Tanulj a hibámból 3: Olvasónk sztorija


Tegnap kicsit cinikusan felemlegettétek, hogy “bezzeg ez a jutalom sem lett kiosztva”, pedig semmi célzatosság nem volt a dologban, csak igazán értékelhető komment akkor érkezett a poszt alá, amikor már négy-öt nap is eltelt a publikáció óta, ami nálam 8-10 új saját cikknyi távolság… Már nem figyeltem. De most ráakadtam erre a gyöngyszemre Deybacsi tollából, úgyhogy büszkén mutatom be nektek az első olvasói publicisztikánkat 🙂 Deybacsi pedig keressen meg a 100 MCC ügyében 🙂

 

Sziasztok!

Én 2014 tavaszán szivattam meg magam először a kriptókkal.

Emlékszem, otthon ültem éjjel, céltalanul neteztem, mikor valahogyan beleakadtam a Bitcoinba. És egyből eszembe jutott a kollégám 2009-es lelkesedése, mikor lobogtatva hozott egy netről kinyomtatott cikket (wut?) és a képembe tolta. Valami pár oldalas íromány volt a Bitcoinról, és hogy hogyan működik, meg a jövő pénze, blablabla…

Én persze mindentudóan legyintettem, hogy az alapötlet egyszerűen zseniális, de ezt senki sem fogja hagyni felnőni vagy egyáltalán komolyan venni bármikor, és “haggyukmááá”. (Khm, csak “kockák játékpénze”…) Azért még pár napig foglalkoztatott a gondolat, mert valamiért mégis nagyszerűnek tűnt. Érthetetlen okból felvillanyozott az egész… Természetesen nem foglalkoztam vele. Ugyan ki hagyná, hogy bárki pénzt csináljon a semmiből. Az a nagyok játéka…

Ez az élmény játszódott le lelki szemeim előtt, mikor majd’ 5 évvel később otthon ülve megláttam, hogy ez a dolog még mindig él és virul. És 500 dolcsi az árfolyam??? Na ne vicceljünk már!
Akkor már ugye engem is magával ragadott a dolog, hiszen láttam, hogy van olyan őrült, aki egy kisebb vagyont hajlandó kifizetni ezért. Oké, de hol lehet szerezni? Bányászat? Az mi? Hogy működik?
Végül találtam valami poolt, beizzítottam a videókarit … és nem kerestem kb semmit sem. 🙂

Viszont menet közben ráakadtam más egyéb coinokra, pl a Litecoinra, aminek nagyon örültek akkoriban, hogy mennyire “nem lehet ASIC”-al bányászni. Namondom, idevele, ráeresztjük a CPU-t!

Megint nem kerestem kb semmit…

Természetesen tisztában voltam vele, hogy már itt vannak a “nagyok”, akik rigekkel tolják, és a nagy számok törvénye alapján játszanak ebben a világban. Ekkor pattant ki a “nagy” ötlet. Kéne még pár gép. Na de miből? És ha össze is jön, a gatyám elmegy a villanyszámlára. Ámde akkoriban egy olyan helyen dolgoztam, ahol volt 3-6 desktop pc (mikor mennyi), ami tökéletes helynek tűnt a kísérletezésre. Arra gondoltam, ha be tudok állítani 5 pc-t bányászni, abból már tudok körülbelül kalkulálni, hogy mennyit lehet(ne) keresni 10, 100, vagy 500 pc-vel. Aztán kiderül megéri-e.

Természetesen nem állhattam a főnök elé, hogy akkor én most felhasználom az erőforrásokat “játszásiból”, ezért trükkökre volt szükség. Már egy ideje ott dolgoztam és feltűnt, hogy a napi 8-10 munkaórából legalább 6-ot üresben járnak a gépek. Nem ül ott senki előtte. Óóó, meg is született a nagy ötlet 🙂 Hát el kell elindítani a miner programot, amikor nincs ott senki a gépnél! (A zsenialitásom határtalan! 🙂 )

Természetesen ezt “kézzel” kivitelezni önkínzás lenne, így megszületett a második általam írt “gonosz” program. (Az első ’97 körül született, és teleírta szeméttel a haver vinyóját 😈 ) Ez egy Visual Basic csoda volt, ami a háttérben folyamatosan futott, valami gagyi windows service-nek álcázva magát, és figyelte, hogy van-e billentyűleütés, vagy egérmozgás. Amennyiben 3 percig semmi sem történt, gyorsban kicsomagolta magáből a cpu miner progit a temp mappába, és egy láthatatlan háttérablakban elkezdte azt futtatni. Amint a user megmozdította az egeret, leállította a futó folyamatot, törölte a minert a vinyóról, és visszament aludni. Emlékszem benne volt 1-2 hét munkám, az utolsó verziók már a neten keresztül a “központból” húzták le, hogy ki milyen poolhoz csatlakozzon és milyen coint bányásszon 🙂 🙂  Ugye, maximalizáljuk a profitot…

Ekkorra már felmerült bennem az is, hogy miért ne lehetne egy saját poolom, és miért ne fizethetnének nekem a userek %-ot? Miért ne alakíthatnám át ezt az egész “minert” pl egy sima képernyővédővé? Így a felhasználóknak ebéd/kávészünetben termel egy kis aprót a gép, amiből én is lecsípek egy keveset. Win-win szitu…

Lehetett volna.

De közben feltűnt, hogy romlik az árfolyam, és rohamléptekben minden nap egyre lejjebb, és lejjebb süllyed… Hirtelen ráébredtem, hogy “ez a hajó már tényleg elment”, és megint lekéstem valami nagyszerűről. 🙁 Rájöttem, hogy nem éri meg ennyi áramot és energiát elpazarolni arra, hogy az ember keressen összesen havonta 2 dolcsit. Ráadásul ami eddig összejött, már az sem érte a felét sem. Mindemellett ki futtatna a gépén önként egy ilyen minert azért, hogy keressen vele havi 50 Ft-ot? Egyszerűen értelmetlen az egész… Hagytam az egészet a fenébe egyik napról a másikra.
Közben emésztettem magam, hogy mekkora barom vagyok, hogy nem másztam bele ebbe jobban 2009-ben. Ott volt a lehetőség, és nem láttam! Én hülye. Most már mindegy…

2017 év végén akarva-akaratlanul én is láttam a kriptokalipszist, ahogy napról napra nő az őrület, és eszembe jutott a pár évvel ezelőtti projektem. Néztem ám nagyot, hogy megszázszorozódott az ára a Litecoinnak! Hohóó, nekem is abból van 1-2 darab! Egyből fellelkesedtem! Karácsony előtt párszáz dolcsi a semmiből?

És a pool, amiben régen bányásztam, megszűnt… A wallet file-om lementve, de nem volt benne semmi sem… A számlaszámomat néztem kerek szemmel a block explorerben is, és soha egyetlenegy utalás sem történt. Hagytam elveszti azt a pár LTC-t. (És azt a pici Bitcoint is, ami volt…) Nem az összeg fájt, hanem a nemtörődömség, a kishitűség és, hogy megint feladtam.

Elkezdett érdekelni a téma, hogy mi miért történt, hogyan nőtte ez ennyire ki magát, és rátaláltam menet közben 1-2 érdekes coinra. Támadt is néhány jó ötletem ezzel kapcsolatban. Aztán pár napra rá mindig elült a lelkesedés, és elkezdődött a hitetlenkedés és kifogáskeresés, hogy ez miért nem működhet…

Ahogy egyre többet olvastam, egyre inkább körvonalazódott bennem, hogy egy barom voltam, hogy abbahagytam az egészet. Ha csak ugyanazt a minimális mennyiségű coint bányásztam volna az elmúlt 3 évben, mint a legelején a 3 géppel, már akkor is lenne egy szép összegem. Bele se mertem gondolni, mi lett volna ha végül mégis működőre összerakom a saját poolt, amivel otthon bohóckodtam… Emellett ott lenne az a pár évnyi szakmai fejlődés és tapasztalat, ami pedig mára felbecsülhetetlen előnyt jelentene.

múltkori cikkben nagyon szíven ütöttek AdMiRaL szavai:

Nem-keresni ennyi pénzt pont ugyanolyan érzés, mint elveszíteni ennyit. A tehetetlenség fojtogató feszültsége, a düh, a csalódottság elemi erővel zuhant rám. Annyira közel voltam! Szó szerint egyetlen karnyújtásnyira.

Pontosan ezt éreztem tavaly év végén. És ott elhatároztam, hogy én bizony márpedig akkor is pénzt fogok fektetni kriptóba, ha a fene fenét eszik. És megvalósítom az ötleteimet. Akármilyen értelmetlen baromságnak tűnik ez az egész most.
Én harmadjára nem fogom eljátszani ugyanazt, mint amit már előzőleg kétszer… Hogy aztán majd 2025-ben jól arconköphessem magam, hogy mekkora nemtörődöm barom voltam? Na neeeem…

Akkor valahogy hirtelen megértettem mindent.
2009-ben, 2014-ben, és majdnem 2017-ben is egyetlen dologra koncentráltam:
arra hogy ez miért nem működik… Teljes mértékben hittem a környezetemnek (is), akik mindenre tolják a FUD-ot, amit nem értenek. “Tény, hogy a kriptónak leáldozott, és ez a hajó már elment”. “Ezzel már nem lehet keresni”…
De a “a tények” csupán más emberek véleményei. És a legritkább esetben tükrözik csak a teljes valóságot.
Mindemellett a “tények” hosszútávon mindig változnak. Én pedig csak rövidtávon gondolkodtam…

Ott vetettem bele magam az olvasásba, és tanulásba. És azt kell, hogy mondjam, maga a kripto témakör többet tanított az életről, és a dolgokhoz való hozzáállásról, mint eddig bármi más:

  • Ha az életben többször is belefutsz ugyanabba, és mindig jó ötletnek tűnik… akkor az egy jó ötlet, lépj!
  • A FUD nem korlátozódik a kriptóra.
    Minden cselekedetednél mindenki önti rád a FUD-ot, legyen ez autóvásárlás, költözés, vagy egy új munkahely (Igen, a főnököd és a párod is), ne hallgass senkire. Ha befolyásolható vagy, vagy idegesítenek, akkor inkább ne beszélj a terveidről, csak lépj!
  • Nem csak a pénzt lehet befektetni.
    Hanem pl az időt is. Mindegy, hogy minden nap blogolsz, vagy minden nap TV-t nézel, de ez hatással lesz a jövődre. Valamilyen irányban.
  • Nincs igyen ebéd.
    Nincs nagy piros gomb, amit megnyomva dől a lé. Mindennek ára van.
    Mindenbe bele kell feccölnöd az idődet, a pénzedet, a szaktudásod, vagy amid van, ha a folyamat végén profitot akarsz.
  • Kis befektetés = kis profit
    Ha sajnálod az időd/pénzed, nem lesz látványos a végeredmény.
  • Bármennyire félelmetesnek vagy értelmetlennek tűnik valamilyen befektetés, vagy cselekedet, ne feledd, hogy rövidlátó vagy, sosem látsz évekre előre.
  • Nem rossz az, ha a befektetésed/ötleted “csak” napi 10 Ft profitot hoz a konyhára. De nem baj, ha ebből van több is.
  • Mivel sosem látod a jövőt, bármibe fektetsz, az rizikóval jár.
    Viszont ezt tényleg lehet csökkenteni.
  • Ha befektetsz, bukni is fogsz csomószor, fogadd el.
    A bukott pénz/idő/energia nem vész el, tapasztalatot kapsz cserébe. Mintha az életnek fizetnéd a tandíjat. (Nincs ingyen ebéd, ugye 😉 )
  • A hullámvölgy után hullámhegy jön mindig. És fordítva.
    Sosem kell telerottyantani a gatyát.
  • Ám ha rendszeresen belefutsz ugyanazokba a problémákba, akkor valamit rosszul csinálsz. Változtass.
  • És a szokásos mantra: ne legyél könnyelmű, azt kockáztasd, ami nem fog hiányozni.

Ez jó hosszú lett, de gondoltam megosztom a sztorimat. Vagy inkább az én végső tanulságom.

Ugyanis egyáltalán nem bánom már az elbukott LTC-t, vagy azt a fiat pénzmennyiséget amit elvesztettem az elmúlt fél évben. Mert sokat tanultam a világról, magamról. Arról, hogyan próbál meg mindenki befolyásolni, vagy épp arról, hogyan szabotálom saját magam rendszeresen. Hogy milyen lusta egy dög tudok lenni néha, vagy nemtörődöm, aztán meg ugye sirikálok, hogy semmi sem sikerül.

Azt hiszem a kriptovilág egy tudatosabb gondolkodásmódot követel az embertől. Nem lehet csak úgy úszni az árral, aztán majd lesz valahogy. Nem véd meg állambácsi, nem kárpótol a biztosító, bukod a pénzed ha rosszul utalsz, meghackelnek, meglopnak, ha nem figyelsz. Ha tönkrementél, átvertek, így jártál…
Gondolkodni kell, a tetteknek súlya van, felelősséget kell vállalni. Magadra vagy utalva. Nem lehet az állam/bank/akárki mellén csüngeni békésen.

Ez itt a szabadság, tessék. Ennek ára van, és ehhez a feladathoz fel kell nőni, vagy buksz.


jelszó legyen minimum 8 karakter számmal és speciális karakterrel