Ez nem egy célzatos tesztnek indult, egyszerűen csak gondoltam, milyen jó is lenne a Moneromat nem egy tőzsdén, hanem a desktop gépemen tárolni. Biztos nem olyan nagy ördöngősség! Most, napokkal később, arra jutottam, hogy megpróbálok mindenkit lebeszélni arról, hogy ilyen meggondolatlanságot tegyen.
Day 1
Kezdetként elzarándokoltam a getmonero.org letöltési oldalára, letöltögettem szépen a legfrissebb walletet, és azt gondoltam, hogy a nehezén talán túl is vagyunk. Halványan felderengtek emlékeim arról, hogy pár éve megpróbáltam egy Bitcoin desktop walletet beüzemelni, de aztán valami nem ment… De nem tudtam pontosan visszaemlékezni, mi volt a gond, és hát ez különben is Monero, plusz azóta sok év telt el, fejlődött minden, nem lesz gond.
A szoftver 2002-ből időutazó arculata mondjuk nem volt túl bizalomgerjesztő, de még mindig nem mondtam le a reményről. Kattintgattam kettőt-hármat, és ki is írta bal alul, hogy ‘connected’. Csodálatos. Azt tudtam, hogy a blokkláncot még majd le kell szednie, de 250 Mbit/s-el volna okom tartani ettől?
…És akkor elkezdődött a Nagy Menetelés. Sajnos nem tudok beszámolni funkciókról, sebességről, egyebekről a wallettel kapcsolatban, mert ilyen mélyre nem jutott az ismertségünk. Kiírta, hogy másfél millió blokk van hátra a szinkronizálásból. Gondoltam, rendben van, addig mondjuk megnézek egy filmet.
Csakhogy a film két másodpercenként berángatott, úgy dolgozott a lelkem a blokkokkal. Egy nyolc magos processzorról beszélünk és 16 Gb memóriáról. Sebaj. Megnéztem így. Legalább nemes ügyért áldozzuk fel a komfortunkat. Eltelt két kellemetlen óra, lássuk a medvét:
Az első gondolatom nem újságba való. A második az volt, hogy ez valami rossz vicc? Lehűtöttem magam, és elmentem lefeküdni. A gép persze maradt éjjelre, mert nehogy már egy álló éjszaka ne legyen elég egy nyomorult walletnek ahhoz, hogy működőképes legyen!
Day 2
Nem aludtam túl jól. A villogó ledek és a zümmögő ventillátor nem segítettek sokat. Reggelre eljutottunk a szinkronizálás negyedéig. Akkor éreztem, hogy ez több mint egy szoftver. Ez igazi elkötelezettséget igényel! A Monero nem adja magát holmi jött-ment konzumeristának. Csak a kripto-anarchizmus elkötelezett papjainak, akik napokat meditálnak a PC-jük mellett, bízva a gépszellem kegyeiben.
Ezt a második napot főleg a notebookomat használva töltöttem el, a desktop közelébe se mentem, nehogy megzavarjam a Szent Műveletet, amikor is a techno-alkímia genezisében az adathalmazok káoszából egy használható wallet emelkedik ki.
A nap végére már közel(!) a felénél tartottunk. És akkor rettenetes dolog történt. Észrevettem hogy drága hű társam, az asztali kifagyott. Semmi gond, holnap majd folytatjuk. Hát nem…
Day 3
Reggel a wallet hibaüzeneteket dobált. Hiába indítottam újra a gépet, vagy a szoftvert, mindig. Éreztem, hogy a gyomrom felől a torkomig kúszik felfelé a kétségbeesés sötét kígyója. Rákerestem. Ez fogadott:
Megmozdult a lábam alatt a talaj. Nekem ez nem fog menni. Nem vagyok még a Zen olyan szintjén, hogy képes legyek meghódítani a Monero wallet csúcsait. Két napig alig használtam a gépet, alig aludtam, és most töröljem ki az eddig leszenvedett 6 Gb-ot, és kezdjem elölről? Ezt nem lehet. Képtelen vagyok rá! Kell lennie más megoldásnak! Esetleg le lehet valahol tölteni az eddigi blokkláncot!
Meg is találtam, ráadásul a Monero oldalán. Elindítottam a letöltést. Közben tovább kutakodtam.
“It takes days man”… Itt törtem meg. Hiába próbáltam csalni, hiába próbáltam kijátszani a Monerot, és csakúgy letölteni a blokkláncot… Ez nem így működik. Ha nem vagyok képes végigszenvedni azt a néhány napocskát, amit mindenkinek végig kell, aki használni kívánja ezt a walletet, akkor meg sem érdemlem. Nem vagyok méltó hozzá…
Day 4: Titokban még nem adtam fel. Azon járatom az eszem, hogy összedobok egy gépet a másik szobában, valami régi lappal meg procival, semmi extra, és ott csak a wallet fog menni nullahuszonnégyben. Ott pár hét alatt lehet, hogy összeszinkronizálja magát, és akkor… Akkor lehet majd saját Monero walletem! Még van bennem remény, beszámolok majd a fejleményekről!
