A minap 99 éves korában elhunyt a legendás amerikai befektető, Warren Buffett üzlettársa, a masszívan kripto-kritikus Charlie Munger. A tőzsde és a befektetések világának ikonikus alakja volt, akár szerette a kriptopénzeket, akár nem, érdemes áttekintenünk a pályafutását, mert igazán tanulságos.
Omahában született, Nebraskában, tinédzserként a Buffett and sons névre keresztelt kisboltban dolgozott, amit nem más, mintsem Warren Buffett nagyapja vezetett. Apja ügyvéd, nagyapja bíró volt, klasszikus jogász családból származik.
A michingeni egyetemet matekot tanult, majd a seregben meteorológiával kellett foglalkoznia, majd több különböző témában is képezte magát, végül ugyanott, ahol az apja is, a Harvardon lett jogász, természetesen kitűnő eredménnyel.
Katonaként és később az egyetemen megtanult egy nagyon fontos skillt: a kártyát. Visszaemlékezései szerint ez az egész befektetői karrierjében segítette, hiszen megtanulta, hogy van, amit korán el kell dobni, ha pedig jön egy jó lap, azt agresszíven kell megjátszani, mert az ritkán jön.
Bár sokan úgy tudjuk, a befektetői karrierjét Buffett mellett kezdte el, de valójában az Omahai Orákulum nélkül is, 1962 és 1975 között már saját szakállára is befektetőként dolgozott, ráadásul meglehetősen eredményesen. A DOW ebben a periódusban 0,5%-ot hozott, Munger ezzel szemben 19,8-at. Tehát már ekkor megmutatkozott, hogy van valami különleges Munger befektetési stratégiájában, ez végigkísérte az egész karrierjét. De vajon mi lehetett az?
Az egyik gyakori idézet Mungertől a “jó üzlet az etikus üzlet”, amihez azt is hozzátette, hogy “egy trükközésre épülő üzlet halálra van ítélve”. Ez a gondolkodásmód, a hosszútávú szemlélet végigkísérte mind Muner, mind Buffett életúját, az egyik legfontosabb szempontjuk mindig is az volt, hogy nem két hónapra, nem két évre, de még csak nem is húszra terveztek, hanem sokkal tovább.
A legfontosabb, a Berkshire Hathaway egész munkásságát meghatározó gondolat a value investing, vagyis az értékalapú befektetés. Munger ennek kapcsán azt mondta több interjúban is, hogy minden jó befektetés érték alapú befektetés, de hogy ez pontosan mit is jelent, azt már egy kicsit nehezebb átlátni.
Az biztos, hogy Munger reneszánsz emberként holisztikus szemléletet igyekezett követni, foglalkozott pszichológiával, szociológiával és, fizika, matek, mindennel is, a lényeg az, hogy komplexen akarta érteni a világot, ez segítette a befektetési stratégiáit is. Nem mellesleg az építészet is érdekelte, sőt, a saját házán túl a michigeni egyetem tervezésében is részt vett, amikor bő százmillió dolláros adománnyal segítette a munkájukat.
Egy érdekes megjegyzés Mungertől az egyik utolsó interjújában hangzott el, kifejtette, hogy mindig is nagyon jó volt abban, hogy kiszúrja az “igazságtalan előnyöket”, ez sokat elárul a befektetői gondolkodásmódjáról is.
A befektetési filozófiára még visszatérünk, de előtte nézzük meg, pontosabban mibe, mikbe fektetett Munger, ez segíteni fog jobban átlátni a godolkodásmódját is.
A Birkshire portfólió esetében az áttekintés sem könnyű, hiszen 65 cégben van érdekeltségük, bő 250 leányvállalattal, de lássuk a listát!
A teljes market cap-jük 779 milliárd dollár, egy igazi óriásról van szó a befektetések világában.
A friss, 2023 szeptemberi jelentésből az látszik, hogy jellemzően 2-3 tized százalékot, esetenként 1-1,5, néhol 2-2,5 százalékot tesz ki egy-egy befektetés a teljes portfólióból, van viszont egy szereplő, ami hatalmas hányadot képvisel. Ez 48,4%-al az Apple, Buffett és Munger ezek szerint úgy látta, hogy igazán érdemes két nagyságrenddel is nagyobb teret adniuk a portfóliójukban ennek a cégnek, mint bárki másnak.
Az biztos, hogy Buffett és Munger hat évtizedes befektetői munkája során az Apple volt a legnagyobb befektetésük, ami most 173 milliárd dollárt ér, brutális növekedés a 32 milliárd dollárnyi “beszállóhoz” képest.
De tényleg érdemes egy picit mélyebben is értelmeznünk az Apple befektetés arányát, hiszen ez ötszöröse a második legnagyobb portfólió-arányú befektetésüknek, 8,3%-ot kapott a Bank of America corp.
De vajon mi áll az Apple ilyen magas aránya mögött? Elemzők szerint a Berkshire későn kapcsolt a tech szektor felfutása kapcsán, viszont amikor megtették, akkor gyorsan bepótolták a lemaradást.
Ebben mutatkozik meg igazán a Berkshire befektetési filozófiája, igazán értékes részvényekre utaznak, de azokat jó áron akarják megkapni. Persze a buy low, sell high nem spanyolviasz a tőzsdén, náluk azonban szinte mindig sikerül ha nem is idejekorán, de mégis jó időzítéssel kiszúrni az igazán jól teljesítő papírokat.
2016 és 2018 során vásárolták be magukat, ezzel közel 6%-os részesedést szerezve a világ legnagyobb cégében. Önmagában az is beszédes, hogy anyagunk írásakor 189 dolláron kereskedett a részvény, a Berkshire pedig 30 dollár környékén járt.
Itt tennünk kell egy kis kitérőt, hiszen a kripto kapcsán is érdekes, hogy mennyi időre van szükség ahhoz, hogy egy befektetés beérjen, vagyis igazán nagyot nőjön, erre az Apple remek példát nyújt. 1983 és 1990 között még alig 10-20 cent körül mozgott, a stabilan 1 dollár feletti értéket pedig csak a 2000-es évek első felére sikerült elérnie. Tehát amikor legközelebb azon gondolkodunk, hogy két hét alatt miért nem robbant fel az árfolyama a kedvenc coinjainknak, akkor jusson eszünkbe: a világ lassan változik. Ez még akkor is igaz, ha ez a piac sokkal gyorsabban változik és fejlődik, mint a hagyományos tőzsde.
De visszatérve a portfólióra, van egy másik, szintén masszív érdekeltségük, a Coca-Cola-ban. Ez a befektetés-sorozat 1988-ban indult, mára 23 milliárd dollár értékben 9,2%-ot birtokolnak a cégből.
Ebből a két nagy példából, illetve az egyéb befektetéseikből kirajzolódik egy “formula”:
-Sok éves múlt
-Masszív mainstream jelenlét
-Hűséges, visszatérő fogyasztók
Munger és Buffett mindig is erre utaztak, ebben megint visszaköszön a hosszútávú szemlélet, olyan cégeket keresnek, amik régóta bizonyítottak, így minden valószínűség szerint a jövőben legalább ennyire jól, vagy még jobban fognak teljesíteni.
De a Coca-Cola kapcsán van egy másik, kulcs tényező. 88-ban még a 87-es tőzsdekrach nyomait viselte magán, ennek ellenére, vagy éppen ezért bevásároltak, bízván abban, hogy az árfolyam fellendül, ez pontosan így is történt.
2020-ra ez a befektetés 1550%-os hozamot produkált.
Ebben a befektetésben is nagy szerepet játszott az erős brand, a Coca-Cola 200 országban van jelen és – visszaesésekkel tűzdelve ugyan – de stabil növekedést produkált az évek során.
A Buffett-Munger páros mindig is az úgynevezett value investment-ekben hitt, vagyis abban, hogy olyan részvényeket kell keresni, amiknek – pillanatnyi – ára nem tükrözi az értéket, amit az adott cég tevékenysége képvisel.
De persze mindez triviálisnak tűnik, hiszen ha tehtnénk, sokan fektetnénk millió dolláros nagyságrendben olyan cégekbe, mint a Chevron, a Chevrolet, a Heinz és társaik, amik a Berkshire portfóliójában láthatóak.
Charlie Munger a halálakor 2,6 milliárd dolláros vagyon felett diszponált, ezzel ő volt a világ 1182. leggazdagabb embere. De vajon hogyan kezdte? Mik voltak a legelső befektetései, amikkel megalapozta azt a vagyont, amivel később a fenti befektetésekben részt vehetett?
A válasz minden bizonnyal Benjamin Graham befetetési filozófiájában keresendő, pontosabban abban, hogy Buffett is, és Munger is Graham megközelítését alkalmazta valószínűleg ösztönösen, majd egyre tudatosabban, szigorú metodikát követkve.
A módszer lényege, hogy felmérjék egy cég valódi értékét, az eszközein, bevételein és az osztalék-kifizetéseken keresztül, függetlenül attól, hogy a részvényeinek pontosan mi az aktuális árfolyama. És persze még számos egyéb “indikátort” is meg kell vizsgálni Graham szerint, például a hiteleket.
A piac pillanatnyi ítélete ebben a megközelítésben kevésbé fontos, sokkal fontosabb egy cég valódi értéke.
Pontosan ez az a megközelítés, amit a kriptopénzek kapcsán is érdemes alkalmazni, ne az árfolyamokat figyeljétek, hanem azt, hogy pontosan mivel foglalkozik egy adott projekt, miben erősek, milyen eredményeik vannak és miben tudnak értéket teremteni. Ha ezekre van jó válasz, akkor az árfolyam is előbb vagy utóbb kedvező irányba fog elindulni. Viszont ha ezekre nincs “kielégítő” válasz, vagyis nincs kellő érték egy kripto-projektben, akkor tök mindegy, hogy mennyire magas, vagy éppenséggel mennyire alacsony az aktuális árfolyam, nem érdemes befektetni, hosszútávra legalábbis semmiképp.
A value investing-nek fontos része az is, hogy tartalmaz egy “biztonsági tartalékot”, vagyis ha egy részvényt alulértékeltnek talál, akkor a “valódi”, vagyis a metodika szerinti hitelesebb értéke és a piallanatnyi értéke közötti “puffer” biztonságot ad a befektetőnek.
Graham két könyvben foglalta össze élete munkáját, ezek a Security Analysis és a The Intelligent Investor. Warren Buffetet, Charlie Munger üzlettársát tartják a világ egyik legfelkészültebb befektetőjének, de ha megkérdeznénk, szerinte ki volt a legjobb befektető, akkor szinte biztos hogy mentorát, Graham-et emelné ki.
Graham megközelítésében a volatilitás olyasmi, ami mindig adott, el kell fogadni, viszont egyben lehetőséget is termet a befektetőnek arra, hogy jó áron jusson hozzá részvényekhez.
Fontos stratégiája volt az is, hogy olyan cégekbe fektessen, amiknek a likvid eszközei nagyobbak voltak, mint a market cap, ezzel is igazolva, hogy a piac rosszul, pontosabban alulértékelte azokat.
A piac egy idő után jellemzően a “helyes”, a “valódi”, pontosabban az értéket jobban tükröző szintre árazza be a részvényeket, ebből származhat a befektető nyeresége, illetve ha a dolog rosszul sül el, vagyis nem felfelé, hanem lefelé indul el árfolyam, akkor pedig ott a már említett “biztonsági tartalék”, ami megvédi a tőkénket. A befektetésünk még akkor is értékes, ha az árfolyam számunkra még mindig kedvezőtlen.
A legzseniálisabb tanítása pedig Mr. Market személyében jelenik meg, ő az a képzeletbeli “üzlettárs”, aki mindig melletted van és néha ajánlatokat tesz neked. A megszemélyesítés a piacra, pontosabban a piac aktuális áraira vonatkozik. Mr. Market szinte minden nap felajánlja, hogy felvásárolja a részvényeidet, vagy eladja az övét. Mr. Market néha bízik a cég jövőjében és jó árat kívál, máskor depresszív hangulatban van és kevésbé kedvező az ajánlata.
A lényeg az, hogy nem szabad megengedned, hogy Mr. Market hasson rád, legyen saját képed egy cég értékéről, amit racionális felméréssel alapoztál meg. Csak akkor vegyél, amikor az aktuális ár ennek megfelelően ésszerű, és csak akkor adj el, amikor már magas az ár.
Graham is beszélt a DCA-ról, ahogy mi is itt a Kripto Akadémiánál, ez az egyik legfontosabb befektetési stratégia, hiszen ha folyamatosan, bizonyos időközönként vásárolsz, akkor kihasználhatod az árfolyam-esésekben rejlő lehetőséget, nem kell egyszerre, egyösszegért vásárolnod, így elkerülheted, hogy rosszkor, épp egy emelkedő szakaszban vásárolj.
Azt is javasolta, hogy legalább 25, legfeljebb 75%-át a portfóliónknak kötvényekben tartsuk, ezzel védve magunkat a piacok volatilitásától. Ennek a megközelítésnek az is előnye, hogy elkerülhetjük vele az unalom faktort, az sem szerencsés, ha alig-alig történik valami a portfóliónkkal, ez ugyanis ahhoz vezethet, hogy túlságosan kockázatos, spekulatív manővereket próbálunk meg.
Arra is figyelmeztet, hogy tudnunk kell, milyen típusú befektetők vagyunk, aktív vagy passzív. Egy passzív befektető kiépíthet egy portfólió például 30 különböző eszközből, sok éves elköteleződéssel szép passzív bevételt érhet el, főleg, ha javarészt kötvényekre és indexekre fókuszál. Az aktív befektetői típus viszont sokkal több munkát invesztál, nagyobb kockázatokat vállal, cserében a hozama is lényegesen nagyobb lehet.
Azt is érdemes tudatosan kezelnünk, hogy befektetők, vagy spekulánsok vagyunk. Egy befektető úgy tekint a befektetéseire, mint részesedésre egy-egy vállalkozásból, kis túlzással annak részeként tekint önmagára. Egy spekuláns számára egy részvény csupán egy drága darab papír, ami csupán annyit ér, amennyit valaki hajlandó kifizetni érte.
Lehetsz értelmes spekuláns és értelmes befektető is egyaránt, csak az fontos, hogy pontosan tudd, te melyik vagy.
Persze a kriptopénzek esetében nehezebb Graham tanításait követni, hiszen jellemzően egy-egy kripto projekt mögött nincsenek eszközök, nincs például autóflotta, gépek, ingatlanok, egyebek, amiket be lehet árazni egy cég értékelése során. Ahogy szintén jellemzően nincs jelentős cashflow sem, és az osztalék is hiányzik, így itt minden nehezebb, de ennek ellenére mégis érdemes magunkévá tenni ezeket a gondolatokat.
Összefoglaló
Warren Buffett és Charlie Munger a világ legsikeresbb befektetői közé tartoztak, Munger hálala nagy veszteség a globális üzleti, befektetői világ számára. Előbbi 119,5 milliárd, utóbbi bő két milliárd dolláros vagyont halmoztak fel, a befektetői megközelítésük pedig a szintén legendás Benjamin Graham tanításain alapult.
A piac aktuálitásait másodlagos tényezőként kezelték, nem a pillanatnyi árakra, hanem egy-egy cég valódi, mérhető értékére fókuszáltak jól mérhető, tényszerű adatokra alapozva. Mélyen akartak belelátni egy cégbe, annak minden üzleti, és egyéb vetületével egyaránt. A Coca-Cola és az Apple iskolapéldái ennek, alaposan körüljárták mindkét cég múltját, jelenét, a már említett mély-analízis mellett ez alapján mérték fel lehetséges jövőjét. Stabilitás és konstans jó teljesítmény, elkötelezett, tömeges vásárlók, kiszámítható minőség.
Persze ahogy írtuk, a kriptopénzek piacán számos “handicap” nehezíti a dolgunkat, hiszen Graham filozófiáját elsajátíthatjuk ugyan, a tényleges számítási metodikához azonban számos “kapaszkodó” és mutató itt egyszerűen hiányzik.
Ennek ellenére a szellemiséget mindenképp érdemes emésztgetnünk, hiszen ez az, ami a világ legnagyobbjai közé emelete Mungert is.
Annak tárgyalásától, hogy miért volt ennyire lesúlytó véleménye a Berkshire Hethaway legendás vezetőinek a kriptopénzektől most eltekintünk, ez nem témája a mostani anyagunknak, de ha érdekel a téma, nézd meg a bitcoin-pszichológiával foglalkozó anyagunkat.
Végezetül hallgassunk meg néhány fontos intelmet és bölcsességet Mungertől, amit mindenkinek érdemes megszívlelnie.
Nyugodjon békében Munger úr!
