Szívás. Ennyivel is összefoglalhatnánk cikkünk témáját, ám érdemes inkább egy kis empátiát tanúsítanunk egy San Francisco városában élő programozó iránt, hiszen mindannyiunkkal megtörtént már, hogy elfelejtettünk egy jelszót, amit nem kellett volna. Igen ám, de egy email kliens, streaming szolgáltató, webshop készségesen segít, ha átmentünk Micimackóba, Satoshi viszont csak ennyit mondhat: én szóltam.
Bizony elfelejtette a jelszavát, a tárcában viszont 7002 bitcoin, mai árfolyamon valamivel kevesebb, mint negyed milliárd dollár lapul, igazán kellemetlen. Kellemetlen, egyben sok mindenre rávilágít a kriptopénzek kapcsán. Az első, magától értetődő tanulság az, hogy ne felejtsük el a jelszavainkat, a másik talán az, hogy ez bizony egy sok szempontból rideg világ.
Rideg, hiszen nincs bocsánat, ha hibázunk, akkor senki sem fog a segítségünkre sietni, ha másért nem, akkor azért, mert senki sem tud a segítségünkre lenni, még a legnagyobb jószándék mellett sem. A Bitcoin rendszere ilyen és kész, úgy tűnik ez a szabadság, a testvériség, pontosabban a decentralizáció átka. Every man for himself ahogy a művelt amerikai westernek világa mondja, és valóban: itt aztán amgunkra vagyunk utalva.
De vajon jól van ez így?
Nem jobb egy olyan rendszer, amiben az óhatatlanul megjelenő emberi hibák, tévedések, mulasztások esetén valaki a segítségünkre lehet? Nem jobb, ha adott egy lassú, de mégis eredményes ügyfélszolgálat, ami megoldja helyettünk a problémáinkat? De, minden bizonnyal jobb, a helyzet viszont az, hogy ebben az esetben centralizált modellről van szó, mi pedig decentralizáltat akartunk.
Visszatérve emberünkre (vagy mackónkra), Stefan Thomas a New York Timesnak nyilatkozva arról beszélt, hogy nem biztos, hogy jó irány a “légy a saját bankod”, hiszen megfogalmazása szerint a cipőnket sem mi magunk csináljuk. Ez utóbbi kijelentéssel nehéz lenne vitatkozni. Ahogy az is kétségtelen, hogy komplett iparág kezd kiépülni, kriptográfiai szakemberek sora várja az ügyfeleket, akik nem férnek hozzá kripto vagyonukhoz.
De ne legyen erre szükségünk, inkább memorizáljuk jelszavainkat, a privát kulcsokat pedig írjuk fel egy papírra, a papírt pedig ássuk el valahova, ahol csak mi találhatjuk meg. Mindenkinek kívájuk, hogy ne járjanak úgy, mint sokan, férjenek hozzá vagyonukhoz a következő évek során!
