárnak ki.
• A Web3 natív fizetőeszközzel rendelkezik: a kriptovalutát használja az online pénzköltéshez és küldéshez, ahelyett, hogy a bankok és a pénzügyi szektor elavult infrastruktúrájára támaszkodna.
• A Web3-ban a fejlesztők általában nem készítenek és telepítenek olyan alkalmazásokat, amelyek egyetlen szerveren futnak, vagy akár egyetlen adatbázisban tárolnák adatainkat (amelyeket általában egyetlen felhő szolgáltató tárol és kezel).
• A stabil és biztonságos decentralizált hálózat elérése érdekében a hálózati résztvevőket általában ösztönözni szokták. Ez versenyhelyzetet szül, azért, hogy a szolgáltatást igénybe vevők számára a legmagasabb színvonalú szolgáltatásokat nyújtsák.