Érdekes és elgondolkodtató írással találkoztunk a Dogecoin atyja, kriptós véleményvezér és youtuber Jackson Palmer tollából. A rövid írásban kifejti, hogy a kriptós közösség által epekedve várt intézményi belépés eltéríti a decentralizációt, és a meglévő pénzügyi rendszer centralizált megoldásait ülteti második rétegként a nyakunkba. A bejegyzésben röviden összefoglaljuk Jackson írását.
A decentralizált kriptopénzek eredeti értékajánlata szerint
- nem cenzúrázhatók, blokkolhatók a küldések
- nincs szükség a felek közötti bizalomra a tranzakciókhoz
- az előzmények a blokkláncon megmásíthatatlan formában tárolásra kerülnek.
Az egyes projektek a hatékonyság növelése érdekében nyúlhatnak átmeneti, centralizált megoldásokhoz a fenti elvek támogatására, a kriptopénzek sikeres, globális elterjedéséhez az alapelveknek teljesülniük kell. Ha azonban megvizsgáljuk az intézményi úttörőkként emlegetett Bakkt, Fidelity, sőt, Coinbase körüli fejleményeket a fenti elvek tükrében, aggasztó trend bontakozik ki.
Cenzúrázhatatlanság
Az elosztott hálózat miatt egy csomópont kiesése nem okoz fennakadást a tranzakciók sikeres továbbításában és a blokkláncra kerülésében. A szolgáltatókra hagyatkozó felhasználók a saját hozzáférésüket teszik kockára, hiszen a szolgáltató támadási felületet biztosít. Hiába a Coinbase a világ legnagyobb és egyik legfejlettebb brókere, egy hack, leállás vagy leállítás esetén a huszonmillió felhasználója elveszíti a hozzáférését, hiszen kulcsaikat nem maguknak tárolják.
Felek közötti bizalom szükségtelensége
A peer-to-peer, felek közötti közvetlen küldést lehetővé tévő kriptopénzeknek pont az a lényege, hogy nincs szükség tárolási infrastruktúrára, mert amíg a kulcsaink nálunk vannak, senki nem férhet hozzájuk. Ennek ellenére a 2018-as év egyik legfontosabb “intézményi” trendje és igénye a biztonságosnak mondott custordy – tárolási megoldások elérhetővé válása. Nyilván arról van szó, hogy óriási mennyiségekhez tartozó kulcsokat nem szívesen tartanak egy-egy céges alkalmazott birtokában. A probléma ott van, hogy a gyakran emlegetett ETF esetében vagy más hagyományos befektetési formáknál, még ha kriptopénz fog mögöttük állni, a befektetők tömegei csak papíron birtokolnak kriptót. Egy hack, összeomlás vagy más más probléma esetén a javaiknak nagy eséllyel lőttek, esetleg hosszú évekre nem lehet hozzájuk férni, mint ahogy a Mt. Gox esetében láttuk.
Ellenőrizhető, megmásíthatatlan előzmények
A 2008-as gazdasági világválság után pont azért született a Bitcoin, hogy egy átlható és visszakövetkező, globális pénz, akár egy új pénzügyi rendszer alapja legyen. Az intézményi megoldások nagy problémája, hogy az ügyfelek tranzakciónak házon belüli kezelésével ugyan látszólag egyszerűbbé, gyorsabbá, olcsóbbá teszik egyes kriptopénzek használatát, a valóságban a blokkláncon kívül, saját privát adatbázist használatával érik el ezt, valódi tranzakció csak a saját rendszerükön kívülre/kivülről zajlik.
Mi jöhet ezután és mi maradt az eredeti ígéretből?
Az utóbbi időszak fejleményeinek kivetítésével elérünk egy kriptopénz disztópiáig, amikor Palmer szerint az eredeti “vegyünk vissza a hatalmat a bankoktól” világ szöges ellentéte valósul meg: A Wall Street nagyjai ugyanis a legnagyobb, politikától és állami kontrolltól mentes kriptopénzek “foglyul ejtésével” párhuzamosan elkezdhetik a saját, önmaguk által kontrollált tokenek kibocsátását. [az XRP nagy népszerűsége mutatja, hogy a bankokkal az emberek nagy részének kutya baja, ha anyagi hasznot tudnak húzni belőle] Ennek első jele a nagybanki befektetőkkel is rendelkező Circle saját stablecoin tokenjének Coinbase-es bevezetése és növekvől népszerűsége. Az USDC jelenleg az 54. helyen tartózkodik.
A jó hír az, hogy mindezek ellenére kriptopénzek és skálázási megoldásaik (Lightning, Plasma) fejlesztése gőzerővel robog, egyre több a biztonságos hardver tárca és a privacy coin, mint például a ZCash. Van némi esély, hogy a közösség vissza tud vágni és hű maradni az eredeti elvekhez. A kérdés, hogy melyik utat választjuk, a fejlődést és világmegváltást, vagy a Wall Street pénzét. Palmer szerint az intézmények tömeges megjelenését már nem lehet elodázni, a jelek szerint pedig egyelőre az újracentralizáció áll nyerésre.
