A kriptoeszközök elterjedése az elmúlt évtizedben jelentős kihívást jelentett a nemzeti adórendszerek számára. A decentralizált digitális eszközök – például a Bitcoin vagy az Ethereum – olyan új gazdasági tevékenységeket és befektetési formákat hoztak létre, amelyek sok esetben nehezen illeszthetők a hagyományos adójogi kategóriákba. A kriptoeszközökből származó jövedelmek megfelelő adóztatása ezért világszerte kiemelt kérdéssé vált az adópolitikai döntéshozók számára.
Az Európai Unióban a kriptoeszközök adóztatása jelenleg nem harmonizált. A tagállamok saját adórendszerük és joggyakorlatuk alapján határozzák meg, hogy a kriptoeszközökből származó jövedelmek milyen kategóriába tartoznak, ennek következtében az EU-n belül jelentős különbségek alakultak ki az adókulcsok, az adóalap meghatározása, valamint az adóköteles események tekintetében.
Az uniós szintű szabályozás elsősorban nem az adókulcsokra, hanem a piac működésére és az információcserére koncentrál. A kriptoeszközök piacát szabályozó egyik legfontosabb jogszabály a Markets in Crypto-Assets Regulation (MiCA), amely a kriptoeszköz-szolgáltatók működésére és a befektetővédelemre vonatkozó keretrendszert határozza meg. Az adóhatóságok közötti információcsere területén pedig az EU a DAC8 révén vezette be a kriptoeszközökre vonatkozó automatikus adatszolgáltatást.
Főbb adóztatási modellek az Európai Unióban
Franciaország 30%-os adóval terheli a kriptoeszközökből származó nyereséget. A francia szabályozás szerint kizárólag akkor következik be az adóztatási esemény, amikor a kriptoeszközt más, nem kriptoeszközre váltja az adózó. Lehetőség van továbbá arra is, hogy progresszív adókulcsok szerint adózzanak, amely kulcsok 0-45% között vannak, azonban ilyenkor minden esetben 17,2% társadalombiztosítási járulék is fizetendő a jövedelemkategória szerint meghatározott progresszív adókulcs mellett. Az egyes adóévekben keletkezett veszteséget nem lehet későbbi években szembeállítani a nyereséggel.
Olaszországban eddig a kriptojövedelemre 26%-os tőkenyereség adó vonatkozott, egészen a 2025. december 31-ig megszerzett jövedelmekre. A 2026-os adóévtől kezdődően a nyereség után 33% mértékű adóteher fizetendő. A befektetők mindazonáltal a korábbi, 26%-os adókulcs szerint adózhatnak, amennyiben a jövedelmüket MiCA rendelet által szabályozott stabilcoinből szerezték. A tárgyévi veszteségekkel az adóévet követő 4 évig lehet csökkenteni a későbbi adóév nyereségét.
Spanyolország progresszív rendszert alkalmaz, amelyben az adókulcsok 19% és 30% között mozognak a nyereség nagyságától függően, amennyiben a magánszemély befektetőként jár el. Ha viszont üzletszerűen kereskedik a magánszemély, akkor magasabb, akár 54%-os adókulccsal is adózhat a jövedelme után.
A szomszédos ország, Portugália viszont ennél sokkal kedvezőbb szabályrendszert alkotott a kriptobefektetők örömére. A kriptoeszközökkel elért nyereség főszabály szerint adómentes, ha a magánszemély nem adja el egy éven belül az eszközt. Abban az esetben, ha a magánszemély a vásárlástól számított 365 napon belül adja el a kriptoját, akkor 28% adó fizetendő a nyereség után. Természetesen az adómentesség alól is vannak kivételek, ilyen például ha a kriptoeszközt, amit értékesít a befektető nem az EGT tagállamok valamelyikében tartják nyilván vagy tárolják. A hátránya a portugál szabályozásnak, hogy nem tekint „fekete dobozként” a kriptoeszközök közötti tranzakciókra, így ha egy kriptoeszközt egy másikra vált a magánszemély (a szerzéstől számított 365 napon belül), akkor az így keletkezett nyereséget is 28%-os adó terheli.
Hasonló rendszert alakított ki Németország is, hiszen adómentes az egy éven túl tartott kriptoeszközből származó jövedelem. Akkor viszont, ha aktív kereskedést folytat a magánszemély, progresszív adókulcsok alá esik a jövedelme, amely kategóriától függően akár 45% is lehet. Mind a portugál, mind pedig a német szabályozás főként a hosszútávú befektetőket részesíti előnyben, illetve arra ösztönzi a magánszemélyeket, hogy a kerüljék a rövid időtávú kereskedést, hiszen nagyon volatilis a kriptopiac.
Hollandia rendkívül nehéz helyzetbe hozhatja a befektetőket, hiszen egy törvénytervezet szerint nem csak a már realizált nyereséget adóztatnák meg, hanem a még nem értékesített eszközök értéknövekményét is. A nem realizált értéknövekmény után is 36%-os jövedelemadó fizetendő. A pozitívuma a javaslatnak, hogy lehetővé tenné a befektetőknek, hogy időkorlátozás nélkül csökkentsék a nyereségüket a korábbi veszteségekkel, valamint 1800 EUR határig a nyereséget adómentessé nyilvánítaná.
Magyarországon a kriptoeszközökből származó nyereség után 15% személyi jövedelemadó fizetendő. Adóztatási esemény csak akkor következik be, ha a magánszemély a kriptoeszközt „fiat”-ra váltja át, vagy azzal ingatlant, autót, egyéb ingóságot, szolgáltatást vásárol. Ez lehetővé teszi a befektetőknek és kereskedőknek, hogy a kriptoeszközök közötti mozgások, átváltások nem keletkeztetnek adófizetési kötelezettséget. Korábban 2 évig, de 2026-tól már időbeli korlátozás nélkül csökkenthető a nyereség a korábbi évek veszteségével (az elszámolható veszteség összegébe a vételár is beleszámolható), feltéve, hogy azt a befektető az adott évről szóló bevallásában feltüntette. Ezek a szabályok más európai államhoz viszonyítva kifejezetten vonzóvá teszik Magyarországot a kriptonyereségek után fizetendő adók tekintetében.
A ciprusi kriptoadózás
Ciprus hosszú ideig nem rendelkezett kifejezetten kriptoeszközökre vonatkozó adójogi szabályozással. Ennek következtében a kriptoügyletekből származó jövedelmek adóztatása a már meglévő adójogi kategóriák alapján történt, azonban az előző évben jelentős reformot hajtott végre a kriptoeszközök adóztatásának területén. Az új szabályozás célja az volt, hogy egyértelműbb és kiszámíthatóbb adórendszert hozzon létre, amely egyben versenyképes is marad a nemzetközi fintech szektor számára. Az új rendszer egyik legfontosabb eleme, hogy a kriptoeszközök értékesítéséből származó nyereség egységes, 8%-os adókulccsal adózik. Ez az adókulcs mind ciprusi adóilletőségű magánszemélyekre, mind társaságokra alkalmazható.
Az adóztatási események közé tartozik a kriptoeszközök fiat pénzre történő átváltása, a kriptoeszközök közötti tranzakciók, valamint az a helyzet is, amikor a kriptoeszközt áruk vagy szolgáltatások ellenértékeként használják fel.
A veszteségek kezelése
A ciprusi rendszerben a kriptoügyletekből származó veszteségek csak korlátozott mértékben vehetők figyelembe. A veszteségek kizárólag kriptoügyletekből származó nyereséggel szemben számolhatók el, más jövedelemtípusokkal nem. Emellett a veszteségek nem vihetők át a következő adóévekre, így a későbbi évek nyereségét nem lehet azzal csökkenteni.
Egyéb kriptoalapú tevékenységek adóztatása
Fontos kiemelni, hogy a 8%-os kriptoadó nem vonatkozik minden kriptoalapú tevékenységre. A kriptobányászatból származó jövedelem például továbbra is a hagyományos jövedelemadó-szabályok szerint adózik.
Hasonlóképpen, egyes decentralizált pénzügyi tevékenységekből – például stakingből vagy más blokklánc-alapú jutalmazási rendszerekből – származó bevételek az általános adózási szabályok alá tartoznak.
Összegzés
Ciprus a közelmúltban bevezetett reformjaival egy egyszerű és alacsony kulcsú rendszert alakított ki. A 8%-os egykulcsos kriptoadó kedvező adóterhelést biztosít, miközben világos jogi keretet teremt a kriptoeszközökből származó jövedelmek adóztatására, és ez a megközelítés hozzájárulhat ahhoz, hogy Ciprus továbbra is vonzó célpont maradjon a fintech vállalkozások és a kriptoeszköz befektetők számára.
A fenti rövid körképből is látszik, hogy a nemzetközi adójog rendkívül összetett kérdés. Az Európai Unió tagállamai jelenleg jelentősen eltérő módon kezelik a kriptoeszközök adóztatását. Míg egyes országok magas adókulcsokkal eltaszítják a befektetőket és kereskedőket, addig más országok igyekeznek minél kedvezőbb szabályokkal magukhoz csábítani őket. Emiatt különösen fontos a nemzetközi adózás átfogó ismerete, mely segít megkeresni a befektetők számára legkedvezőbb megoldást.
Írta: Bányai Bálint, Crystal Wolrdwide Ügyvédi Iroda