tl:dr Az online zeneipar evolúciója

Korábban már többször is írtunk a Musicoin rendszeréről, a blokklánc alapú, Peer-to-Peer zenemegosztó eszközről. Ma tágabb kontextusba helyezzük, áttekintjük az online zeneipar eddigi útját, a kezdetektől a legújabb lépésig, a blokklánc alkalmazásáig. A zeneipar digitalizációja a nyolcvanas években kezdődött, utólag visszatekintve, a folyamat elkerülhetetlen volt.

Az 1990-es évek második felében jelent meg a Napster, egy akkor valóban “formabontó” ötlet, ami pillanatok alatt sok problémát és felháborodást okozott a területen. Ezeknek a nehézségeknek a jelentős részével mind a mai napig szembesülnek a zenészek.

A problémák gyökere viszont koránt sem új keletű, közel száz éve visszás egy-egy zenei alkotás szerzői jogának, a disztribúciónak és promóciónak kérdése. Ahogy a technológia maga mögött hagyja, sokszor egyszerűen megkerüli a hagyományos üzleti struktúrákat az iparban, egyre többször merül fel a gondolat, miszerint két évtizednyi hanyatlás után, lassan az egész terület összeomlik a saját súlya alatt.

Amellett, hogy a zenekedvelők ma szó szerint gombnyomásra kaphatnak korábban soha nem látott sokszínűséget és mennyiséget, a zenészek talán nehezebben boldogulnak, mint valaha.

Az iparban dolgozó cégek jelentős részt tartanak meg maguknak a bevételekből, az alkotóknak egyre nehezebb megélniük a munkájukból. Viszont éppen a zenészeknek világszerte sok keserűséget okozó internet hordozza magában a lehetőséget, hogy alapjaiban újragondoljuk a rajongók és a zenészek kapcsolatát.

A kriptopénzek szinte azonnali fizetési lehetőséget biztosíthatnak, az okosszerződéseken keresztül pedig lehetőség nyílik a szerzői jogok tisztázására is, harmadik fél megjelenése nélkül. Először lássunk két modellt, amik talán több bajt okoztak, mint amennyi értéket adtak a világnak, majd lássunk egy potenciális megoldási lehetőséget.

P2P és torrent

A Napster volt az első Peer-to-Peer (P2P) rendszer, sokan egyenesen a zeneipar gyilkosának titulálták. Óriási változást hozott, a file megosztás lehetősége alapjaiban forgatta fel a zene disztribúció és fogyasztás tradicionális modelljét. Itt ezt szűkebb értelemben vett P2P modellnek nevezzük, eltekintve attól, hogy a “torrentezés” általános értelemben vett file megosztást jelent, mely során filmeket, szoftvereket és egyéb digitális tartalmakat is közzé tehetnek az emberek.

A zenei alkotások ingyen hozzáférhetőek, bárki számára, úgy, hogy a zenész semmilyen kompenzációt nem kap a munkájáért cserében. Ez a modell mint technológia ugyan zseniális, mégis fenntarthatatlan. Nem csupán azért, mert illegális, egész egyszerűen megöli a zenészek alkotókedvét, ambícióit, az egzisztenciális akasztáson keresztül extrém esetben akár magát az alkotót is.

Előfizetés

A “torrent” modell után nem sokkal jelent meg az előfizetéses modell, egy centralizált megoldás, egy közvetítőn keresztül, havi, tipikusan tíz dollár körüli előfizetés ellenében juthatnak hozzá a fogyasztók az egyes zeneszámokhoz. Sokak szerint túlárazottak, a bevételek jelentős része pedig a stúdiókhoz kerül a felhasználási licencek ellenében.

Ez a modell mindenképp előrelépés a torrentezéshez képest, hiszen itt már megjelenik bevétel, annak egy része el is jut a zenészekhez. Azonban mivel több közbeiktatott szereplő is van a láncban, az alkotókhoz eljutó része a bevételeknek óhatatlanul kicsi. Általában az előfizetésekből származó bevétel 80%-a jut a közbülső szereplőkhöz, a maradék a zenészekhez.

Ennek részben történelmi okai vannak, a zenészeknek mindig is szükségük volt másokra, akik megtervezték, megszervezték és meg is valósították a munkájuk disztribúcióját, egész egyszerűen azt, hogy a zene eljuthasson az érdeklődőkhöz, még korábban: hogy az érdeklődők eljussanak oda, ahol az adott zenész éppen fellép.

Pontosan ezért jelentek meg a stúdiók, disztribútorok, nagykereskedők, marketing ügynökségek és egyéb szereplők. Ha ránézünk az alábbi ábrára, valóban megdöbbentő, hogy milyen kevés bevételben részesülnek a zenészek:

Jó példa egy brit énekes, James Blunt esete, saját bevallása szerint 0.0004499368 fontot kap egy-egy lejátszás után a Spotify rendszerében. Ennek megfelelően, 1 000 000 lejátszás után mindösszesen 450 fontot, valamivel több mint 160 000 forintot kaphat. Lássuk be, egymillió ember még az internet korában is tekintélyes szám, ha egy ilyen “tömeget” érdekel az alkotásunk, az a józan ész szerint is többet ér, mint egy balatoni nyaralás.

A következő ábrán összefoglalva láthatjuk a két modellt, egymás mellett a “torrent” vagyis a P2P, illetve az előfizetés alapú szolgáltatások modellje, ilyen a Spotify vagy az iTunes.

 

Mindezeket látva nem véletlen, hogy egyre több zenész igyekszik megragadni az online marketingben rejlő lehetőségeket, saját maga, önállóan épít brandet, önállóan terjeszti a munkáját.

Az új paradigma

Szerencsére nincs minden veszve, mindig van új a nap alatt. A bitcoin 2009-es megjelenése, majd a mögöttes technológia, a blokklánc robbanásszerzű terjedése után 2016-2017-ben egyre, másra jelentek meg különböző projektek, melyek egy-egy szinte megkövesedett ipart igyekeznek diszruptálni, megújítani.

Nem kivétel ez alól a zeneipar sem, itt is szükség van a közzététel és a kompenzáció modelljének megújítására. A Musicoin.org rendszere a blokklánc nyújtotta minden előnyt kihasznál, találó felhasználási módja a technológiának.

A decentralizálás szükségtelenné teszi egy harmadik, közbeiktatott fél megjelenését, a zenészek és a hallgatók közvetlenül találkozhatnak. A zeneszámok szerzői joga a blokkláncon, mint adatbázisban kerül tárolásra, megkérdőjelezhetetlenül és megmásíthatatlanul.

Minden egyes lejátszás után azonnali, automatikus fizetés történik az alkotó felé, határok nélkül, gyorsan, pontosan. Ez a Pay per Play (PPP) modell, melyben a zenészek ráadásul 100%-át kapják meg a befolyó összegnek, közbeiktatott fél meg sem jelenik a rendszerben, közvetlenül a zenészhez kerül minden lejátszás után az előre meghatározott összeg.

A következő ábrán a Musicoin “sharism” modellje látható, fontos paradigmaváltás, nincs közbülső, harmadik fél, a fogyasztó direkt fizet a zenésznek, minden egyes lejátszás után:

A blokklánc, pontosabban az Ethereum rendszere egy másik, fontos újítást is hozott, ezek az okosszerződések. Ezek jelentik a PPP modell alapját, ráadásul az egyes lejátszások utáni bevételeket szintén automatizáltan és pontosan megoszthatják egy zenekar tagjai egymás között, belátásuk szerinti arányban:

A következő, nehezen emészthető eleme a Musicoin rendszerének az, hogy a felhasználók számára a platform teljességgel ingyenes. Minden egyes lejátszás költségmentes, nincs sem havi előfizetési díj, sem az egyes lejátszások utáni fizetési kötelezettség.

A Musicoin.org ugyanis non-profit modell, mégis egy nagyon is for-profit tevékenységre támaszkodik. Ez nem más, mint a bányászat. A rendszer saját kriptopénzét, a MUSIC-ot bárki elkezdheti bányászni, a kibányászott coin-ok jelentős részével azt tesz, amit akar, tipikusan eladják a bányászok egy kriptotőzsdén amit kitermeltek maguknak.

A bányászatból származó coin-ok egy része azonban a Musicoin rendszerébe kerül, így biztosítva az “ingyenes” lejátszást a felhasználóknak. Persze távolról sem ingyenes a lejátszás, egész egyszerűen a non-profit rendszer fizet a zenészeknek a felhasználók helyett.

Jelenleg minden lejátszás után 1 MUSIC jár, az árfolyam függvénye, hogy ez pontosan mekkora összeget jelent. A cikk születésekor 1 cent egy MUSIC értéke, másfél hónappal ezelőtt járt már 10 centnél is. Egy cent még mindig jóval nagyobb összeg, mint amit a fenti példában kapott az angol zenész.

2017 januárjában indultak, eddig 6 000 zenész szavazott bizalmat a platformnak. A célkitűzések ambíciózusak, 2019-ig egymillió zenekedvelő felhasználót szeretnének elérni, ettől egyelőre még messze járunk.

Az innováció végigkíséri a Musicoin útját, pár hete egy okoshangfal gyártóval együttműködésben rukkoltak elő a borravaló adás újszerű módjával: ha a hallgató tapsol egyet, azzal automatikusan 1 MUSIC-ot ad a szerzőnek.

További érték, hogy ez a modell nem feltétlenül akar végleg leszámolni a stúdiók, menedzserek és egyéb szereplők rendszerével. Itt mindenki profitálhat, aki valós és komoly értéket ad hozzá a zenealkotás folyamatához. Már most vannak stúdiók, akik a Musicoin felületén teszik közzé a munkáikat, a bevételek megosztása a zenész és a többi szereplő kölcsönös beleegyezésén múlik.

Tegyük fel, hogy egy együttes mellett keményen dolgozik egy menedzser, koncerteket szervez, médiamegjelenéseket ér el, építi a brandet, a közönséget. Teljesen természetes, hogy az ő munkája is érték, neki is részesülnie kell a bevételekből. Egy Musicoin okosszerződésben könnyen meghatározható, hogy adott esetben minden bevétel 10%-a kerüljön automatikusan az ő MUSIC tárcájába.

Apropó MUSIC tárca, egyelőre komoly hiányosság, hogy csak MUSIC-ban vehetőek ki a bevételek, egyelőre nincs fiat kifizetésre lehetőség.

Összehasonlításképp a Spotify több mint 140 millió felhasználóval rendelkezik, nem lesz könnyű utolérni őket. Mindenesetre a vázolt rendszer valóban paradigmaváltásnak tűnik, a zenészek világszerte, évtizedek óta panaszkodnak arra, hogy nehéz megélniük a munkájukból, a bevételek csupán töredéke jut el hozzájuk.

Abban a korban, amiben a világ legnagyobb taxitársasága egyetlen autóval sem rendelkezik, a legnagyobb vendéglátó egyetlen lakást sem birtokol éppen itt az ideje, hogy a zenészek megkapjanak minden egyes fillért a munkájukért a nélkül, hogy bárki megsarcolja őket, vélt vagy valós érték hozzáadása ellenében.

A zenekedvelőknek is jó, ha a zenészek végre megbecsülve érezhetik magukat és meg is tudnak élni a munkájukbók, hiszen így kiteljesedhetnek, nem kell szobafestőként dolgoznia egy tehetséges gitárosnak azért, hogy fenn tudja tartani magát. A zenére koncentrálhat, azzal töltheti minden idejét, ebből további, értékes alkotások születhetnek, melyek további felhasználókat hozhatnak a rendszerbe, pozitív spirálként építve egy igazságosabb, közös jövőt.

Azt pedig csak remélni tudjuk, hogy az egyenlők között nem jelennek majd meg egyenlőbbek, a Musicoin sikere esetén nem telepednek a rendszerre stúdiók, akik az okosszerződések modelljét használják ugyan, viszont éppen olyan alacsony százalékos arányú bevételek elfogadására kényszerítik az alkotókat, mint amilyeneket a mai megoldások kínálnak.

Ha tetszett, kövess a Facebookon továbbiakért!

A cikk a Hackernoon remek cikke, illetve a Musicoin sajtóközleményei alapján készült.

jelszó legyen minimum 8 karakter számmal és speciális karakterrel