A kínai állam minden erejével azon van, hogy állampolgárai számára lehetetlenné tegye a kriptopénz vásárlást. Ezen törekvések részeként, a hatóságok már korábban arra kötelezték a helyi közösségi oldalak és chat alkalmazások üzemeltetőit, hogy az ilyen céllal működő csoportokat tegyék elérhetetlenné felhasználóik számára. Az emberek azonban leleményesek voltak és mára egy kódnyelvet dolgoztak ki a szabályozás megkerülésére.
A bitcoinra legtöbbször csak palacsintaként hivatkoznak, az ethereum kódneve a szerető lett, a Litecoin pedig a Latiao, egy népszerű kínai ropogtatni való nevét kapta.
Az általánosabb kifejezések közül az érdekesebbek közé tartozik a bálna helyi megfelelője a sintér, aki jön és viszi magával az egész piacot, vagy a póréhagyma, ami azokat a kezdő kisbefektetőket jelöli, akik rendre tovább nyújtózkodnak mint kellene és ezért könnyű “learatni” őket.
Cukorkának hívják az airdroppokat és gyapotszedőnek azokat, akik bónuszokból, jutalékokból vagy stakelésből próbálnak profitot elérni. Rajtuk kívül pedig vannak még a kőművesek, akik a tőzsdék eltérő árfolyamait használják ki a haszonszerzésre (arbitrázs) és a nagymamák, akik rendre a történések mögött kullognak és ezért hajlamosak a fomózásra, vagyis hirtelen, érzelmi alapon dönteni és irreálisan magas árakon vásárolni, nehogy kimaradjanak egy jó lehetőségből.
Végül következzen egy rövid, személyes történet a kínai szlengekről. Még kisgyerek koromban esett meg velem, hogy a kőbányai kínai piacon járva anyukámmal egyszerre csak minden irányból a következő kiáltást hallottuk: “Józsi bácsi, elkészült a lángos!”. Először persze azt hittem, hogy milyen kedves tőlük, hogy a piac másik végéből is odaszólnak egy idős bácsinak, csak pár perccel később tudtuk meg, hogy a bejáratot éppen akkor állja el a yard és a navosok. Kezdődött az ellenőrzés.
Ti használtok valamilyen egyedi kriptós szlenget?
