A HODL jelentése és eredete, a felmerülő kérdések

Megosztom

Jól emlékszünk a középiskolai nyelvtanórákra, a helyesírás szabályait és még jó pár hasznos információt kaptunk az emberi létezés egyik fontos eszközéről, a nyelvről. Akkori fejjel még nevettünk amikor a tolvajnyelvről volt szó, azóta beláttuk, hogy valóban fontos egy szakma, vagy közösség speciális szóhasználatát megismernünk.

Nincs ez másképp a kriptovaluták világában sem. Aki járt már bármilyen fórumon, Facebook csoportban ami a témával foglalkozik, bizonyára találkozott már a “HODL” szóval. Bizony, fontos fogalomról van szó, mindenkinek ismernie kell, akit egy kicsit is érdekel ez a terület.

Kezdjük az eredetével. 2013 Decemberében egy Bitcoin fórumon az egyik felhasználó saját bevallása szerint whisky fogyasztása után tett közzé egy posztot, ebben kifejtette, hogy miért tartja, miért nem adja el a bitcoinjait. Megtudhattuk, hogy rossz kereskedőnek tartja magát, nem tudja jól megítélni, hogy mikor kell vennie és mikor eladnia.

Az okfejtés lényege az, hogy a “jó” kereskedők elvehetik a pénzét, pontosabban hozzájuk kerül az ő befektetése, hiszen ha rossz döntést hoz, akkor abból profitálni fog az, aki aktuálisan jól mérte fel a helyzetet. A bejegyzés címe: “I AM HODLING”, vagyis tartom.

Akkor éppen esett az árfolyam, a stratégiája szerint csak úgy kerülheti el a veszteséget, ha kitart, nem csinál semmit, egész egyszerűen vár, ahogy mondani szokták: kivár. Jól látszik, hogy az angol “hold” vagyis tartás, tartani szót elírta, “hodl” lett belőle. Ez az eredet, a helytelen írásmód népszerű lett, mind a mai napig használja a közösség.

A fogalom egyben stratégiai kérdés is, sőt, egy sor izgalmas, komoly problémát is felvet a kriptovaluták kapcsán. Ha “hodler” vagy, akkor azok közé tartozol, akik egy adott időpillanatban vettek valamelyik kriptovalutából, nem adják el, egészen addig, amíg… Amíg mi? Amíg “sokat” nem ér? De mi az a sok?

Ha ötezer dolláros áron vettél például bitcoint, akkor nem adod el, míg el nem éri (ha eléri) a százezer dollárt? Vagy ha öt centért vettél egy másik kriptovalutát, akkor sem adod el, amikor eléri (ha eléri) az ötszáz dollárt? Ezt természetesen mindenki maga kell, hogy megítélje. Én is azok közé tartozom, akik minden árfolyamzuhanást nyugalommal, bár nem túl boldogan végignéznek, nem adnak el akkor sem, amikor óriási veszteséget szenvednek el.

Viszont ha úgy döntesz, hogy eladsz egy adott áron, akkor már gyakorlatilag kereskedő vagy, ahhoz viszont nagyon kell érteni, keveseknek megy igazán jól. Személyes véleményem szerint ha eladsz, amikor azt látod, hogy zuhan az árfolyam, akkor is kereskedő vagy, hiszen egy ponton vettél, aktuálisan pedig eladsz.

Más kérdés, hogy a pánikszerű eladás nagyon rossz kereskedővé tesz. Találkoztam olyanokkal, akik akkor adtak el például LTC-t, amikor még csupán néhány centen állt, ma ugyan az a mennyiség ebből a coinból húszmillió dollárt érne. Ez egy hazai eset, rengeteg ilyen van a világban.

Az omahai orákulum, Warren Buffet a kriptovalutákról nincs jó véleménnyel, egy fontos mondását viszont minden jó kereskedő észben tartja. Legyél bátor, amikor mások félnek, félj, amikor mások bátrak. Bizony, akkor kell venni, amikor rosszul állnak a dolgok, akkor kell eladni, amikor minden rózsás.

Ismét felmerül a kérdés, hogy mit jelent az, hogy “rosszul állnak a dolgok” és mit jelent az, hogy “rózsás” a kriptovaluták kapcsán. Egy másik, fontos gondolat a Bitcoin Cash alapítójától származik, szerinte hibát követnek el azok, akik csak ülnek a coinjaikon.

Ugyanis ha mindenki csak vár és vár, akkor a terület fejlődése lassul, ahogy egy nemzetgazdaságnak sem tesz jót, ha az emberek csak a pajtában, itt, ott, amott rejtegetik a pénzüket és nem csinálnak vele semmit. A pénznek mozognia kell, meg kell keresni, el kell költeni, folyamatos átrendeződésben kell lennie a pénz és tőketartalékoknak. Ez mozgatja a gazdaságot, ebből lesz a fejlődés, így épülnek utak, játszóterek, ezért nyílnak új üzletek.

A következő, izgalmas gondolatkísérletben nézzük meg, hogy mi a célja a hodlernek. Természetesen az, hogy a majdani bevételeit maximalizálja, azért várunk, azért nem adunk el, mert hiszünk abban, hogy valamikor a (távoli) jövőben nagyon sokat fog érni az, amit ma egy relatíve kis összegért megvettünk.

Hogy mikor érkezik el az a pillanat a jövőben, és mit jelent az, hogy kis összegért vettünk, ismét jó kérdés és relatív. Tegyük fel, hogy az időtartam, amennyit hajlandóak vagyunk várni, mielőtt eladnánk húsz év. Egy emberi életben az bizony sok idő, a teljes életünknek lehet akár a negyede, sőt, akár a harmada is.

Ha a kriptovaluták valóban széles körben elterjednek a mindennapi gazdaságban és olyan coint választottunk, ami a túlélők közé fog tartozni, akkor lehetséges, hogy már nem is lesz szükségünk arra, hogy dollárra vagy euróra váltsuk a hosszas várakozás után. Elképzelhető, hogy egész egyszerűn a coinjaink egy részéből vehetünk majd egy házat, az álomautónkat és egyebeket.

Tapasztalt brókerek, üzletemberek azt mondják, hogy azért nem árt, ha egy idő után realizáljuk a nyerségeinket és legalább egy szép órát veszünk abból, amit megkerestünk. Az egészen biztos, hogy ha a kolléga 2013 óta is követi a hodl stratégiáját, mára már egy komplett whisky gyárat is vehet magának.

Ha tetszett, kövess a Facebookon továbbiakért!

Megosztom
jelszó legyen minimum 8 karakter számmal és speciális karakterrel