Érdekes bejegyzést tett közzé a Binance igazgatója, aki a tőzsde blogján osztotta meg követőivel, hogy szerinte egy Mátrixban élünk.
CZ a cikk elején felidézi gyermekkorát és hogy akkoriban milyen nehézségekkel kellett megküzdenie. Például hogy vizet kellett hordania egy 200 méterre lévő közkútról, és hogy milyen nagy dolognak számított, amikor végre sikerült egy pumpás vízforrást kialakítani a kertjükben. Vagy hogy milyen volt, amikor már nem csak egy olajlámpás, hanem a bevezetett elektromosággal működő villanykörte mellett tudta megírni a házi feladatát.
Ezután arról beszél, hogy az utóbbi 20 év technológiai fejlődését látva nem tartja elképzelhetetlennek, hogy egy nap majd a Mátrixhoz hasonló szimulációkat hozzunk létre. Talán nem holnap, vagy 20 év múlva, de 500 éven belül valószínűleg már képesek leszünk rá.
Utal arra is, hogy már ma is léteznek olyan játékok, amik ugyan egyelőre még kezdetlegesebb módon, de ilyen világokba viszik el a játékosokat.
Ezután arról kezd elmélkedni, hogy az Univerzum 13.8 milliárd éves történelme alatt vajon mi lehettünk-e az első olyan civilizáció, ami ilyen virtuális világokat kezdett el létrehozni. Ennek az esélye az eltelt időt hossza miatt szerinte elhanyagolhatóan kicsi, ami szerinte azt bizonyítja, hogy valószínűleg már most is egy szimulációban élünk.
Ezután sorra veszi, hogy milyen szimulációk létezhetnek. Úgy véli, hogy a legjobb esetben magunkat alakítjuk a játékban és ha itt meghalunk, akkor odakint csak felébredünk.
Lehetünk egyedi szimulációban, ahol mindent (pl.: a barátainkat) a mi kívánságainknak / beállításainknak megfelelően hoztak létre. Vagy egy csoportos szimulációban is élhetünk, ahol többen egyszerre veszünk részt ugyanabban a partyban.
Egy újabb változat lehet, ha mi csak egy magasabb dimenzióban élő lény játékszerei vagyunk. Ezt a verziót a Super Mario játékhoz hasonlítja.
Mario él, megpróbálja teljesíteni a pályát, de ha meghal akkor vége. Nem lép ki a világából és nem lép vele kapcsolatba az őt irányító játékos sem. Nem lehet tudni, hogy amikor Mario újraéled és újra nekifut a kalandnak, akkor a régi, vagy már egy új Mario kerül a pályára.
CZ szerint az, hogy nem ismerjük a szimuláció pontos típusát, izgalmasabbá teszi a játékot és ha elfogadjuk, hogy nem a valóságban vagyunk, akkor stresszmentessé válhat az életünk. Bármilyen nehézséggel nézünk szembe, az valamilyen okból a szimuláció része, ezért ha biztosra akarunk menni, akkor érdemes komolyan vennünk és megoldanunk a feladatot. Ha pedig minden borulni látszik, emlékeztessük magunkat: nyugi, az egész csak egy játék.
További hírek és érdekességek Discord csatornánkon és a Youtube-on.
