Játék! Az utóbbi időben kicsit megint bealudtatok, az Akadémia coinja pedig még mindig nem készült el (hamarosan!), de hogy addig is történjen valami, játszunk egyet. Mindenki, akinek van hasonló kihagyott zicceres sztorija, írja meg a komment-szekcióban. A legolvasmányosabb, legviccesebb sztorit publikálom, illetve dobok neki 100 Microcoint 🙂 Ne keressétek a tőzsdén, még nincs kinn sehol, de épp ez a tanulsága a lenti cikknek… HODL!
Az előző részben elmeséltem egy aránylag nagy és aránylag közeli fail-t. Most kicsit kisebbet bukunk, és sokkal messzebb megyünk vissza az időben. 2013 tavaszát írjuk, és éppen állásinterjún vagyok egy online advertising-al foglalkozó cégnél. Ajánlottan érkezem, és a CEO személyi asszisztense leszek, ha felvesznek.
Felvettek, és a munkám 90%-a nem a cég tevékenységével volt kapcsolatos, hanem a főnököm személyes ügyeinek intézésével. Sok érdekes dologba láttam bele, és így keveredtem végül egy egészen érdekes maszek projektbe is. Ugyanis ő és néhány pénzes barátja kitalálták, hogy szeretnének egy kripto-bányát. Én akkoriban úgy voltam már ezzel a kérdéssel, hogy a bányászat hülyeség, és “ez a szekér már elment”. Azaz azt hittem, hogy a bányászat hőskorát már pont lekéstem, és innentől kezdve csak és kizárólag a profiké lehet a terep, hisz a haszonkulcs csak pár százalék, tehát kizárólag nagyiparban van értelme már termelni. Ráadásul kockázatos is, hiszen mi a garancia rá, hogy nem omlik össze az árfolyam holnap vagy holnapután? Az egész csak spekuláció…
De a főnök lelkes volt, és volt is pénzük bőven, hát elkezdték megszervezni a dolgot. Szereztek vidéken egy hatalmas gyárcsarnokot, szereztek olcsó áramot, és nem utolsó sorban szereztek pár informatikust, aki össze fogja rakni nekik a rendszert. Köztük voltam én is, mert épp ráértem, és jó pénzt ajánlottak. Eredetileg egy napra mentem volna le, amiből egy hét lett. 60 millió forintból építettünk rendszert. A rig-ek már előre, egybeszerelten érkeztek. 120 vagy 130 darab. Nem emlékszem már, hogy milyen kártyákkal, de az biztos, hogy korának legerősebbjei voltak, minden gépben négy darab, két tápegységgel gépenként.
Elképzelésem sincs róla, hogy mennyi LTC-t termeltünk naponta, és sajnos nagyon macerás is lenne kiszámolni, de sokat. Eléggé sokat. Főleg annak fényében, hogy 2-3 dollár körül mérték akkor a Litecoint.
Még részletezhetném, hogy hogyan zajlottak a műveletek, milyen lenyűgöző volt akkori fejjel az a bánya, és főleg az, hogy miközben egy teremtett lélek sem tudja lényegében, hogy mit csinálunk, nekünk mégis rengeteg pénzünk van belőle… Imádtam, tetszett. Csak a legkevésbé sem bíztam a jövőjében, és ezért nem szálltam be a buliba. Nem csináltam saját riget. Sőt. Ami a legrosszabb. Litecoinban is kérhettem volna ott a gázsimat, akár egészében, akár részben. De nem éltem vele. Inkább jó kis forintot választottam. Pedig egy akkori százezres befektetés most 13-15 milliót jelentene, de a csúcson sokkal inkább 40-et. És én joggal bosszankodhatok, mert nekem ez nem csak egy teoretikus opció volt, hanem egy esély, az orrom előtt…
De a kollégáim sem jártak jobban, a legtöbben az első emelkedésnél dumpoltak, a legkitartóbb személy a csapatból addig várt, míg egy jobb használtautót tudott venni a summájából…
Ja és a cég? 4 hónap után leállították a teljes termelést, mert a tipikusan magyarosan szűk-látókörű tulajdonosi társaság 24 óránként átváltatta az LTC-t USD-be, ha felmetn az árfolyam, ha lement. És így persze tényleg veszteséges volt. Fele áron passzolták tovább valakinek, aki, ha kicsit is türelmes volt, nagyon jól járt.
Na és akkor játék! Az utóbbi időben kicsit megint bealudtatok, az Akadémia coinja pedig még mindig nem készült el (hamarosan!), de hogy addig is történjen valami, játszunk egyet. Mindenki, akinek van hasonló kihagyott zicceres sztorija, írja meg a komment-szekcióban. A legolvasmányosabb, legviccesebb sztorit publikálom, illetve dobok neki 100 Microcoint 🙂 Ne keressétek a tőzsdén, még nincs kinn sehol, de épp ez a tanulsága a fenti cikknek… HODL!
