Új hét, új nap, mi pedig ismét jelentkezünk napi tippek rovatunkkal, melynek keretében elméleti, főként pszichológiai tanácsokat, “tudásmorzsákat” kínálunk olvasóinknak. Reméljük, hogy a mai epizód is hasznotokra válik, csapjunk is bele!
[banner id=”67225″ caption_position=”bottom” theme=”default_style” height=”auto” width=”auto” show_caption=”1″ show_cta_button=”1″ use_image_tag=”1″]
Sorozatunk összes eddigi anyagát itt láthatod.
Ne a nyereségre, a veszteségre fókuszálj!
A legtöbb kereskedő arra a kérdésre, hogy mennyire ügyel a tőkéje védelmére azt fogja mondani, hogy ez minden esetben a legfontosabb szempontja. A helyzet azonban az, hogy a legtöbben csak a bevételt, a profitot tartják szem előtt, arra fókuszálnak, hogy minden egyes trade-el a lehető legnagyobbat nyerjenek. A tőkénk őrzése mindennél fontosabb, éppen ezért a veszteségeinkre kell fókuszálnunk, hiszen azok hatnak igazán a tőkénk egészére. A veszteségek legyenek a gondolkodásunk középpontjában.
Légy következetes!
Sorozatunk egyik előző anyagában arról beszéltünk, hogy ha egy stratégia nem vált be, akkor váltanunk kell, ez így is van, nem mindegy azonban, hogy mennyi ideig, és mennyi erőfeszítéssel követünk egy stratégiát, mielőtt azt mondanánk, hogy nem működik, és váltanunk kell. Legyünk kitartóak, és következetesek, ne adjuk fel a választott, kidolgozott kereskedési stratégiánkat az első nehézségeknél, fókuszáljunk az eredeti elképzelésre, ne csapongjunk. Nehéz választ adni arra a kérdésre, hogy mikor érdemes feladnunk egy stratégiát, az viszont egészen biztos, hogy az első néhány pofon után még nem szerencsés feladnunk.
Értelmezzük helyesen a kezdeti veszteségeinket!
Sokan hajlamosak arra, hogy szinte tragédiaként éljék meg a veszteségeiket, főleg a kereskedési munkájuk kezdeti időszakaiban, amikor szinte csak veszítenek. Fontos, hogy a kezdeti, és a mindenkori veszteségeinket tanulópénzként értelmezzük, a tapasztalatszerzés költségéről van szó. Ezt az árat fizetjük azért, hogy megszerezzük azt a tapasztalatot, amivel később nyereséget érhetünk el. Így kell értelmeznünk a veszteségeinket, ezáltal nem problémaként, hanem “természetes” folyamatként, ha úgy tetszik vásárlásként tekintünk a veszteségeinkre.