A lengyel Szolidaritás mozgalom története, amely megdöntötte a kommunizmust, és annak hasonlóságai a Bitcoinnal. Natalie Smolenski írását olvashatjátok, a Kripto Akademia digitális hasábjain.
Egy békés forradalom
Az 1980-as években Lengyelországban egy valódi népi mozgalom bontakozott ki, amely végül megbuktatta az ország kommunista rezsimjét. Bár számos antikommunista értelmiségi írt és olvasták őket abban az időben Lengyelországban, a békés forradalom szikráját nem a művelt elit gyújtotta meg, hanem a munkásosztály. 1980-ban a gdański Lenin Hajógyár dolgozói sztrájkot hirdettek, amely gyorsan elterjedt más iparágakban és az egész országban.
Ezek a munkások létrehozták az Üzemek Közötti Sztrájkbizottságot, amely 21 követelést fogalmazott meg. Ezek után még egy lépéssel továbbmentek: követeléseiket fából készült táblákra írták, és kifüggesztették azokat a Lenin Hajógyár kapujára, hasonlóan a híres történethez, amely szerint Luther Márton kiszögezte 95 tételét a wittenbergi templom kapujára.
A gdański sztrájk közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a kormány árakat emelt egy árkontrollált gazdaságban, miközben megtagadta a béremeléseket. (Hasonló a szituáció a jelenlegi hazai közszférában és más ágazatban is!) Ráadásul a Lenin Hajógyár vezetése éppen ekkor bocsátotta el Anna Walentynowicz népszerű targoncakezelőt, akinek kollégái úgy vélték, hogy politikai büntetés áldozata lett szakszervezeti tevékenysége miatt.
“Micsoda? Egy kommunista kormány, amely ellenzi a szakszervezeteket?” – kérdezhetnénk. Igen! A szovjet blokkban csak a kormány által jóváhagyott, a kommunista pártokhoz kötődő szakszervezetek működhettek. Az Üzemek Közötti Sztrájkbizottság egyik kulcsfontosságú követelése az volt, hogy független szakszervezeteket lehessen alapítani.
Természetesen a sztrájkoló munkások képe borzalmas propaganda volt a lengyel kormány számára. Emellett Lengyelország, mint Varsói Szerződés-tagállam, folyamatosan szembenézett a Szovjetunió katonai beavatkozásának lehetőségével. Senki sem tudta, hogy Moszkva mikor dönt úgy, hogy beküldi a tankokat, ahogy azt 1956-ban Magyarországon és 1968-ban Csehszlovákiában tette.
Brezsnyev és a Politikai Bizottság valóban megfontolta ennek a lehetőségét 1980-ban. Végül úgy döntöttek, hogy nem avatkoznak be, részben azért, mert a Lengyel Egyesült Munkáspárt (PZPR) első titkára, Edward Gierek, egy országos vérfürdőtől tartott. Az első gdański sztrájkon és tüntetésen több mint 700 000 ember vett részt. Egyszerűen fogalmazva: a lengyel állam félt a lengyel társadalomtól. A PZPR vezetősége inkább szükségállapotot hirdetett. Így kezdődött az a tíz évig tartó hatalmi harc a kormány és a nép között, amely végül a kommunista rendszer 1989-es bukásához vezetett.
Olvasd el ezt is:
A lengyel piacgazdaságra való átállásban az volt a figyelemre méltó, hogy mennyire békés volt. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a lengyelek túlnyomó többsége – politikai nézetektől függetlenül – egyetértett abban, hogy az állam gazdasági ellenőrzését jelentősen csökkenteni kell. Az Üzemek Közötti Sztrájkbizottságból kinövő mozgalmat Solidarność-nak, azaz Szolidaritásnak nevezték el, utalva a munkások szakszervezeti hagyományára, amely szerint szolidárisan kiállnak egymás mellett a jobb bérekért és munkakörülményekért. A Szolidaritás követelése, hogy független szakszervezeteket lehessen alapítani, teljesült, valóban az első nem kommunista, nem állami szakszervezet lett a Szovjet Blokkban.
Amikor a gdański sztrájkok először kirobbantak, egy grafikus, Jerzy Janiszewski tervezte meg a szakszervezet logóját egy graffiti alapján, amelyet a város falaira firkálva látott meg. A Szolidaritás betűit úgy formálta meg, mintha emberek állnának össze egy tömegben, és a nemzeti összetartozás hangsúlyozására egy lengyel zászlót fűzött hozzá. Ez a logó hamarosan országszerte elterjedt és elkezdték használni a zsarnokság feletti győzelem szimbólumaként.
A Szolidaritás szakszervezet sikere hamar arra ösztönözte a nem munkásosztálybeli lengyeleket, hogy szolidárisak legyenek a Szolidaritás mellett, ami által valódi tömegmozgalommá vált. A lengyel társadalom minden szegletéből jöttek össze az emberek, hogy szembeszálljanak a diktatúrával és a gazdasági ellenőrzéssel. Akár baloldaliak, akár jobboldaliak, akár középpártiak, vallásosak vagy nem vallásosak, az emberek – még a PZPR számos tagja is – annyira elégedetlenek voltak, hogy kiábrándultak a szocializmusból. Kiálltak egymás mellett! 1989-ben a Szolidaritás szakszervezet nyerte meg az első részben szabad választásokat a szovjet blokkban. Ez elindította a kommunizmus bukását Lengyelországban, és lendületet adott sok más hasonló mozgalomnak a Varsói Szerződés tagállamaiban.
Bitcoin, mint Szolidaritás
Napjainkban számos párhuzamot láthatunk a Szolidaritás és a Bitcoin egyre növekvő társadalmi mozgalma között. A Szolidaritáshoz hasonlóan a Bitcoin is kezdi átlépni az ideológiai és kulturális határokat. Legyen szó baloldali, jobboldali, centrista vagy semleges nézetről, vallásos vagy ateista személyről, a Bitcoin mindenkit megszólít. Ennek oka az, hogy függetlenül attól, milyen kormányzati vagy kulturális modellt részesítünk előnyben, az emberek általában szeretnének szabadon rendelkezni a pénzükkel, és azt, hogy az hosszú távon megőrizze értékét.
Évtizedek óta a kormányok világszerte fokozatosan csökkentik ezeket a lehetőségeket. Irányítani akarják, hogy az emberek hogyan költsék el a pénzüket, miközben folyamatosan leértékelik azt. Egy idő után az emberek összefognak majd és ki fogják mondani: elég volt! Ezért is tekinthető a Bitcoin egy szükséges pénzügyi reformnak, a pénz és az állam szétválasztásában.
Kapcsolódó cikkünk:
A Szolidaritáshoz hasonlóan a Bitcoin is egy alulról szerveződő mozgalom. Van neve, logója és nyílt forráskódú technológiája, amelyet világszerte használnak, de senki sem birtokolja. Bár a mainstream média gyakran a BTC milliomosra fókuszál, a legtöbb BTC tulajdonos még mindig hétköznapi ember, többnyire munkásosztálybeli, akik a Bitcoinban egy jobb jövő reményét látják. Egy olyan jövőt, ahol életük munkájának gyümölcse nem válik semmivé a kormányok felelőtlen valutaleértékelési politikája miatt. Szimbolikusan, pedig az Üzemek Közötti Sztrájkbizottság 21 követelése tükrözi a Bitcoin protokolljában rögzített 21 millió bitcoin abszolút darabszámát.
Azok, akik túlélték a korábbi rendszerek hiperinflációs áradatát világszerte, tudják, milyen pusztítóak lehetnek. Nemcsak lengyelek milliói veszítették el egész életükben megtakarított pénzüket egy politikailag és gazdaságilag életképtelen kormányzati rendszer összeomlása következtében. Az özönvíz túlélhető, ha előre tervezünk, és hiszünk saját erőnkben, mint egyéni és mint közösség szintjén, hogy átvészeljük a viharokat.
Ahogy a Szolidaritás segített átvészelni a kommunizmus gazdasági válságát, úgy a Bitcoin lehet a modern kor Noé bárkája, amely megvédi az embereket a hiperinfláció áradatától.
Natalie Smolenski és a Bitcoin
Natalie Smolenski üzletfejlesztési vezető és vállalkozó, aki Bitcoin-alapú megoldásokat épít a decentralizált, önálló digitális identitás érdekében. Alapítója és ügyvezető igazgatója a Texas Bitcoin Foundationnek. A szervezet Bitcoinnal és a kapcsolódó történelmi és tudományos kérdésekkel kapcsolatos kutatásra és oktatásra fókuszál. Natalie képzett antropológus és történész, akinek független kutatási témája az identitás, a technológia és a kormányzat metszéspontja.
Munkája és írásai a technológia társadalmi dimenzióit hangsúlyozza: hogyan válnak anyagivá az értékek fizikai és digitális infrastruktúrákon keresztül. A Texas Bitcoin Alapítványon keresztül különféle politikai, kulturális és tudományági hátterű tudósokat kapcsol össze, hogy kidolgozzák azokat az alapötleteket, amelyek eredményesen irányíthatják az emberiséget a jelenlegi globális geopolitikai és technológiai átmeneteken keresztül.
Érdekelnek a kriptopénzügyek? Legyél Te is megújult VIP tag a Discord csatornánkon! Még több hírt és információt olvasnál? Iratkozz fel YouTube és TikTok csatornánkra! Ha pedig segítőkész és informatív kripto közösségre vágysz, látogass el Discord csatornánk valamennyi szobájába.
Lengyelország vezetheti be Európát a Bitcoin ökoszisztémába?
/bitcoin magazine, Natalie Smolenski/