Jánisz Varufákisz játékelmélettel és politikai közgazdaságtannal foglalkozó akadémikusként a publicisztikáinak és akadémiai karrierjének élt. A szülei által is erős baloldali hagyományokat ápoló közgazdászt a 2008-as gazdasági válság már politikailag is megmozgatta. Görögországi hazatérésekor az Aléxisz Cíprasz vezette szocialista párttal, a szárnyait bontogató Szirizával dolgozott együtt. A válság által felszínre hozott görög államcsőd után a Sziriza választást nyert és Varufákisz a pénzügyminiszteri székben találta magát. Ekkor már egész Európa figyelme rá és országára irányult, különösen, ami az általa vezetett eurózónával, Európai Központi Bankkal és Nemzetközi Valutaalappal folytatott hitelezési és mentési tárgyalásokat illette.
A hitelezők utolsó csomagjának elfogadásáról szóló népszavazás után Varufákisz lemondott, saját összeurópai pártot alapított. Írásait, előadásait és véleményét azóta is kiemelt figyelem övezi. Leginkább a 2008 utáni világ gazdasági kérdései foglalkoztatják. Saját weboldalán helyt ad a digitális pénzek és a kriptopénzek kérdéskörének is. Varufákisz sok helyen elmondta már, hogy a technológiát kiváló ötletnek tartja, de szinte semmilyen más tekintetben nem áll helyt a Bitcoin.
Az alábbiakban egy régebbi, de időtálló, az “A Bitcoin és a depolitizált pénz veszélyes fantáziája” c. cikkéből idézünk.
A 2008-as gazdasági válság alaposan megtépázta az intézményekbe vetett hitet, legyen szó az egyes kormányokról vagy a központi bankokról. Egészen természetes módon felbukkantak azok, akik egy politikusoktól, bankoktól és központi bankároktól védett fizetőeszközben látták a megoldást: egy olyan pénzt az embereknek, ami az emberekért van, az emberektől. Sajnos ez a reménysugár hamis. Ennek pedig egyszerű oka van: bár az igaz, hogy lokalizált közösségek a múltban sikeresen állítottak fel fizetőeszközöket a maguk számára (hogy saját jólétüket a gazdasági krízisek idején megőrizzék), egy fejlett, ipari társadalmat nem tud működtetni egy depolitizált valuta.
A második ipari forradalom beköszönte óta (a századforduló kora, az Edisonok és Fordok ideje, akik a kor Google-ja és Apple-ja voltak) az óriási részvénytársaságok igényeit kielégíteni hivatott hitelmennyiség robbanásszerű növekedése nélkülözhetetlenné vált a kapitalizmus számára. Az ilyen növekedésekhez szükség volt a pénzállomány növelésére, ezzel vált lehetővé az új tőkejavak megteremtése, valamint az új fogyasztási szokások által táplált termelési tevékenység fenntartása. Már abban az időben is, amikor a kapitalista gazdaságok aranystandarddal működtek, a bankok megtalálták a módját, hogy pénzt teremtsenek, a stabil aranyállomány mellett egyre több és nagyobb kölcsönöket nyújtottak.
Az 1920-as években bebizonyosodott, hogy nem jöhet létre depolitizált pénzmennyiség. Annak ellenére, hogy a pénzügyi felügyelőszervek ekkor még ragaszkodtak ahhoz, hogy az aranyfedezet és a kölcsönök között bizonyos kapcsolat álljon fenn, a pénzügyi szektor folyamatosan növelte a pénz mennyiséget. Mi történt volna, ha az állam ebben korlátozza őket? Ha ezt tették volna, az Edisonok és a Fordok sosem virágzanak fel és a kapitalizmus nem tudta volna azokat a javakat kitermelni, amiket ma ismerünk. Sőt, ezek hiányában a piacgazdaság stagnációt és szociális feszültségeket generált volna, ami az egész 1929 előtti rendszert veszélyeztethette volna. Így történt, hogy a szabályozószervek végignézték a 20-as évek buborékfújását, ami a 1929-es jól ismert nagy gazdasági válsághoz vezetett.
A Bitcoin, mint az aranyrendszer bizonyos mértékű örököse esetében fennáll, hogy ha elég gazdasági tevékenység folyna bitcoinban, az 1920-as évek dilemmái újra megjelennének. Ennek elkerüléséhez szükség lenne valamilyen denominált eszközkibocsátásra a 20-as évek mintájára, ami megengedné az eszközbuborékok kialakulását. Máskülönben a bitcoin gazdaság fejest ugrana egy deflációs spirálba, ami csak a használói életét nehezítené, de sokkal inkább arra kényszerítené őket, hogy hagyjanak fel az egész bitcoin használatával.
Az ok, amiért a pénz csak politikai éllel létezhet, az az, hogy racionális, kollektív ellenőrzést kell gyakorolni a pénzmennyiség felett. Csak ezzel tudjuk egyengetni az útját Szkülla és Kharübdisz között, a veszélyes ponzi-szerű robbanás és a stagnáció között (a kifejezés ókori görög tengerészmondákból ered, Szkülla egy szörny volt, ami egy szűk tengerszoros egyik végében tanyázott. Ahhoz, hogy elkerüljék azt, a hajósoknak egy másik szörnyhöz, Kharübdiszhez kellett közelebb hajózniuk – a szerk.). Mivel különböző monetáris irányelvek különbözőképpen hatnak eltérő társadalmi csoportokra, az egyetlen ésszerű módja az ellenőrzés gyakorlásának az egy demokratikus, kollektív intézmény, ez pedig már maga a politika. Röviden: amíg egy depolitizált pénz egy veszélyes illúzió, egy demokratikusan irányított Központi Bank (a védhetetlen független Központi Bank elképzelésével ellentétében), marad a legjobb reményünk arra, hogy a pénz tényleg az emberektől, az embereknek, az emberekért legyen. A Bitcoin, rengeteg jó tulajdonsága ellenére, erre a szerepre képtelen.
A Bitcoin hívei – akárcsak az aranystandard hívei, úgy tekintenek a pénzre, mint egy nyersanyagra, ami spontán fejlődött pénzzé – mint Radford briliáns írásában azok a bizonyos cigaretták a hadifogolytáborban. (Radford maga is hadifogoly volt a második világháborúban, hírhedté vált cikkében leírta, hogyan működött a tábor belső gazdasága, többek között, hogy hogyan emelkedett a cigaretta fizetőeszközzé. Sokan annak bizonyítására használták fel a cikket, hogy a „odakint” is bármiből létrejöhet egy fizetőeszköz – a szerk.) Ez a fals elképzelés mintha abból indulna ki, hogy nincs tényleges, jelentős különbség egy hadifogolytábor belső gazdasága és egy modern kapitalista gazdaság között. Mintha a fogolytáborhoz hasonlóan a termelés teljesen független lenne az elvárásainktól, mintha a kereslet mindig elég volna, hogy felszívja a kitermelt javakat. Mintha a befektetés fő meghatározója a megtakarítás lenne, annak pedig a fogyasztás távoli jövőbe tolása lenne legfőbb tényezője.
Egyik sem állja meg a helyét egy olyan gazdaságban, ahol nem csak a csere, de a termelés és a befektetés is jelen van. Pontosan ez a két tényező, a termelés és a befektetés az, ami lehetetlenné teszi, hogy depolitizált pénz alakuljon ki.
Mit gondolsz a Bitcoin deflációjáról? A bányászok jutalma időközönként feleződik, negatívan befolyásolja ez a bitcoin gazdaságát?
Következő cikkünkben a defláció témakörét a másik, kriptobarát nézőpontból is körebejárjuk.
(Yanis Varoufakis: Bitcoin and the dangerous fantasy of ’apolitical’ money)
borítókép: Harmony by Ronnie Jensen @Artstation
