Országnyi energiát használ, mégis megéri. Mi az?

Megosztom

Utoljára egy hete szenteltünk bejegyzést az időről-időre előkerülő témának: megnéztük, hogy a világ országaiban mennyibe is kerül egyetlen darab bitcoin előállítása. A szélsőségesen különböző dollárértékek az egyes országok eltérő energiaárainak köszönhetők. A bitcoinnal és a PoW kriptopénzekkel szembeni fő kritika általában a hálózat stabilizálásán dolgozó, ebből anyagi hasznot húzó bányászok brutális energiafelhasználása.

Ezt a magyarországnyi áramfogyasztást azonban szinte minden alkalommal szükséges rosszként kezeljük, sőt, beszélgetések során igyekszünk elterelni róla a szót, mivel a 21. század felvilágosult társadalmában az energiapazarlás főbenjáró bűn, amivel a még meg sem született gyerekeink sírját ássuk.

“Jó, hát a Bitcoin az ilyen, de vannak Proof-of-Stake kriptók is, amelyek szinte semmi áramot nem fogyasztanak. Már ez a trend, nem kell aggódni…” Ismerős?

Ennyibe kerül 1 Bitcoin előállítása

Én pedig most hirtelen támadt felismeréstől vezérelve azt mondom, lósz*art, elég ebből a defenzív hozzáállásból. Legyen még több, tízszer, százszor ekkora a Bitcoin hálózatának “fogyasztása”, ha ez a bányászok versenyének, a leállíthatatlan hálózatnak, a szemeket felnyitó koncepciónak és egyszer majd, neadjisten, az utópisztikus világpénz megszületésének az ára.

Mindenkinek tudnia kell, hogy ez a brutális energiaigény, ami egyébként garantálom, az eddiginél még nagyobb tempóban fog növekedni a következő években, nem azért van, hogy Te meg én meggazdagodjunk az árfolyamok növekedése által. Azért van, mert a bányászok akarnak meggazdagodni, és közben befektetéseik által, melléktermékként, kialakult a világ legbiztonságosabb nyilvános hálózata, aminek gránit alapjára egy új ipari-technológiai forradalom épül.

Proof-of-Work vs. Proof-of-Stake

Tegnap végignéztem Andreas Antonopoulos új, szokás szerint zseniális előadását a Bitcoin és a kriptopénzek utóbbi 5 évéről. Szó volt ciklusról, árfolyamról, technológiáról, Lightning Networkről és fejlesztési lehetőségeiről, de ami igazán szöget ütött a fejembe, az az előadás utáni PoW vs. PoS kérdésre (24:40-nél) adott válasza volt. Arany az előadás, nézzétek meg!

Azt mondja, a PoW konszenzus pont a már korábban is rendelkezésre álló, de nem működő PoS hibáinak kiküszöbölésére találta ki Satoshi Nakamoto. Ez alkalommal azonban, talán mégis működni fog a Proof of Stake, mivel a kriptopénz és blockchain hype a világ legokosabb embereit ültette ezen projektek fejlesztői gárdáiba. Az ideális állapot szerinte egyetlen PoW hálózat (Bitcoin) és a számtalan, PoS konszenzust használó, specializált hálózat lenne, melyek a legnagyobb biztonság elérése érdekében kommunikálnak egymással.

Az, hogy PoW drága és rengeteget fogyaszt, egyrészt igaz, másrészt meg relatív. Mennyi elektromos áram és pénz kell egyetlen bankfiók éves üzemeltetéséhez? És a dolgózók fizetéseivel, munkába járásával, a pénzszállítókkal, széfekkel, irodaházakkal, banki rendszerek üzemeltetésével mi a helyzet? Ja, hogy a papírpénz sem fákon nő, hanem erdőket vágnak ki érte, gyártják, nyomtatják, szállítják, bevonják, megsemmisítik? Az egész világon ezek az itt felsoroltak mennyi pénzbe/időbe/energiába kerülnek összesen?

Nekem mennyi elpazarolt energiába kerül, hogy a bankfiók csak hétköznap, csak 17:00-ig van nyitva?

Megéri?

Három napja, elméletileg valamilyen hardveres hiba miatt, nem lehetett Európában VISA kártyákkal fizetni. Állsz a sorban egy nagybevásárlás után, készpénz nyilván nincs nálad, fizetnél és bamm. Az ATM-ből vehetnél fel pénzt, de addigra kifogyott. Az történt, hogy nem te rendelkezel a saját pénzed fölött, hanem a bank, aztán a fizetési szolgáltató.

A Bitcoin persze nagy felfutásokkor lassú, drága, sokak szerint úgy általában használhatatlan, azonban az biztos, hogy kilenc és fél éve leállás és hack nélkül működik. Mellesleg jelen pillanaban épp 130 milliárd dollárnyi értéket tárol, amit nem lophat el, kobozhat el senki fia. Venezuelában, Argentínában, Zimbabwében mit ér a családoknak, hogy egy évvel ezelőtt vettek némi bitcoint meg ethereumot, és az ebben tárolt pénzük ugyan épp felét éri, mint decemberben, de nem pár naponta csökken újra és újra a felére, mint épp a bolivár Venezuelában?

Persze, egyre több energiába kerül a kibocsátó nélküli, peer-to-peer digitális pénz/értéktároló, de szerencsére közben az emberiség is egyre kreatívabb a hatékony áramtermelésben. Egy évtized múlva már tudni fogjuk, hogy megérte-e, vagy csak pazarló álmodozás volt az egész.

 

 

Megosztom
jelszó legyen minimum 8 karakter számmal és speciális karakterrel