A Pittsburgh egyetem egyik kutatója szerint a Bitcoin rendszere kapcsán évek óta elhangzó vélemény, miszerint komoly környezetszennyezést von maga után az elektromos energia igénye jelentősen eltúlzott. Katrina Kelly-Pitou munkája során új megvilágításba próbálta helyezni a BTC mögötti rendszert, pontosabban a bányászat tevékenységét, kiderült, hogy jóval árnyaltabb, és összetettebb a teljes kép, mint ahogy azt eddig sokan gondolták.
[banner id=”53199″ caption_position=”bottom” theme=”default_style” height=”auto” width=”auto” show_caption=”1″ show_cta_button=”1″ use_image_tag=”1″]
Az egyik fő érv, minek kapcsán a Bitcoin rendszerét kritika éri az, hogy aránytalanul nagy az energiaigénye a globális fogyasztásban. Persze az “aránytalanság” gondolata önmagában is bővebb magyarázatra szorulna, hiszen ha létezik “aránytalan” energiafogyasztás, akkor “arányos” is adott, kérdés, hogy minek arányos az energiafogyasztása, pontosan hogyan mérendő ez az érték.
Ha valaminek a világban betöltött jelentősége szerint határozzuk meg az “arányos” energiafogyasztását, akkor eljutunk egy következő, még nehezebben megválaszolható kérdéshez: hogyan határozzuk meg valaminek a jelentőségét.
De ne vesszünk el a részletekben, fogadjuk el, hogy sokan túlzottnak, egyesek pedig egyenesen riasztónak látták az elmúlt évek során azt az elektromos energia mennyiséget, amit a BTC bányászok felhasználnak.
Mielőtt rátérénk a pitsbourghi kutatócsoport eredményeire, beszélnünk kell arról, hogy pontosan mennyi is a BTC bányászat energiaigénye, ezt a Cambridge Bitcoin Electricity Consumption Index (CBECI) árulja el, azt mutatja meg, hogy a Bitcoin Mainnet fenntartása mennyi energiát igényel, ebből számolja az éves energiaigényt.
A CBECI szerint a Bitcoin hálózat elektromos energia fogyasztása 64 terawatt évente, összehasonlításképp Svájc éves elektromos áram igénye 58 terawatt.
Ez az érték önmagában valóban riasztó lehet, Pitou szerint azonban összetettebb megközelítésre van szükség. A bankszektor például a becslések szerint önmagában 100 terawatt fogyasztással bír, hogy ez az összehasonlítás mennyire releváns, azt mindenki ítélje meg maga.
A legfontosabb kérdés mindenesetre az, hogy az alacsonyabb áramfogyasztás valóban együtt jár-e a környezet fokozottabb védelmével?
“Az energiamegtakarítás kiadásmegtakarítással jár, az új technológiák, mint az adatközpontok, számítógépek, korábban a vonatok energiaintenzívek. Idővel azonban energiahatékonyabbá váltak, ez természetese folyamata a technológiák evolúciójának.” -Pitou
[banner id=”53199″ caption_position=”bottom” theme=”default_style” height=”auto” width=”auto” show_caption=”1″ show_cta_button=”1″ use_image_tag=”1″]
A kutató szerint önmagában az, hogy egy technológia energiaigényes még nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez környezetszennyezéssel jár. A BTC bányászat korai évéiben a bányák Kínába települtek, ahol az állami vállalatok jelentősen lenyomták az áram árát.
Persze az alacsonyabb áramköltség még nem jelenti azt, hogy a környezeti terhelés is alacsonyabb. -szerk.
Manapság azonban a jelentős bányák olyan helyszíneken kerülnek kiépítésre, mint például Izland, ahol az energiatermelés döntő hányada megújuló energiaforrásokból áll, mint például nap- és vízenergia.
Tovább árnyalja a képet, hogy a CBECI munkáját felügyelő Cambridge Center for Alternative Finance szerint “megbízható” adatot kapni a Bitcoin rendszerének enerigafogyasztására nehéz, sokkal inkább “pillanatnyi” adatokhoz férhetünk hozzá, modellről-modellre változik az eredmény.
A Digiconomist például a CBECI-nél nagyobb fogyasztási adatokat becsül, szerintük 70 terawatt a Bitcoin éves energiaigénye.
Pitou munkájából úgy tűnik az egyetlen meggyőző érv az, hogy a bányák megújuló energiaforrásokban gazdag helyszínekre települnek – legalábbis egy részük -, illetve az, hogy az energiamegtakarítás kiadásmegtakarítással jár, ez a két tényező vezethet el a fenntarthatóbb BTC bányászathoz.
A felszíntől a bányászat mélyebb vonatkozásai felé haladva azonban további problémák merülnek fel.
Fontos szempont minden – ipari – tevékenység vizsgálatakor az e-hulladék kérdése, a BTC bányagépek bizonyos időközönként – e.g. másfél évente – elavulnak, cserére szorulnak, a lecserélt bányagépek egész egyszerűen szemétté válnak.
A bányászok versengenek egymással, az erőforrásokon túl a bányagépek hatékonysága, az adott energiaigény mellett elért számítási kapacitás az, amivel lépést lehet tartani a konkurenciával, ez újabb, és újabb, egyre hatékonyabb bányagépek fejlesztéséhez.
Az újabb gépek pedig együtt járnak a korábbiak e-hulladékká válásával.
Ha a Bitcoin rendszerének fenntartásához szükséges elektromos áram igény, és az egyes országok elektromos áram fogyasztásának összevetése némiképp vitatható is, a Bitcoin, és egyes országok e-hulladék termelése viszont sokkal kevésbé az. A következő ábra azt mutatja be, hogy hogyan viszonyul a Bitcoin e-hulladék termelése Luxemburg, Jamaika, és Litvánia azonos értékéhez:
Persze ahogy a kutatásban, és a statisztikákban szinte mindent, úgy ezt a kérdést is tovább árnyalhatnánk, felmerülhet például a kérdés, hogy hogyan nézne ki a fenti ábra, ha például az Apple, vagy akár a Samsung okozta e-hulladék termelést is elhelyeznénk az oszlopdiagramon.
Végezetül nézzük meg, hogy az egyes tranzakciók energiaigénye hogyan viszonyul a “hagyományos” pénzrendszerekben, például a Visa szolgáltatásában történő tranzakciók elektromos hulladék lábnyomával, illetve egy-két háztartási eszköz által okozott szennyezéshez:
Aki további, a Bitcoin-hoz kapcsolódó ábrákon szeretne szörnyülködni, netán a gondolkodását árnyalni, tisztán, elfogulatlanul tekintenteni a jelenségre, annak ajánljuk a Digicomist remek oldalát, további grafikonokért erre tessék.
Úgy tűnik, a Bitcoin rendszerénk valóban “van hova fejlődni” ami az energiahatékonyságot illeti, az mindenesetre biztos, hogy a megújuló energiaforrásokkal üzemeltetett bányák előremutatóak.
Nagy kérdés azonban, hogy hosszútávon fenntartható-e a Bitocin Proof-of-Work konszenzus mechanizmusa.