A világ a bitcoin standard, azaz a bitcoinalap felé sodródik. Számos ország, nemzet, kormány döntött már úgy, hogy valamilyen formában integrálja a Bitcoin hálózatot, vagy magát a BTC-t gazdasági rendszerébe. 2024 nyara óta egy bitcoinra épülő eszme kezd kibontakozni állami szinten, amit Donald Trump amerikai elnök beszéde indított el tavaly a 2024 Bitcoin Konferencián.
Ez pedig nem más, mint a nemzeti Stratégiai Bitcoin Tartalékalap ideája. Számos országban már törvényi szinten foglalkoznak a kérdéssel. Köztük az USA-ban már 11 állam csatlakozott a kezdeményezéshez és kormányzati szinten is egyre nagyobb az esély a létrehozására. Ennek előfutáraként 2025. január 23-án a Fehér Ház egy új végrehajtási rendeletet adott ki a digitális pénzügyi technológiák területén, ami megerősítené amerika vezető szerepét a szektorban.
Ugyanezen a napon nevezte ki a régi-új amerikai miniszterelnök a bitcoinpárti Cynthia Lummis szenátorasszonyt a szenátus új digitális eszközök albizottságának elnökévé. Sőt, a csütörtök esti órákban jelentették be, hogy a kormány értékelni fogja egy esetleges stratégiai digitális eszközkészlet létrehozását. Ennek érdekében egy munkacsoportot is létrehoztak, aminek a vezetésével David Sacks és Bo Hines lett megbízva.
Egy valamilyen eszközre épülő tartalékalap ideája nem újkeletű. A világ gazdaságára legutóbb az aranyalap hozott szó szerint egy aranykort, aminek eredményeként tart ott a civilizációnk ahol. Az aranyalapnak köszönhetően történt a 19. században társadalmi, gazdasági, egészségügyi, technológiai robbanás, amiről a történelemkönyvek aranykorként emlékeznek meg.
A BTC-t gyakran emlegetik és hivatkoznak rá, mint digitális aranyra. A két eszköz között ráadásul számos hasonlóságot is találunk. Vajon a bitcoinra épülő bitcoinalap ismét elhozhat egy újabb aranykort az emberiség történelmébe, történetébe? Hatására megszűnhetnek a háborús konfliktusok, viszonylagos béke köszönthet ránk? Lehetséges! Ahhoz, hogy megértsük a bitcoinalap lényegét, vagy akár hívhatjuk Stratégia Bitcoin Tartalékalapnak, tekintsük át az aranyalap lényegét, történetét röviden.
Az aranyalap
Az aranyalap olyan rendszer volt, amelyben szinte minden ország rögzítette valutájának értékét egy meghatározott aranymennyiséghez, vagy egy olyan ország valutájához kötötte, amely ezt tette.
A klasszikus aranyalap
A belföldi valuták szabadon átválthatók voltak aranyra a rögzített árfolyamon, és nem volt korlátozás az arany importjára vagy exportjára. Az aranypénzek más fémekből készült érmékkel és bankjegyekkel együtt forogtak a hazai gazdaságban, az országonként eltérő összetételben. Mivel minden valuta aranyhoz volt rögzítve, a részt vevő valuták közötti árfolyamok is rögzítettek voltak.
A klasszikus aranyalap alatt a központi bankoknak két fő monetáris politikai funkciójuk volt:
- Biztosítani a papírpénz aranyra történő átválthatóságát a rögzített árfolyamon és megvédeni az árfolyamot.
- Felgyorsítani a fizetési mérleg egyensúlytalanságainak kiigazítási folyamatát, bár ezt a szabályt gyakran megsértették.
Az aranyalap története
A klasszikus aranyalap az 1870-es évektől az első világháború kitöréséig (1914) létezett. A 19. század első felében, miután a napóleoni háborúk okozta zűrzavar megszűnt, a pénz aranypénzből, ezüst- vagy rézpénzből, illetve ezek fedezetével kibocsátott bankjegyekből állt. Kezdetben azonban csak az Egyesült Királyság és néhány gyarmata volt aranyalapon, Portugália például 1854-ben csatlakozott. Más országok általában ezüst, illetve egyes esetekben bimetálszabványt alkalmaztak.
1871-ben az újonnan egyesült Németország, amely Franciaországtól kapott jóvátételből származó haszonból részesült a francia-porosz háború után, lépéseket tett, hogy aranyalapra kerüljön. Németország döntésének hatása, az Egyesült Királyság gazdasági és politikai dominanciája, valamint a londoni pénzpiacokhoz való hozzáférés vonzereje elegendő volt más országok számára is, hogy az aranyat válasszák.
Ennek ellenére, egyes vélemények szerint ez az átállás inkább az ezüst és az arany relatív kínálatában bekövetkezett változásokon alapult. Bárhogy is történt, 1900-ra minden ország, kivéve Kínát és néhány közép-amerikai országot, aranyalapra állt át. Ez a rendszer az első világháborúig tartott, amely megszakította az aranyalapot. A háborúk közötti időszakban időnként megpróbálták visszaállítani a klasszikus aranyalapot, de ezek a próbálkozások az 1930-as évek nagy gazdasági világválsága után megszűntek.
Hogyan működik az aranyalap?
Az aranyalap alatt egy ország pénzkínálata aranyhoz volt kötve. A papírpénz aranyra történő azonnali átváltásának szükségessége szigorúan korlátozta a forgalomban lévő papírpénz mennyiségét a központi bankok aranytartalékainak többszörösére. A legtöbb országnak jogszabályi minimális aranyarányt kellett tartania a kibocsátott bankjegyekhez és valutákhoz képest.
A nemzetközi fizetési mérleg különbségeket aranyban rendezték. A többletes országok aranybeáramlást, míg a hiányos országok aranykiáramlást tapasztaltak.
Elméletileg az aranyalap nemzetközi monetáris rendszere önkorrekciós volt. Egy fizetési mérleg-hiánnyal rendelkező ország aranykiáramlást, pénzkínálat-csökkenést, belföldi árszint-csökkenést és versenyképesség-növekedést tapasztalt, amely végül helyrehozta a hiányt. Az ellenkezője szintén igaz volt a többletes országokra.
Ez az úgynevezett „ár-árualapú áramlás mechanizmus” volt, amelyet a 18. századi filozófus és közgazdász, David Hume határozott meg.
Az aranyalap játékszabályai
John Maynard Keynes szerint az aranyalapnak voltak „játékszabályai”, amelyeket a kormányok és központi bankok implicit módon követni voltak kötelesek. A központi bankok gyakran megsértették ezeket a szabályokat. Például az aranykiáramlás hatását sterilizálták azáltal, hogy belföldi eszközöket vásároltak vagy adtak el. A központi bankok befolyásolhatták az úgynevezett „aranypontos” határokat is – ezek az arany exportálásának és importálásának költségeit jelentették.
Egyes bankok olyan eszközöket alkalmaztak, amelyek megnehezítették vagy megdrágították az arany exportját. Például növelhették az aranyfinanszírozás költségeit, vagy megváltoztathatták az arany átvételének helyét, hogy növeljék a szállítási költségeket.
Egy további tényező, amely segítette a standard fenntartását, a központi bankok közötti bizonyos fokú együttműködés volt. Például a Bank of England (az 1890-es Barings-válság idején és 1906-ban), az amerikai kincstár (1893) és a német Reichsbank (1898) mind segítséget kapott más központi bankoktól.
Érdekelnek a kriptopénzügyek? Legyél Te is megújult VIP tag a Discord csatornánkon! Még több hírt és információt olvasnál? Iratkozz fel YouTube és TikTok csatornánkra! Ha pedig segítőkész és informatív kripto közösségre vágysz, látogass el Discord csatornánk valamennyi szobájába.