Unásig ismerjük a bitcoin eredettörténetét, a rejtélyes alapító megelégelve a bankok, általában a pénzrendszerek hibáit, igazságtalanságait úgy döntött, hogy megoldást nyújt a világnak. Ezért született a mindmáig legismertebb és legnagyobb tőkeértékű kriptopénz, persze mint minden komoly eredmény, a BTC is korábbi kutatók, innovátorok munkájára építve tette meg a következő fontos lépést.
Bizony Nick Szabó, a cypherpunkok, hivatásos lázadók, félbolond zsenik sokasága mind-mind hozzájárult ahhoz az elmúlt évtizedekben, hogy megszülethessen valami, ami jelentős változást hozhat mindannyiunk életében. Ha valóban elérjük a tömeges elterjedtséget.
Az viszont egészen biztos, hogy örök, sőt, egyre intenzívebb vita folyik a szabályozás kérdésköréről, a mélyebb jogi részletektől eltekintve az alapvető kérdés az, hogy szabályozzuk-e a kriptopénzeket vagy hagyjuk meg a területet a maga vadnyugati jellegében, kapjon időt és teret ahhoz, hogy kiforrott technológiává váljon mely valóban értéket ad a hétköznapi életünk során.
De vajon kinek van igaza?
Mint minden technológia, a blokklánc is eshet akár szigorú szabályozás alá is, hiszen törvényt akár arról is hozhatunk, hogy a szemüveget viselő emberek szombatonként nem mehetnek ki az utcára. Extrémnek hathat a nyers ötlet, mégis látunk hasonló esetekre példákat a nagyvilágban. Kína egyes részein például úgy csökkentik a légszennyezettséget, hogy az egyik napon csak a páros számmal kezdődő rendszámú autók közlekedhetnek, a másikon csak a páratlanok.
Pofonegyszerű, sőt, szinte primitív megoldás, mégis működik, hiszen a szabály az szabály, aki nem tartja be, annak szembe kell néznie a következményekkel. Kevés biztos pont van az életünkben, ezek közül az egyik legfontosabb az a keserű tanulság, miszerint az állam mindig erősebb mint az egyén, hiszen eszköztárak sokasága áll rendelkezésére a jogrendtől kezdve egészen az erőszakszervezetekig.
Ha például minden blokklánc cégnek regisztrálnia kell magát egy önálló nyilvántartásban, az a blokklánc halála?
Bizonyára nem, mégis érezzük, a lényege szerint decentralizált modellel dolgozó technológiát egy központi rendszerbe terelni nem szerencsés, legalábbis önellentmondásnak hat. Azt is látnunk kell, hogy a blokklánc üzleti, informatikai értéke zavartalanul adott akkor is, ha akár szigorú engedélyekhez kötött egy blokklánc projekt elindítása.
Természetesen a blokklánc technológiát és a kriptopénzeket nem szabad összemosnunk, azonban mivel blokklánc nélkül nem létezhet kriptopénz, ami a blokklánccal történik, az a kriptopénzekre is hatással lesz.
Érdekes a gondolatkísérlet, miszerint ha az állam ellenőrzése alá akarja hajtani a blokklánc projekteket, akkor a hatékonyság jegyében akár a blokklánchoz is fordulhat a kért adatok nyilvántartására. De ne menjünk ilyen messzire, beszéljünk inkább arról, hogy mi az állam célja, illetve mi az állam, a központi hatalom értéke.
Az állam nem értelmezhető önálló entitásként, hiszen – az európai poltikai kultúrában legalábbis – a mindenkori politikai hatalom hosszabb, rövidebb ideig kormányozva irányít, az államaparátus nem rendelkezik önálló akarattal vagy célokkal. A poltikai pártok esetében viszont már fontos kérdés a cél, a legtöbb politológus szerint ez könnyen meghatározható, a mindenkori hatalom célja a hatalom megtartása.
Messzire vezet a kérdés, miszerint mennyire érdekelt a hatalom abban, hogy hatékony munkát végezve, a gazdaság gyarapításán keresztül jobbá tegye az emberek életét, egyesek szerint egy soronkövetkező választás megnyeréséhez nem feltétlenül szükséges jó munkát végezni, mások szerint még a gyengélkedő demokráciákban is önmaga ellen dolgozik az a politikus, aki nem végez legalább némi érdemi munkát.
A pénz a gazdaság esszenciális eszköze, az úgynevezett pénzbőség és pénzszűkítés (magyarul a bankjegy nyomtatás vagy a bankjegyek kivonása) pedig a gazdaság szabályozásának talán legfontosabb eszköze. Ez azóta így van, amióta elszakadtunk az aranyfedezettől, mára pedig már olyannyira természetes, hogy gombnyomásra állíthat elő pénzt az állám, hogy már nincsenek is a kérdéshez kapcsolódó viták.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a kérdés ne lenne továbbra is kritikus, egész egyszerűen mind a közgazdász szakma, mind a különböző társadalmak elfogadták: nincs mese, ez így van és kész. Vagy egyszerűen beletörődtünk. A kriptopénzek pontosan ezt a kulcs jelentőségű hatalmi eszközt veszélyeztetik, azt gondolhatnánk, hogy az államnak, pontosabban az azt aktuálisan irányító politikai garnitúrának elemi érdeke a kriptopénzek visszaszorítása. Feltéve, hogy valaha tömegesen elterjednek.
Mégsem egyértelmű a kérdés, miszerint az állam ellenérdekelt-e a kriptopénzek elterjedésében, hiszen ha ez megtörténik az elméletileg megszabadíthatja a gazdaságot egy örök démontól, az inflációtól. Hiszen ez a kriptopénzek legfontosabb ígérete, legalábbis azoknak, amik korlátozott mennyiséggel rendelkeznek. Jól hangzik, azt azonban ma még nem tudhatjuk, hogy nem okozhat-e előre nem látott, akár súlyos gazdasági problémákat a korlátozott mennyiség.
Menjünk tovább, nézzük meg, hogy mire jó az állam, milyen értéket ad az életünkben. Nem állítjuk, hogy a kriptoanarchisták totális anarchiára, szabályozatlanságra vágynak az élet minden területén, mégis érdemes megnézünk, hogy miért fontos, hogy legyen központi, irányító szerv. Sikeres vállalkozók azt szokták mondani, hogy a piaci verseny olyan, mint a sport, gondoljunk bele, egy focimeccs sem lenne túlságosan érdekes, ha bármiféle szabályok nélkül a két csapat azt csinálna, amit csak akar.
Pontosan ez az állam feladata, szabályokat teremt, a szabályokat pedig miden piaci szereplővel betartatja. Ennek óriási értéke van, ha a vállalkozások kényük, kedvük szerint azt csinálhatnának, amit csak akarnak, az minden bizonnyal nem tenne túl jót sem a gazdaságnak, sem a társadalomnak. A gazdaságtól elkanyarodva említésre méltó a rendvédelem és az egészségügy is, a tapasztalatok szerint egyik kulcs jelentőségű területet sem lehet piaci alapon működtetni.
Anélkül, hogy az állam minden egyes feladatkörén végigmennénk, érdemes még megemlítenünk az infrastruktúra fejlesztését és fenntartását is, az autópályaépítés például olyan óriási invesztíció, annyira lassú megtérüléssel, hogy arra aligha vállalkozna egy magánkézben lévő vállalat. Ugyanez igaz a katasztrófavédelemre is, viszonylag ritkán szükséges eszköztár, amit ennek ellenére folyamatosan fenn kell tartani, munkabért kell fizetni, a megtérülés szinte lehetetlen, ez is olyasmi, amit csak az állam vállalhat magára.
Az állam tehát minden hibája ellenére elengedhetetlen az életünkben, akár tetszik, akár nem. Más kérdés, hogy a kriptopénzek szabályozására szükség van-e, ha igen akkor pontosan milyen formában. A területen jelentőssé vált csalások elkerülése bizonyára olyasmi, aminek a kiküszöbölését senki sem bánná, ezt sem várhatjuk senki mástól, csak az államtól.
Ha azonban az állam úgy dönt, hogy a kriptopénzek mindegyikét, minden részletre kiterjedően az ellenőrzése alá vonja, azzal valóban megölhetné a technológia lényegét, a szellemiségét biztosan.
Nem került még szóba egy másik, kulcs jelentőségű kérdés, az adózás. Igen jelentős, ma még nehezen megválaszolható kérdés, hogy hogyan biztosítja adóbevételeit az állam akkor, amikor már valóban széles körben elterjedt a kriptopénzek használata. Azt jól tudjuk, hogy a nagyfokú anonimitást biztosító kriptopénzeken kívül szinte mindegyik visszakövethető, a blokkláncon történt tranzakciók publikus listáját áttekintve eljuthatunk egy kérdéses címhez, az adott címről pedig viszonylag könnyen kiderülhet, hogy pontosan melyik tőzsdén vagy váltón vásárolt kriptopénz található benne, ezek a szolgáltatók a KYC keretében szinte minden adatot eltesznek a felhasználóikról.
Ennek ellenére nyitott kérdés, hogy az állam hogyan veszi rá a vállalkozásokat és magánszemélyeket arra, hogy továbbra is adót fizessenek, ha már mindannyian kriptopénzeket használunk. Az önbevallás intézménye kevésbé hatékony, arról nem is beszélve, hogy az adószedés technikai kérdéseket is felvet, jelen állás szerint az államnak nyitnia kell egy kriptopénz tárcát, melybe mindenki tranzakciókat indít akkor, amikor éppen adót kell fizetnie.
Mindennek előfeltétele természetesen az, hogy az állam teret adjon a kriptopénzeknek, ne a teljes, netán részleges tiltás eszközével éljen. Érdekes és fontos kérdés az is, hogy ha a tiltás mellett dönt az állam, akkor pontosan milyen eszközei vannak. A kiugró villanyszámlájú ingatlanok ellenőrizgetése bányagépek után kutatva olyasmi, ami remélhetőleg csak egy diktatúrában történhet meg, bár az államnak a legfejlettebb nyugati demokráciákban is joga lehet arra, hogy besétáljon az otthonunkba, ha olyasmit teszünk, amivel megszegjük szabályait, törvényeit.
Ráadásul az elosztott hálózat természetéből adódóan nincs különösebb jelentősége annak, ha egy adott területen valamilyen okból megszűnik a bányászat, legfeljebb lelassulnak a tranzakciók. Az államnak tehát jó eséllyel kevés eszköze lesz a kriptopénzek tiltására, legalábbis a technológiát megbénítani szinte lehetetlen. Ennek ellenére a folyamat egy másik pontján mégis fogást találhat az állam, tilthatja például a kriptopénzek elfogadását a vállalkozásoknak.
Sőt, extrém esetben akár a kriptopénzek birtoklását is törvénytelenné teheti. Úgy tűnik mindkét fél kezében vannak értékek, jelentősebb fegyverekkel viszont csak az állam rendelkezik. Ezen a ponton átadjuk a szót az olvasónak, szeretettel invitálunk mindenkit a Kripto Akadémia Fórumába, hogy mindannyian elmondhassátok a véleményeteket a kérdésről. Természetesen a fenti gondolatok kapcsán is várunk észrevételeket, építő kritikát, kifogásokat.
Ezúttal nem teszünk fel konkrét kérdést, hiszen mi sem adtunk kézzelfogható válaszokat, minden gondolatra, nézőpontra, véleményre kíváncsiak vagyunk!
