Hal Finney emlékére

spot_img

Ez a cikk egy 2013-as bitcointalk topik alapján készült. Az írója Hal Finney, az első ember aki fogadóként részt vett egy bitcoin tranzakcióban és akinek maga Satoshi küldött BTC-t, hogy tesztelhessék a hálózat működését. Hosszantartó betegsége után Hal 4 évvel ezelőtt, 2014. augusztus 28-án hunyt el. Bár az évfordulóról néhány nappal lemaradtunk, az általa megírt búcsúlevéllel tisztelgünk a kripto történelem ismert alakja előtt.

“Akik nem ismernének: a nevem Hal Finney. A kriptóval akkor ismerkedtem meg amikor a PGP korai verzióján dolgoztam. Ez idő alatt kerültem kapcsolatba a Cypherpunk csoporttal is.

PGP: titkosításra és hitelesítésre használható program.

 

Cypherpunks: 1992-ben indult levelezőlista, melynek tagjai többek között matematikával, kriptográfiával, számítástechnikával foglalkozó szakemberek voltak. A csoport rövid idő alatt nagyon népszerű lett, ami számokban kifejezve naponta átlagosan 200 üzenetet jelentett a tagok között.

Amikor 2008-ban megszületett a Bitcoin, a legtöbb velem egykorú (50-es) kriptográfiával foglalkozó szakember cinikusan állt hozzá, én viszont álmodozó voltam és imádtam a kriptót, a benne rejlő rejtélyekkel és ellentmodásokkal.

Amikor Satoshi megosztotta az ötletét a levelezőlistán, a legtöbben finoman szólva szkeptikusok voltak. Nem ez volt az első alkalom, hogy valaki meg akarta váltani a világot. Az elutasítás reflexszerű volt, nekem viszont tetszett az ötlet.

Korábban is foglalkoztattak a kriptografikus fizetési módok és voltam olyan szerencsés, hogy találkozhattam Wei Dai-al és Nick Szabóval (mindkettejük neve felmerült mint Satoshi lehetséges, valódi személye) és általánosságban elképzelhetőnek tartottam, hogy az ötleteik megvalósíthatóak lennének a Bitcoin hálózatán keresztül. Mivel én is kísérleteztem egy saját PoW alapú pénz létrehozásával, az egészet nagyon izgalmasnak találtam.

Amikor Satoshi kiadta a szoftver első verzióját, azonnal rávetettem magam. Ha jól tudom ő utána én voltam az első, aki futtatta a programot. A hetven valahanyadik blokkot bányásztam ki és én voltam a címzettje az első Bitcoin tranzakciónak is, mely során Satoshi 10 coint küldött nekem, hogy kipróbáljuk a rendszert. Ezt követően levelezni kezdtünk, ami többnyire abból állt, hogy én jeleztem neki az általam felfedezett hibákat, ő pedig kijavította őket.

Ma semmit sem tudunk Satoshi valós kilétéről, de én akkor egy fiatal Japán származású fiatalembernek képzeltem el. Nagyon okosnak és őszintének tűnt. Több brilliáns elmével is volt dolgom életem során, felismerem ezt a típust.

Néhány nappal később végül minden hibát kijavítottunk. A hálózat stabilan működött, én pedig abbahagytam a bányászatot. A nehézségi szint akkor 1-es szintű volt, így egy egyszerű processzor is alkalmas volt erre a feladatra. (A nehézségi szintet meghatározó érték ma meghaladja 4000 milliárdot.)

Pár blokkot azért így is kibányásztam, de eközben a gépem nagyon forróvá, a processzor hűtő ventillátora pedig zavaróan hangossá vált, ezért végül abbahagytam. Persze most már azt kivánom, bárcsak tovább folytattam volna, de így is nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy ott lehettem a kezdeteknél. Összességében ez egy olyan félig tele, félig üres helyzet volt.

Legközelebb 2010-ben hallottam a Bitcoinról és nagyon meglepődtem amikor megtudtam, hogy valós pénzben kifejezett értékkel is rendelkezik. Be is léptem a régi számítógépes walletembe és kiutaltam a Bitcoinokat egy hideg tárcába. Reméltem, hogy az örököseim egyszer majd fel tudják használni őket valamire.

Nem véletlen használtam az örököseim kifejezést. 2009-ben egy halálos betegséget diagnosztizáltak nálam. Az év elején csúcsformában voltam. Félmaratonokat futottam és már a teljes távra készültem. Sajnos ekkor kezdődött meg a leépülésem. A kezeim és lábaim elgyengültek, a beszédem akadozni kezdett. Bár próbáltam mellette tovább élni az életem, 2011-ben kénytelen voltam nyugdíjba vonulni.

Mára gyakorlatilag teljesen lebénultam. Egy cső segítségével étkezem, egy másik a légzésben segít. A számítógépet a szemem mozgását érzékelő berendezéssel tudom használni. A napjaimat egy elektromos székben töltöm, amit össze tudtam kötni a szemem mozgását érzékelő eszközzel, így magamnak is be tudom állítani a széket. Van egy beszédfelismerő programom is és igazából amit most olvastok, az az én hangom.

Hozzá kellet szoknom mindezekhez, de azért még mindig találok örömöt az életben. Tudok olvasni és zenét hallgatni, filmeket nézni és amire nemrég jöttem rá, hogy akár programozni is képes vagyok, igaz sokkal lassabban, mint azelőtt. Most éppen a modern processzorok egy biztonsági funkciójának felhasználásával próbálom biztonságosabbá tenni a Bitcoin tárcákat. A program szinte már teljesen kész, csak a dokumentáció megírása van hátra.

És persze figyelem a Bitcoin árfolyamának ingadozásait, ami szerintem nagyon szórakoztató. Túléltem a 2011-es nagy tőzsdekrachot is. Könnyen jött, könnyen megy. Láttam már ilyet. (A poszt írásának idején a BTC éppen parabolikus emelkedésben volt, mely során 12 dollárról 260 dollárig emelkedett.)

Hát, ez az én történetem. A betegségem ellenére szeretek élni, de már csak kevés időm van hátra. A bitcoinjaimat biztonságba helyeztem egy széfben. A fiam és a lányom értenek a számítógépekhez és szerintem tudni fogják hogyan használják fel őket. Elégedett vagyok azzal, amit magam mögött hagyok.”

Hal Finney (1956. május 4. – 2014. augusztus 28.)

spot_img
spot_img
spot_img
spot_img