A Global Coin Research egy ázsiai piacokra specializálódott befektető csoport oldala, akik még tavaly nyáron, kínai nyelven megjelent forrásokból, interjúkból állítottak össze egy ismertető anyagot Justin Sunról, a Tron alapítójáról.
Justin Sun 1990 júliusában született. Édesanyja egy újság riportereként, édesapja a városi tanács tagjaként dolgozott. 8 éves volt, amikor a szülei elváltak. Anyukája Olaszországba költözött az új férjéhez, a kis Justin pedig Kínában maradt az édesapjával. A férfi nehezen viselte a válást, nem sokkal később a munkahelyét is elvesztette és fiát is elhanyagolta.
Justin már általános iskolás korában kollégista lett:
“Harmadik osztályos korom óta nem tudom, hogy milyen az, amikor az embernek családja van. Bárhová megyek, ott van a családom, mert az egyedül belőlem áll.”
Egy őt ismerő befektető szerint ez lehetett az oka, hogy Justin fiatal kora óta arra törekedett, hogy észrevegyék. Míközben más kínai vállalkozók azért indítottak saját vállalkozást, mert egy bizonyos területen el akartak érni valamit, Justin Sun vágya az volt, hogy önmagát építse fel.
Egy barátja szerint:
“Bizonytalan magában, ezért mindig kapaszkodnia kell valamibe. Míg mások számára a hírnév csak hab a tortán, számára ez jelent mindent.”
Nemrégiben a kínai és az amerikai média is felkapta a hírt, hogy Justin mindenkit túllicitálva, 4.6 millió dollárt fizetett azért, hogy együtt ebédelhessen Warren Buffettel. A jótékonysági vacsorára egy közösségi oldalon nyilvánosan hívta meg Charlie Lee-t, a Litecoin alapítóját, valamint a Jeremy Allaire-t, egy wall street-i pénzintézet igazgatóját is, kínai honfitársait azonban nem.
Ez egyrészt azért volt különös, mert éppen egy másik kínai üzletember elöl hoppolta el a jótékonysági vacsorát (az úr ezért a lehetőségért “csak” 2.35 millió dollárt ajánlott fel), másrészt Kína a kriptopénzek és a blokklánc szempontjából is egy fontos és aktív csomópontnak számít, tehát lett volna kikből összeválogatni egy olyan társaságot, akik talán felkelthették volna Buffet figyelmét a bitcoin iránt. Sok jel azonban arra utal, hogy Sun már korábban elvágta magát hazájának kriptós közösségétől.
A Tron bizonyos szempontból a legjobb időpontban indult el, mert a kriptopiacok résztvevőinek nagy része még most is csak hétköznapi kisbefektetőkből áll, akik nem rendelkeznek megfelelő tapasztalattal ahhoz, hogy felmérjék egy projekt valós értékét. Ehelyett sokkal fontosabb számukra a marketing, a külsőségek, a partnerkapcsolatok bejelentése és hogy mennyire lehet kereskedni egy coinnal.
Sun nem is szégyellte kihasználni mindezt és ha kellett, hongkongi felhőkarcolós bulikkal édesgette magához a vagyonosabb befektetőket. Noha ez sokak szemében visszatetszést keltett, az iparágat mozgató tőzsdék kedvelték őt, mert nagy forgalmat és új felhasználókat jelentettek a vele kapcsolatos promóciók.
Állítólag több kínai médiában adott interjúban is megismételte egyik alapelvét:
“Legyél az első abban, amit csinálsz. Ha ez nem lehetséges, akkor foglalkozz valami mással.”
Ehhez már tanulmányai alatt is tartotta magát, ugyanis bármilyen tárgyat is vett fel, az első dolga az volt, hogy megszerezze tanárai elérhetőségeit, telefonszámát, email címét. Beadandó feladatait rendszerint ezeken a privát csatornákon, idő előtt juttatta el hozzájuk, akik a lelkesedését látva gyakran tanácsokkal látták el, hogy mit kellene kijavítania ezekben. Ez hozzásegítette ahhoz, hogy jó jegyeket szerezzen.
Ekkoriban egyébként még írónak készült és arról álmodozott, hogy gondolataival majd nagy tömegeket befolyásolhat. Miután egy ösztöndíjat elnyerve Amerikába utazott, egy online magazint is létrehozott Új Fiatalság (New Youth) néven. Nem sokkal később azonban plágiummal vádolták meg. Kiderült, hogy az egy kínai diáktársának kissé átalakított munkáját adta ki a sajátjaként. Ő tagadta ezt és azt mondta, hogy a két mű csak hasonló stílusban íródott.
Egy másik magazin írója, aki egy rövid ideig együtt dolgozott Sunnal, ezt mondta az esetről:
“Ha ez nem plágium, akkor ez a fogalom nem is létezik.”
(Később egyébként a Tron whitepaperéről is kiderült, hogy más projektekből lopkodták össze a részleteit.)
Sun később egy interjúban így emlékezett vissza a történtekre:
“Azt hittem, hogy az irodalommal és történelemmel foglalkozó emberek a legnemesebbek, és fontos szerepük van a társadalmi haladás elősegítésében, az Egyesült Államokban azonban éppen az ellenkezőjét tapasztaltam. De egyébként is mit gondolnak azok, akik a könyveket bújják, mit fognak találni? A világ sohasem fog megváltozni.
A kínai diákoknak nincs sok esélyük az Egyesült Államokban, kívülállóként nem tudják megszólítani a lakosságot. Csak Kínában lehet esélyem arra, hogy elérjek valamit.”
Miután hazatért Kínába, (ez 2011-ben volt) már más területeken próbált meg érvényesülni. A következő, amit tudni lehet róla, hogy 2013-ban a Ripple kínai képviselőjévé vált, miközben sikerült némi befektetői tőkét is maga mellé állítania. Ebből finanszírozta saját tech vállalkozásának a Peiwo nevű alkalmazásnak a fejlesztését is.
A Peiwo egy randi apphoz hasonlóan, a megadott tulajdonságaik alapján párosította össze az embereket, azzal a különbséggel, hogy a felhasználóinak képek helyett élő szóban kellett felkeltenie a másik fél érdeklődését.
Justin Sun bemutatja a Peiwo-t (4:30-tól)
Később részben ebből az appból nőtte ki magát a Tron, aminek PR kampánya már a fejlesztés során beindult. A Tron közösségi oldalaira például kikerült egy közös kép az egyik legnagyobb kínai vállalat, az Alibaba igazgatójával, amiről mindenki azt hitte, hogy ő is a Tron befektetői közé tartozik. Mindeközben csak egy egyszerű találkozásról készített felvételről volt szó.
Az ehhez hasonló trükkök miatt, hamar sikerült kiváltani több ismert kínai kriptós személyiség ellenszenvét.
Sun egy alkalommal egy televíziós vitába is belekeveredett egy kínai tech cég, a Sogou (a második legnagyobb kínai kereső oldal) képviselőjével, akit nagyon zavart, hogy mindig félrevezetően fogalmaz.
Sogou: Pontosan milyen eredményeket tud a Tron felmutatni?
Sun: Nem állunk rosszul.
Sogou: Mi az hogy nem álltok rosszul? Nem láttam semmi kézzelfoghatót, amit be tudnál mutatni, csak üres szavakat.
Sun: Hát például ha ránk keresel az interneten, akkor láthatod, hogy nemrég részt vettünk egy rendezvényen, amit a kínai központi bank szervezett.
Sogou: De ez nem számít.
Sun: Miért nem?
Sogou: Most itt ülsz velem egy talk showban, akkor ez a stúdióbeszélgetés is felkerül az eredményeid listájára?
Sun: A miénkhez hasonló új technológiákat nem lehet ilyen szigorúan megítélni.
Sogou: Kész, befejeztem a beszélgetést.
2017-ben, amikor a Tron a bika piac egyik legnagyobb nyertesévé vált, Sun egy közösségi oldalra írt bejegyzésével jelezte, hogy nem felejtette el az esetet:
“Emlékszem, hogy lenézett engem és csalónak nevezett. Elmondta hogy szégyell velem együtt mutatkozni és nem is fejeztük be a forgatást. Az én cégem ma háromszor annyit ér, mint az övé.“
Ahogy növekedett, a Tron egyre nagyobb sztárokat tudott megfizetni, hogy ha csak néhány órára is, de reklámozza őket. Egy 2019-es rendezvényük fő vendége például Kobe Bryant volt, később pedig a Jóbarátokból ismert Courney Cox és a Golden Globe díjas Renée Zellweger ismertségét kihasználták a terjeszkedéshez.
Egy kínai befektető szerint:
“Justin Sun egy sikeres befektető és színész, aki egy 100 pontos csomagolást 1000 pontosként tud prezentálni és az 1000 pontost kereső vevőknek tud eladni, akik ennek megfelelő pénzt is fizetnek érte.”
Sun szerint azonban önmaguk állandó reklámozása elkerülhetetlen:
“Egy startup vagyunk és a PR az egyetlen eszközünk, hogy felhívjuk magunkra a befektetők figyelmét. Máskülönben hogyan versenyezhetnénk a nagy cégekkel? Ha három hónapig nem hallanak rólad, halott vagy. A PR az üzleti élet pulzusa.”
