Az amerikai törvényhozók olyan szabályozáson dolgoznak, ami gyökeresen megváltoztathatja a stabilcoinok mindennapos használatát. A készülő javaslat lényege, hogy a dollárhoz kötött kriptoeszközökkel történő fizetések után ne kelljen külön adót fizetni, ha az adott token árfolyama érdemben nem mozdul el az egy dolláros szinttől.
A lépés egy olyan problémát kezelne, ami eddig ellehetetlenítette a stabilcoinok hétköznapi fizetőeszközként való elterjedését az Egyesült Államokban. Mindez azért lehet fontos számunkra, mert ha a stabiloinok használata az Egyesült Államokban valóban tömegesen elterjed, az könnyen globális lökést adhat az egész piacnak is. Az amerikai szabályozási és fogyasztói trendek gyakran más országok pénzügyi szereplőire és döntéshozóira is mintaként hatnak, így máshol is nagyobb eséllyel indulhat meg a mindennapi használatuk.
A jelenlegi amerikai szabályok szerint a stabilcoin használat adózási szempontból úgy néz ki, mintha valaki eladott volna egy befektetést. Ez azt jelenti, hogy akár egy apró vásárlás, mondjuk egy kávé kifizetése is adózási eseménynek minősül.
A gyakorlatban ez abszurd helyzeteket szül. Ha valaki 1 dolláros árfolyamon vásárolt stabilcoint, majd azt éppen akkor költi el, amikor annak az árfolyama 1,001 dollár, a hajszálnyi különbség papíron máris nyereségnek számít. Nem nagy összeg, de elvileg ezt is nyilván kellene tartani, és adózni kellene utána.
Pont ez az a fajta bürokratikus súrlódás, amely miatt a stabilcoin hiába tűnik gyors és olcsó alternatívának a mindennapi használatban, mégsem tudott eddig versenyezni a bankkártyával vagy a készpénzzel.
Ezen változtatna a Digital Asset PARITY Act átdolgozott változata. A korábbi elképzelés még egy fix, 200 dolláros értékhatárhoz kötötte volna az adómentességet, vagyis bizonyos kisebb tranzakciók mentesültek volna az adminisztráció alól. Az új tervezet viszont ennél tovább megy.
A javaslat szerint nem kellene nyereséget vagy veszteséget elszámolni a szabályozott stabilcoinok elköltésekor, amennyiben azok árfolyama legfeljebb 1 százalékkal tér el a dolláros visszaváltási értéktől. Magyarán: ha a token lényegében tartja az egy dolláros árát, akkor a vele történő fizetés nem váltana ki adókötelezettséget.
Ez a módosítás azért fontos, mert nem a vásárlás összegét nézi, hanem azt, hogy az adott stabilcoin valóban stabil maradt-e. A jövőben tehát nem számítana, hogy valaki 5 vagy 500 dollárt költ el, hanem csak az, hogy egy valóban dollárhelyettesítőként működő eszközt használt-e.
A törvényjavaslat ugyanakkor nem minden stabilcoinra vonatkozna. A kedvező adókezelés feltétele, hogy az adott token megfeleljen a GENIUS Act előírásainak. Ez az a stabilcoin-szabályozás, amelyet az Egyesült Államokban tavaly fogadtak el, és ami előírja, hogy az ilyen eszközök mögött megfelelő, 1:1 arányú dollárfedezet álljon.
A két szabály tehát kiegészítené egymást: előbb az amerikai állam meghatározza, milyen stabilcoin számít kellően szabályozottnak és megbízhatónak, majd ezek használatát könnyítené az adózási kiegészítéssel.
A tervezet mindemellett a kriptoadózás más vitatott pontjaihoz is hozzányúlna, például kiterjesztenék a wash sale szabályokat a digitális eszközökre is, bezárva egy eddig gyakran alkalmazott kiskaput.
A kriptobefektetők bizonyos helyzetekben megtehetik, hogy az adózási év végéhez közeledve veszteséggel eladják a kriptoeszközeiket, azt leírják az adójukból, majd rövid időn belül visszavásárolják, amit éppen most adtak el. A részvénypiacon ezt már régóta szigorúbban kezelik, a kriptónál viszont csak most vezethetik be az ezt tiltó szabályozást, ami az eladás után 30 napig tiltaná az eszközök visszavásárlását.
Ha elfogadják az új szabályozás fő elemét, a stabilcoinok adómentes használatára vonatkozó szakaszt, az nem jelenti azt, hogy a stabilcoinok majd az egyik napról a másikra meghódítják az amerikai boltokat, azt viszont igen, hogy az egyik legnagyobb adminisztratív és adózási teher eltűnhet a terjedésük útjából.