A pénzügyekhez, a pénzhez való viszonyulásunk pszichológiája régóta kutatás tárgya, kevesebb szó esik azonban a befektetések lélektanáról. Márpedig fontos terület, különösen a kriptopénzek kapcsán érdemes tisztában lennünk azokkal a gyakori pszichológiai jelenségekkel, amik a befektetéseink elvesztéséhez vezethetnek.
Horgonyzás
A horgonyzás lényege, hogy szinte görcsösen ragaszkodunk az eredeti elképzelésünkhöz. Ez önmagában nem lenne baj, sőt, a kitartás fontos eleme a sikernek, viszont ha utóbb kiderül, hogy tévesen értelmeztük a befektetés megtételekor azokat az információkat, amik alapján döntöttünk és mégis kitartunk, akkor hibát követünk el.
Ha például azért fogadunk egy bokszolóra, mert a legutóbbi öt meccsén jóval több tiszta találatot vitt be, mint a soron következő ellenfele, akkor úgy tűnhet, hogy jól döntöttünk, várhatóan a közelgő megmérettetésen is remekelni fog. Könnyen lehet azonban, hogy az ellenfél azért vitt be lényegesen kevesebb találatot a legutóbbi meccsein, mert már az első menetben kiütötte a kihívóit.
Ennek megfelelően a nagy napon lehet, hogy kellemetlen meglepetés ér bennünket. De közelítsünk a kriptopénzekhez, a klasszikus részvények világában is előfordulhat, hogy egy cég valóban impozáns teljesítménye alapján úgy gondoljuk, hogy a részvényei szárnyalni fognak.
A baj csak az, hogy a világ folyamatos változásban van, például a nyolcvanas években nagyon sikeres Radio Shack amerikai elektronikai üzletlánc egykor több mint hétezer bolttal rendelkezett, az online kereskedelem forradalma viszont szinte kivégezte, mára alig hetven üzlettel dolgoznak szerte Amerikában, ez a részvények árfolyamára is rányomta a bélyegét.
A példa annyiban sántít, hogy itt egy előre nem, vagy csak kevesek által látott változásról volt szó a vásárlói szokásokban, arra viszont rámutat, hogy önmagában az, hogy egy vállalkozás sikeres, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a részvényei jó befektetést jelentenek.
Ha a Radio Shack részvényesei idejekorán felfedezték, hogy az Amazon és az egyéb webshop óriások fogják uralni az elektronikai cikkek piacát, akkor jó ütemérzékkel kiszállhattak. Ha viszont egy befektető köti az ebet a karóhoz, nem száll ki mondván, hogy márpedig az ő befektetése sikeres lesz, az nem feltétlenül vezet el a nyereséghez.
A kudarc ijesztő, a tévedéseink elismerése talán még kellemetlenebb, egy sikeres befektetőnek azonban tudnia kell fel és elismerni, ha hibázott.
Az elsüllyedt költség csapdája
A közgazdászok jól ismerik az elsüllyedt költség fogalmát, egész egyszerűen néha azt kell mondanunk, hogy hibáztunk, így alakult. Ezt az összeget elvesztettük és kész, jobban járunk, ha lezárjuk az egészet, mintsem ha hagynánk, hogy további erőforrásokat emésszen fel. Gondoljunk például az időnkre, olyan befektetés nem létezik, amivel egyáltalán nem kell foglalkoznunk, sok időt és energiát megtakaríthatunk, ha idejében kiszállunk egy rossz befektetésből.
A kriptopénz befektetésekre is igaz, hogy ha nem fogadjuk el, hogy egy projekt menthetetlen, továbbra is ragaszkodunk hozzá várva a csodát, azzal hibát követünk el. Sokkal jobban járhatunk például azzal, ha eladunk, mentjük a menthetőt, a tőkénket áthelyezzük valami másba.
Természetesen az talán még rosszabb “stratégia”, ha minden héten pánikszerűen eladunk és belekezdünk valami újba, ennek ellenére tudnunk kell felismerni azt a pontot, amikor már nincs tovább. Néha le kell zárnunk a befektetést, a jövőre kell fókuszálnunk a kudarcos múlt helyett.
Az érzelmi kötődés egy rossz befektetéshez csak tovább nehezíti a helyzetünket.
A dotcom válság jó példa, azok, akik akkoriban buktak hatalmasat jól tették, hogy kiszálltak, hiszen szinte az egész terület ment a levesbe. De egészen biztos, hogy jól tették például az Amazon korai befektetői, hogy kiszálltak? Itt jön képbe a várakozás pszichológiája, pontosabban az a kérdés, hogy ki, mennyi ideig képes és hajlandó várni arra, hogy a befektetése hasznot hajtson.
Akik a dotcom lufi kidurranása idején úgy döntöttek, hogy a katasztrófális helyzet ellenére kitartanak, tíz év várakozás után jól jártak, sokan köztük nagyon is jól. Tíz év nagy idő az ember életében, nem mindenki képes arra (és még kevesebben engedhetik meg maguknak), hogy ennyit várjanak. Összetett kérdés tehát, hogy jól vagy rosszul járunk-e azzal, hogy kitartunk a befektetésünk mellett.
Az viszont biztos, hogy ha minden jel arra utal, hogy sem rövid, sem hosszútávon nem lesz semmi a befektetésünkből, mi mégis a siker lehetőségének illúziójába ringatjuk magunkat, azzal nagy hibát követünk el.
Konfirmációs csapda
Az emberek általában könnyen befolyásolhatóak, ha még kifejezetten keressük is a megerősítést és a pozitív visszajelzéseket azoktól, akik hasonló helyzetben vannak, mint mi, akkor az önáltatás kényelmes, de annál veszélyesebb csapdájába eshetünk. A konfirmációs csapda lényege, hogy azokat a véleményeket keressük (vagy halljuk meg) a környezetünkben, amik igazolják a saját, fals álláspontunkat.
Könnyen megtörténhet, hogy emberek kis csoportja tökéletesen egyetért valamiben egymás között, szinte kétségük sincs afelől, hogy igazuk van, mégis mindannyian tévednek. Keressük folyamatosan a különböző véleményeket és hangokat, hallgassunk meg mindenkit, tanuljunk meg objektív képet kialakítani, még akkor is, ha ránk nézve kellemetlen a fagyos valóság.
A kellemetlen, kétségekkel teli valóság mindig jobb, mint a hamis bizonyosság.
Szituációs vakság
Az előző ponttal szoros összefüggésben megtörténhet, hogy egyszerűen szelektíven fogyasztunk híreket a médiából és véleményeket a környezetünkből. Amit nem jó hallanunk, azt egyszerűen kizárjuk, ezzel becsapva önmagunkat. Ha például egy súlyos csalási kísérlet történik a cégnél vagy kriptopénznél, amibe befektettünk, akkor hajlamosak lehetünk teljesen kizárni a vonatkozó információkat, legjobb esetben is megpróbálhatjuk kisebbíteni a dolog jelentőségét.
Óriási hiba, a befektetéseink kapcsán minden egyes hírrel szembe kell néznünk, a pozitív és a negatív fejleményeket egyaránt értelmeznünk és súlyoznunk kell. Soha, semmilyen körülmények között ne engedjük meg magunknak, hogy kizárjuk a kellemetlen információkat a tudatunkból, komoly hibát követhetünk el.
A relativizálás csapdája
Minden relatív, ez a befektetésekre különösen igaz. A befektetési stratégiánk meghatározásakor és a megvalósítás során tudatosan kell eljárnunk, tudnunk kell, hogy ami számunkra egy jelentős befektetés és kockázat, másnak lehet, hogy csupán a marginális nyereség vagy veszteség kategóriájába esik.
A lehetőségeink és a saját valóságunk mindent meghatároznak, minden egyes befektetés más és más, minden személyiség és életkörülmény, anyagi helyzet különböző. Csak és kizárólag a saját realitásunkkal kell törődnünk, a saját lehetőségeinkből kell a lehető legnagyobb nyereséget kihoznunk.
A relativizálás csapdájába esve hibát követünk el, ne mérjük az eredményeinket és stratégiánkat, a várható nyereségünket semmi és senki máshoz, mások véleményét meghallva ugyan, de mégis a saját stratégiánkat követve dolgozzunk a céljainkért.
A bőség illúziója
Ha egy befektető úgy gondolja, hogy a múlt egyenlő a jövővel, akkor óriási hibát követ el. A bizonytalanság sosem tűnik el a piacokról, állandó, mindenkor jelenlévő és meghatározó tényezője minden területnek. Ez a kriptopénzekre hatványozottan igaz, kézenfekvő példa az egy évvel ezelőtti őrületes bull run.
Semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy akár már ebben az évben megismétlődhet a jelentős felfutás a piacon, annak ellenére sem, hogy hosszútávon jó eséllyel jól járnak azok, akik kriptopénzekbe fektetnek, legalábbis ez a piaci várakozás. De nem tudhatjuk, hogy meddig kell várnunk, éppen ezért hiba azt gondolni, hogy ami egyszer megtörtént, az biztosan meg fog történni ismét.
Ráadásul ha sok befektető túlzott önbizalomtól fűtve úgy gondolja, hogy nagyon jól fog járni a befektetésével, az önmagában is lufihoz vezethet. A felfutást mindig korrekció követi, a túlzott önbizalom és a hit könnyen visszaüthet. Eladási hullám, pánik, FUD mindig is lesz, ezzel számolnunk kell, ne essünk bele a bőség illúziójába.
Pszeudo-bizonyosság
A tapasztalat azt mutatja, hogy a befektetők többsége szinte egyáltalán nem vállal újabb kockázatot, ha úgy látja, hogy jó irányba tartanak a befektetései, ha viszont egyre egyértelműbb, hogy veszteség fele haladnak, akkor (szívesen) vállalnak akár nagy kockázatot is. Utóbbival természetesen az a céljuk, hogy elkerüljék a veszteséget.
Ez kapkodáshoz és rossz befektetési döntésekhez vezethet, ha úgy látjuk, hogy rosszul alakul a befektetésünk akkor vagy zárjuk le és vegyük ki a tőkénket, vagy csoportosítsunk át valami egészen másba, de a kapkodó, pánikszerű lépéseket kerüljük el.
A felsőbbrendűség érzetének csapdája
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy úgy érzik, ők bizony jobban tudják, hogy mi fog történni, mint mások. Sőt, általában nincs szükségük külső tanácsra, bőven elég, ha a saját elképzeléseiket követik, csak és kizárólag a saját fejük után mennek. Vagyonokat veszítenek el a befektetők minden évben azért, mert egyfajta hamis felsőbbrendűség érzete tölti el őket ahelyett, hogy meghallgatnák a szakértői véleményeket.
Tanulság
Az emberi pszichológia veszélyes dolog, mély filozófiai okfejtés nélkül is kijelenthetjük, hogy sokszor mi magunk vagyunk a saját legveszélyesebb ellenségünk. Törekedjünk a tudatosságra, járjunk utána azoknak a hibáknak, amiket sokan elkövettek már a múltban. Bizony vannak típushibák, ha tisztában vagyunk ezekkel akkor elkerülhetjük őket, sikeresebb befektetővé válhatunk.
Ha most szeretnénk bitcoint, ethereumoit, ethereum classic-ot vagy litecoint venni, mi a Coinbase használatát javasoljuk, megbízható, könnyen használható eszközről van szó. Egy gyors regisztrációt követően autentikáción kell átesnünk, szükségünk lesz a személyes okmányainkra. Ennek célja, hogy a szolgáltatás védje saját magát és ügyfeleit is a csalási kísérletekről.
