Az amerikai Energiaügyi Információs Hivatal, az EIA friss előrejelzése szerint az OECD-országok olajkészletei az év végéig 2,3 milliárd hordó alá eshetnek. Ez lenne a legalacsonyabb szint azóta, hogy az ügynökség 2003-ban elkezdte vezetni ezt az adatsort.
Az esés háttérben az ellátási zavarok állnak. A közel-keleti konfliktusban megrongálódott olajkitermelési infrastruktúra, és a Hormuzi-szoroson keresztüli szállítási korlátozások miatt az EIA becslése szerint napi több mint 11 millió hordónyi termelés esik ki. Ez akkora mennyiség, amelyet a globális piac rövid távon csak készletek felélésével tud pótolni.
A gond pedig nem csak az, hogy alacsonyra esnek a készletek, hanem az, hogy a mai világ jóval több olajat fogyaszt, mint 2003-ban. Ugyanaz a készletszint tehát ma sokkal kisebb biztonsági tartalékot jelent.
A Hormuzi-szoros lett a piac legfontosabb kérdése
A Hormuzi-szoros a világ egyik legfontosabb olajpiaci átjárója. A globális olajkereskedelem ötöde ezen a szűk tengeri útvonalon halad át, ezért minden ezt érintő fennakadás megjelenik az árakban és a készletszintekben.
Az EIA azzal számol, hogy a tengeri forgalom még a konfliktus lezáródása után is csak fokozatosan állhat helyre, így a normál állapot elérése még a legkedvezőbb fordulatok után is hónapokig húzódhat.
A hivatal előrejelzése szerint a globális olajkészletek a második negyedévben napi átlagban 6,3 millió hordóval, a harmadik negyedévben pedig 7,6 millió hordóval csökkenhetnek. Ez jóval több, mint amit a szokásos nyári keresleti szezon önmagában indokolna.
A szokásos nyári kereslet alatt azt értik, hogy nyáron több benzint, repülőüzemanyagot és áramtermeléshez kapcsolódó energiahordozót fogyaszt a világ. Ez általában napi 1-2 millió hordós pluszkeresletet jelent, vagyis az EIA 6-7 milliós jóslata a szokottnál jóval gyorsabb készletcsökkenéssel számol.
Az amerikai készleteken is érződik a nyomás
Az Egyesült Államokban a május 29-ével zárult héten a nyersolajkészletek 433,7 millió hordóra csökkentek, ami 3 százalékkal alacsonyabb az ötéves átlagnál. A készletcsökkenés mögött részben az erős export és a magas finomítói aktivitás áll. A közel-keleti kiesés miatt sok ország alternatív forrásokat keres, ami az amerikai olaj iránti keresletet is növelte.
A magasabb olajárak pedig nemcsak az üzemanyagárakban jelenhetnek meg. Az energia drágulása a szállítási költségeken, a műtrágyagyártáson és az ipari termelésen keresztül is éreztetheti a hatását. A jegybankok és tőzsdei befektetők számára ez szintén kellemetlen helyzetet teremthet, mert ha az energiaárak újra felfelé nyomják az inflációt, miközben a gazdasági növekedés lassul, a piacok által régóta várt kamatcsökkentések tere is szűkülhet.
Az amerikai készletek csökkenése tehát azért fontos globálisan, mert az Egyesült Államok továbbra is a világ egyik legnagyobb energiafogyasztója és gazdasági motorja. Ha a dráguló energia tartósan rontja az amerikai növekedést, az a kereskedelmen, a pénzpiacokon és a befektetői hangulaton keresztül más régiókra is továbbgyűrűzhet.
A kriptopiacnak is fájhat
Első ránézésre az olajpiaci feszültség távolinak tűnhet a kriptovalutáktól, de közvetve több irányból is érintheti az ágazatot. Egyrészt a bitcoinbányászat egyik legnagyobb költségeleme az energia, ezért minden tartós áramár-emelkedés nyomást gyakorolhat a bányászati szektorra. Ha romlik a bitcoinbányászok nyereségessége, a szereplők a kibányászott bitcoinjaik nagyobb részét értékesíthetik a működési költségek fedezésére. Ez önmagában nem dönti el a bitcoin árfolyamát, de egy feszültebb piaci környezetben erősítheti az eladói nyomást.
Másrészt az olajsokk az infláción, a jegybanki várakozásokon és a befektetői hangulaton keresztül is hat a kriptopiacra. Ha az energia drágulása újra felfelé nyomja az inflációt, a jegybankok óvatosabbá válhatnak a kamatcsökkentésekkel. A magasabb kamatkörnyezet általában nem kedvez a kockázatosabb eszközöknek, így a kriptovalutáknak sem. A befektetők ilyenkor gyakran visszafogják a kockázatvállalást, ami kedvezőtlen ármozgást okozhat.