Jól ismerjük a piaci ciklusok folyamatát, sokan, sokszor leírták már. Persze többen többféle ciklusról beszélnek, ezek mellett adottak a szezonális hatások, mint az év eleje, vannak kulturális hatások is, mint például a karácsony vagy a kínai újév. Könyvtárnyi irodalma van a témának, a legfontosabb ciklus talán mégis a szereplők viszonyulását, méginkább pszichológiáját leíró folyamat:
- Reményvesztettség, ekkor úgy gondoljuk, hogy ennek vége, semmi értelme a nehezen megkeresett pénzünket a területre önteni.
- Érdeklődés, ekkor (újra) felfedezzük magunknak az adott piacot, érdekesnek tűnik, akár még lehet is belőle valami.
[banner id=”20480″ caption_position=”bottom” theme=”default_style” height=”auto” width=”auto” show_caption=”1″ show_cta_button=”1″ use_image_tag=”1″]
- Optimizmus, már megtettük a befektetésünket, nagyszámú kisbefektető együttes tőkeereje megmozdítja a piacot, méghozzá jó irányba, növekedésnek indul.
- Öröm, hiszen napnál világosabb: haladunk emberek, micsoda emelkedések vannak itt!
- Eufória, ennél talán már nem is lehet jobb, ennyi pénzt rég kerestünk!
A folyamat ezen a ponton megakad, természetesen semmi sem emelkedhet, növekedhet a végtelenségig, a rutinos öreg rókák, szemfüles újoncok elkezdenek eladni, hiszen miért ne adnának el akkor, amikor jó magasan vannak az árfolyamok. A növekedés először stagnál, majd megkezdődik a zuhanás.
- Riadtság, hiszen minden piros, de pánikra semmi ok, ez bizonyára csak egy döccenő, átmeneti problémáról van szó.
- Pánik, hisz nagy hibát követtünk el, adjunk el gyorsan.
- Depresszió, óriásit buktunk ezzel, avagy: ki volt az a hülye, aki azt mondta, hogy ez jó ötlet???
- Kiábrándulás, ennek az egésznek semmi értelme, felejtsük el.
- Reményvesztettség.
Ezzel a kör bezárult, jöhet a következő ciklus.
De mégis mi kell ahhoz, hogy elinduljon a következő ciklus?
Ez az a kérdés, amire mindannyian keressük a választ, a válasz azonban lehet, hogy jóval egyszerűbb, mint gondolnánk. Emlékszünk 2013 áprilisára? Nem baj, ha nem, mi sem igazán. Erre a dátumra visszatérünk még, előtte azonban beszéljünk egy kicsit arról, hogy hogyan működnek az emberek, ami az egyének és a társadalmak, a globális közösség traumáit illeti.
A “rossz dolgok” már csak olyanok, hogy minél frissebbek és minél erősebbek, annál jobban fájnak. Viszont ahogy mondani szokták, az idő minden sebet begyógyít, ez mindig igaz. 2001. szeptember 11-e például olyan trauma az amerikai társadalom és az egész emberiség számára, amit sosem fogunk elfelejteni, közel húsz év elteltével azonban már nem mérgezi mindennapjainkat az események rémképe.
[banner id=”20469″ caption_position=”bottom” theme=”default_style” height=”auto” width=”auto” show_caption=”1″ show_cta_button=”1″ use_image_tag=”1″]
Feldolgozunk, felejtünk, ideális esetben tanulunk is. Persze csak akkor tanulunk, ha kellően nagy volt a trauma, minden más esetben néhány hónap, néhány év után elkövetjük pontosan ugyanazt. Ez fog történni a bitcoinnal és a kriptoppénzek piacának egészével is, a 2017-es nagy bullrun majd az azt követő óriási visszaesés traumáját is el fogjuk felejteni.
Hogy mikor? Talán jövőre, talán két év múlva, a mikor lényegtelen. Viszont az, hogy ez meg fog történni, újra belekerülünk az “érdeklődés” stációjába egészen biztos.
2013. áprilisában 233 dollárról 67 dollárra zuhant a bitcoin árfolyama, egyetlen éjszaka alatt 71%-os esés történt. Kevesen voltak, akik erre emlékeztek 2017. közepén, amikor legutóbb belecsöppentünk az érdeklődés fázisába. Most a kiábrándulásnál járunk, meglátjuk, mennyi időre van szükségünk a folytatáshoz. Ha másképp látod, fejtsd ki a véleményed egy komment formájában!