Fontos kísérlet zajlik, méghozzá napjaink egyik legégetőbb társadalmi-politikai kérdésköre, a híres-neves fake news kapcsán. Könnyű belátni, hogy abban a világban, amiben szó szerint alig pár tízezer forintból bárki összedobhat például egy WordPress alapú “híroldalt” egy domain és egy tárhely megvásárlásával, a hírözön hitelessége fontos kérdéssé válik.
Nem csoda, hogy sokan egyenesen válságosnak tartják a kialakult helyzetet, hiszen ezt a “tortát” még ellátja egy kis dekorációval az emberi hiszékenység, az alacsony, vagy hiányzó iskolázottságból adódóan a kritikus gondolkodásra való képtelenség, és persze az, hogy a politikai erők szép csendben ki is használják mindezt.
Elég, ha belépünk valamilyen közösségi média felületre, véletlenszerűen barátnak jelölünk néhány embert, lesz köztük olyan, aki előszeretettel oszt meg “cikkeket” meglehetősen kétes forrásokból, amik tipikusan “thenewshungary”, vagy “newsnowmagyarorszag”, netán “informationhungary” néven futnak, jellemzően tucatnyi primitív domaint vesznek meg az alkotók, párhuzamosan számos oldalt üzemeltetve.
A munka lényege pedig egyszerű, a kattintásszám maximalizálása érdekében érdekesnek, megdöbbentőnek, netán egyenesen sokkolónak szánt anyagok tömeges gyártása, a forrásmegjelölés, hitelesség teljes hiányával.
Az sem titok ma már, hogy a különböző kis-közepes-nagy hatalmak komplett “troll hadsereget” tartanak fenn saját céljaikra, a pontos forma lehet a komment szekciók elárasztása a megrendelő igényei szerinti narratívával, vagy akár a már említett “újságírói” munka elvégzése.
Azok kedvéért, akik esetleg még nem találkoztak a jelenséggel, álljon itt két konkrét fake news cím, példa gyanánt:
- Pope Francis Shocks World, Endorses Donald Trump for President
- FBI Agent Suspected in Hillary Emails Leaks Found Dead of Apparent Murder-Suicide
Az első, ami arról szól, hogy Ferenc pápa támogatja Donald Trump-ot, és a második, ami egy “gyilkosság-öngyilkosság” következtében holtan talált FBI ügynökről szól, aki Hillary Clinton email szivárogtatásában játszott szerepet szintén az elnökválasztáshoz igazított fake news, nem véletlenül. Minél nagyobb egy esemény társadalmi súlya, annál több lesz a kapcsolódó álhír, hiszen annál nagyobb a tét.
Sőt, az is előfordul, hogy egy hiteles hírforrás tévedésből átvesz egy fake news munkát, ez jól érzékelteti, hogy mekkora problémáról van szó. Arról nem is beszélve, hogy a közösségi médiában általában nagyobb sikert ér el a fake news, mint a valódi hírek, több kommentet, megosztást, egyebet kapnak. Pontosan azért, mert a szerzők jó érzékkel tudják, hogy miről, és milyen stílusban, milyen címadással kell írniuk ahhoz, hogy maximalizálják az emberek “bevonódását”.
Egy ügyes fake news munka illeszkedik az aktuális társadalmi folyamatokhoz, eredményesen épít a minden emberben jelen lévő primitív ösztönökre, és a maga raklap egyszerűségű módján logikusnak tűnik, ha úgy tetszik az “agy rágógumija”, könnyű befogadni, nem kell rajta sokat rágódni, fogyasztás után már jöhet is a következő.
Most a New York Times az IBM-el együttműködve, News Provenance Project néven kísérletet tesz arra, hogy a médiában keringő fotók hitelességét ellenőrizhessük, szintén egy olyan terület, ami komoly fejtörést okoz a médiában. Egy kép hamisítása akár már átlagos hozzáértéssel is könnyű, a kártétele viszont óriási lehet.
Kísérletképp egy fotó életútját kísérték végig, a szerkesztettsége, illetve a használt képaláírások kerültek fókuszba. Pooja Reddy, a projekt menedzsere egy blogposztban számolt be a tapasztalatokról, elsőre úgy tűnik, hogy valóban értéket adott az olvasóknak az, hogy megismerhették a kép hiteles eredetét.
A központi cél az volt, hogy az a néhány ember, aki egy okosszerződésen keresztül jogosult volt arra, hogy hozzáférjen a kép leírásához a blokkláncon, minden változást rögzítsen, ami a képpel történt a különböző megjelenései során. Ahhoz azonban, hogy ez a megoldás széles körben is elterjedjen, arra lenne szükség, hogy a résztvevő lapok folyamatosan figyeljék és ellenőrizzék az utóközléseket, vagyis azt, hogy más lapok pontosan miként jelenítik meg az eredeti anyagukat.
A kérdéses kép ellenőrzése sem magától értetődő, az eredetiség, pontosabban a változatlanság megítéléséhez képfelismerő algoritmusok lehetnek segítségünkre. Akár így, akár úgy, az az egy biztos, hogy kifejezetten költséges eljárásról van szó, ami szoftver technológiákat, és humán erőforrást igényel, ennek megfelelően a kisebb, de hiteles kiadványok szinte biztosan nem lesznek képesek kitermelni az árukat.
Mindenesetre valamilyen megoldásra szükség van, egyelőre a blokklánc tűnik a legígéretesebbnek, mert az a világ, amiben már szinte önmagunknak sem hihetünk a tengernyi fals információ közepette nem sok jót ígér.
