Az egész azzal kezdődött, hogy a hétvégén belefutottam egy közösségi oldalon tett bejegyzésbe, aminek a szerzője egy rendkívül fontos témakör, a bitcoin témájú pornófilmek kapcsán végzett némi kutatást.
[banner id=”77461″ caption_position=”bottom” theme=”default_style” height=”auto” width=”auto” show_caption=”1″ show_cta_button=”1″ use_image_tag=”1″]
Mint kiderült, a terület már több alkotót is megihletett. Az egyik film például egy ATM-es vásárlással kezdődik. A pár éppen egy automata előtt álldogál, amikor egy véletlenül éppen arra járó idegen figyelmezteti őket, hogy ha azt használják, akkor sok jutalékot kell fizetniük, de felajánlja, hogy menjenek el hozzá, mert nála olcsón lehet BTC-hez jutni.
Az már csak az irodában derül ki, hogy szegények az akkor éppen 8000 dolláros bitcoint még a kedvezőbb feltételek ellenére sem engedhetik meg maguknak.
“Azt tudjátok, hogy mennyibe kerül egy bitcoin?”
Az eladó ekkor viszont megemlíti, hogy talán volna egy másik mód is az üzlet lebonyolítására.
A bejegyzéshez érkező hozzászólásokból az is kiderült, hogy nem ez volt az első ilyen próbálkozás a témában. Egy másik produkció főszereplője nem szeretné megadni személyes adatait egyetlen tőzsdén sem, ezért közvetlenül egy bányászhoz fordul, hogy anonim módon vásárolhasson bitcoint magának.
A bejegyzések megtekintése után egészen érdekes tartalmakat kezdett feldobálni nekem a közösségi oldal algoritmusa, melyek közül az egyiket ide illőnek tartottam.
[banner id=”77461″ caption_position=”bottom” theme=”default_style” height=”auto” width=”auto” show_caption=”1″ show_cta_button=”1″ use_image_tag=”1″]
Az első évszázadra datálható római kori leletek szerint, a birodalmat akkoriban elárasztották a különböző szexcoinok. A prűd Augustus császár felségárulásnak és istenkáromlásnak minősítette, és megtiltotta, hogy a képével ellátott fizetőeszközökkel prostituáltaknak lehessen fizetni. A feltételezések szerint néhány leleményes kereskedő ezt követően különleges érméket hozhatott forgalomba.
Az elmélet szerint a kuncsaftok a kalmárokál vásárolhatták meg ezeket a “zsetonokat”, amivel utána a szexmunkásoknak fizethettek a szolgálataikért. Ők szintén a kereskedőknél válthatták vissza fizettségüket valós pénzre. A kibocsátók persze minden alkalommal levontak egy kis jutalékot a váltásért, amiből nagy haszonra tehettek szert.
Az 1-16-ig tartó számozás a pénzek réztartalmára utalhatott. Egy korsó sört például általában 1/16-od dínárért lehetett megvásárolni, így a szexcoinok átváltása során az aprópénzt is kezelni tudták.
[banner id=”90919″ caption_position=”bottom” theme=”default_style” height=”auto” width=”auto” show_caption=”1″ show_cta_button=”1″ use_image_tag=”1″]
Technológiai fejlődés ide vagy oda, úgy tűnik, hogy a legősibb mesterség képviselői már évezredekkel azelőtt az államtól független fizetőeszközöket használtak, hogy alkotója megálmodta volna a Bitcoint.