A prágai székhelyű SatoshiLabs-nak köszönhetően, a következő napokban közelebbről is megismerkedhetek egy Trezor wallettel. Mielőtt azonban a kipróbálásra kapott darabot bemutatnám, úgy gondoltam, hogy annak készítői is megérdemelnék, hogy valaki elmesélje a történetüket. A Trezort gyártó SatoshiLabs-et három kripto megszállott hozta létre: Alena Vránová, Marek Palatinus (Slush) és Pavol Rusnák (Stick).
Slush, Alena és Stick
Az alapítók közül Slush neve sokak számára csenghet ismerősen, hiszen 2010 novemberében ő hozta létre a világ első bitcoinbányász társulását, a Slush Pool-t. A közösség a mai napig is tekintélyes részt (6%-ot) tudhat magáénak a Bitcoin hálózat teljes számítási kapacitásából.
Stick-et és Slush-t a BRMLAB hacker konferencián hozta össze a sors, ahol mint kiderült, nem csak a Bitcoin, de annak hardveres aspektusai iránt is közös az érdeklődésük. Ez eleinte még csak a bitcoin bányászatának terén felmerülő kérdéseket jelentette, de beszélgetéseik során egyre többször kerültek szóba a privát kulcsok védelmével kapcsolatos témák is.
Slush egyébként is kiemelten foglalkozott ezzel a kérdéssel, mert pool-ját korábban a Linode felhőszolgáltató cégen keresztül feltörték, ami 3094 BTC-vel károsította meg őt. (Bár a pénzt a bányászoktól lopták el, Slush teljes felelősséget vállalt a történtekért és a saját zsebéből kárpótolta az áldozatokat.)
Az élet végül úgy hozta, hogy egy német professzor (Clemens Cap) pont akkoriban készítette el egy hardveres védelemmel ellátott eszköz prototípusát, ez pedig mindkettejük fantáziáját megmozgatta. Ennek a kezdetleges tárcának az egyik legnagyobb problémája az volt, hogy a szoftveres megoldásai miatt csak nagyon lassan lehetett vele utalásokat kezdeményezni és akár percekig is eltarthatott, mire a tárca útnak indította a coinokat. Ez a hétköznapi használat során nem lett volna felhasználóbarát megoldás.
Bár mindkettejüket foglalkoztatta ennek a problémának a megoldása és több kezdetleges hardver wallet prototípust is elkészítettek, akkoriban még túlságosan elfoglaltak voltak ahhoz, hogy áttörést érhessenek el. Stick a vállalati felhasználók számára készített SUSE Linux egyik fejlesztőjeként dolgozott, Slush-t pedig a saját bányászcégével kapcsolatos teendői foglaltak le. A lökést végül egy 2012-es londoni Bitcoin konferencia adta meg számukra. Ekkor döbbentek rá, hogy bár a szakma színe-java képviseltette magát, egyetlen szó sem esett a hardveres tárcákról. Egyszerűen senki sem foglalkozott ezzel a témával.
Ez a tapasztalat ösztönözte őket arra, hogy még több energiát fektessenek a közös munkába, mely során továbbra is csak a lelkesedés és a kihívás hajtotta előre őket. Bár az első működőképes tárcáik nem voltak se szépek, sem felhasználóbarátok, de működtek és bizonyítékul szolgáltak arra, hogy elképzeléseik megvalósíthatóak.
Slush és Stick ezt követően igazából már csak annyit szeretett volna elérni, hogy saját maguk és kriptós barátaik számára elkészíthessenek néhány tucat tárcát, de az egy ideje már velük együtt dolgozó Alena arra ösztönözte őket, hogy merjenek nagyobb távlatokban is gondolkozni.
A három barát végül úgy döntött, hogy létrehozzák saját vállalkozásukat, amit SatoshiLabs névre kereszteltek el. Nekik köszönhetjük az első hardveres védelemmel ellátott tárca megszületését, aminek piacra dobása a kezdeti problémák megoldását követően azért még egy jó darabig váratott magára.
Bár a Trezor alapjául szolgáló elektronikával viszonylag hamar elkészültek, az azt védő borítással alaposan meggyűlt a bajuk. A megálmodott strapabíró eszközhöz olyan anyagokat használtak fel, amik a külső védőrétegek savval történő felvitelére egészen eltérő módon reagáltak. Ha túl kevés ideig tették ki őket a vegyi anyagok hatásának, a védőrétegek még nem jöttek létre, egy másodperccel később viszont már egyes alkatrészek, (például a nyomógombok) egyszerűen elpárologtak. Közel hat hónapig tartott, míg egy cseh elektronikai cég személyében megtalálták azt a partnert, aki képes volt megoldani az alkatrészek összeszerelését. (A munkafolyamatnak ezen szakaszát egyébként a mai napig ugyanez a vállalkozás végzi.)
A megjelenést ugyancsak késleltette a tárcát működtető program elkészítése, mert az eredeti tervek szerint csak magát a hardvert dobták volna piacra és a szoftveres tárcákat fejlesztő csapatokra hárult volna az a feladat, hogy maguk készítsék el a Trezort a saját igényeik szerint meghajtó operációs rendszereket (firmware). Később azonban kiderült, hogy a teljesen eltérő funkciókat előtérbe helyező fejlesztők annyiféleképpen vették volna igénybe a kis szerkezetet, hogy lehetetlen lett volna minden egyes általuk támasztott követelménynek megfelelni, így végül jobbnak látták, ha azt egy saját, gyári szoftverrel látják el.
Az álmatlan éjszakák és a rengeteg befektetett munka végül azonban meghozta gyümölcsét és a saját kijelzővel rendelkező, de egyébként minimalista kialakítású Trezor One 2014-ben végül napvilágot látott.
A mögötte álló évek ellenére, a Trezor One a mai napig etalonnak számít és a walleteket tesztelő oldalakon rendre ezzel vetik össze a más gyártók által piacra dobott termékeket.
További hírek és érdekességek Discord csatornánkon és a Youtube-on.