Új sorozatot indítunk, melyben a teljesség igénye nélkül mutatjuk be a kriptográfia megjelenését a mindennapi életben, és fejlődését a történelem során.
Habár a kódolás, rejtjelezés valószínüleg az emberrel egyidős, a görög-római kor előttről nem nagyon vannak forrásaink, tekintve, hogy a kutatók örülnek, ha egyáltalán a nem-titkos forrásokat meg tudják fejteni.
Ezért aztán Rómánál vesszük fel a fonalat, ott is egészen konkrétan az őskeresztényeknél, akiknek nagyon sokáig rejtőzniük kellett az államhatalom elől.
Egyik nagyon híres rejtjelük egy egyszerű hal volt. Ezt néha még manapság is láthatjuk autók hátulján. A közhiedelemmel ellentétben nem – vagy nem csak – azért volt ez a keresztények jelképe, mert Jézust a Halak asztrológiai korszakának prófétájaként tartották számon, hanem mert latinul az Ichthus szó jelölte a halat, és ez egy rejtett rövidítés volt:
Ieszosz – Jézus
CHrisztosz – Krisztus
THeou – Isten
Uiosz – Fia
Szótér – Megváltó
Az első századból számtalan dokumentumon maradt fenn ez az egyszerű jelkép, sőt, korabeli falfirkákat is tártak már fel az örök városban, ahol szerepelt. A következő részben a római négyzetnek nevezett kódolással fogunk foglalkozni, és az egyik legegyszerűbb háborús kódolással, a Cézár-kóddal. Amit ugyan érintettünk a Kriptosuli leckéi közt is, mégis muszáj megemlíteni, hogyha hiteles körképet akarunk festeni a kriptográfia kezdeteiről.