A kriptovaluták az elmúlt év során jól jövedelmező befektetésnek bizonyultak. A bitcoin, az ethereum és más altcoinok is sokszorosára növelték értéküket. Egyesek kereskedéssel, mások a coinok hosszú távú tartásából tehettek szert profitra, a világ különböző tájain más és más közterhek sújtják ezeket a tevékenységeket.
Az Egyesült Államokban például minden egyes vásárlás és eladás után külön-külön kell adózni, ezzel rémálommá téve a kereskedők életét. Nálunk ennél picivel talán jobb a helyzet, de a kriptovalutákkal szerzett nyereséget sújtó, harminc százalék körüli közteher sem fogja az iparág mekkájává tenni hazánkat.
A Karibi-térségben található és a Cardano vezetője által is kedvelt Barbados évente 0.5 – 5%-os hozzájárulást kér az ide települő cégek profitjából, a külföldről érkező magánszemélyeknek viszont csak az itt keletkező jövedelmeik után kell adót fizetniük. Aki tehát nem egy Barbadosra bejegyzett tőzsdén végzett kereskedéssel keresi meg a kenyerét, az bármiféle levonás nélkül élvezheti ki az elért nyereségének gyümölcseit.
Heading to Barbados to talk with the Gov about Blockchain Education pic.twitter.com/RVhap3p9cL
— Charles Hoskinson (@IOHK_Charles) October 23, 2017
A meleget kedvelők számára ugyancsak vonzó lehet Bermuda szigete is, ami nem csak az éghajlatával, de a 2018-ban megszavazott, digitális pénzeket szabályozó törvényeivel is felhívhatja magára a kriptósok figyelmét. A szigeten élőknek az elektronikus pénzekkel elért jövedelmeik után nem csak hogy semmilyen adót nem kell befizetniük, de más, az állam felé való kötelezettségeiknek akár az USDC stabil coinnal is eleget tehetnek.
Ez persze nem meglepő. Bermuda az elmúlt évek során számtalan kriptós céget, például az USDC-t kibocsátó Circle-t is magához vonzotta, de a Bittrex és Gemini tőzsdék kapcsán is találkozhattunk már a nevükkel.
A legnagyobb stabil coinok
Hasonló adómentességet kínálnak az odatelepülők számára a Brit Virgin-szigetek és a Kajmán-szigetek is. Az előbbi például a Bitfinex és a Tether anyacégeinek, az utóbbi pedig a 4 milliárd dolláros ICO-t levezénylő és EOS-t fejlesztő Block.One anyacégeinek bejegyzett otthona.
A közelünkben található országok közül Németország lehet az egyik, ami különösen vonzó lehet a hodlerek számára, az egy évnél hosszabb tartásból származó jövedelmet ugyanis adómentesnek tekinthető. Kereskedés szempontjából viszont a poklok poklát kell átélnie az itt élőknek, ugyanis egy januárban bevezetett törvény értelmében, minden elért nyereség után adót kell fizetnie a tradereknek, amiből nem vonhatják le a sikertelen ügyleteik során keletkező veszteségeket. Ha valaki mondjuk egy 12 hónapnál rövidebb ideig tartó traden nyerne egymillió eurót, de közben 9 másikon elbukna ugyanennyit, akkor is az egymillió után kellene adóznia.
A kis halaknak azért megkegyelmeztek. Évi 600 euróig a tartásból és a kereskedésből származó haszon is adómentes, igaz a nyereséget kötelező feltüntetni az adóbevallásban.
Észtországban 20%-kal adóznak a kriptós jövedelmek, de a német példához hasonlóan, az elért veszteségeket itt sem lehet összevonni a nyereséggel. Bulgáriában 10%, Horvátországban 12%, Norvégiában 25%, Olaszországban pedig 26% az adók mértéke.
Az európai adóparadicsomnak számító Máltán fizetés nélkül is megúszhatja, aki úgy tesz szert kriptopénzekből származó jövedelemre, hogy az általa végzett tevékenységhez nem veszi igénybe a máltai bankrendszert, egyébként viszont 5%-kal kell kivennie a részét a közteherviselésből. Ezeket a kedvezményeket használta ki egy darabig az ide települő Binance és OKEx is, igaz CZ-ék azóta már teljesen decentralizált, globális működésre álltak át.
A portugál állampolgárok számára 2016 óta adómentes a kriptopénzekből származó jövedelem, a szomszédos Spanyolországban viszont homlokegyenest ellenkező megközelítést választottak. Egy évnél rövidebb tartásból származó jövedelem esetén 24-52%-ot, egy évnél hosszabbnál pedig 19-23% -ot kell állambácsinak befizetni.
Svájcban a hagyományos pénzekkel egy kategóriába sorolták a kriptovalutákat, így magánszemélyeknek alap esetben nem kell adót fizetnie az ezeken elért nyereségek után. Ami viszont bonyolíthatja az alpesi országban élők helyzetét, az a minden év végén meghatározásra kerülő vagyon adó, amibe a kriptopénzben tárolt értékeket is bele kell számítani. Ennek során minden év december 31-én, az aktuális CHF árfolyamon kell meghatározni, hogy ki mekkora vagyonnal rendelkezik. 100 000 euró alatt általában nem vonnak le senkitől semmit, efölött viszont 0.13 – 0.94%-os hozzájárulást várnak el az állampolgároktól.
Svájc egyes térségeiben egyébként más jogszabályokkal, például kriptopénzben befizethető adók lehetőségével igyekeznek az ide települő startupok kedvében járni. Helyileg ide van bejelentve az Ethereum és a Tezos működését felügyelő alapítvány is.
Hollandiában a kereskedést sávosan 9-51%-os adó terheli, a hosszú távú megtakarítások esetében viszont az állam évről-évre újra meghatározza az elvárt adó mértékét. Ennek kiszámításának módját most nem részletezném, de iránymutatásként álljon itt annyi, hogy 2019-ben 100 000 euró hosszú távon elért nyereségre 795 euró volt az elvárt adó összege.
Szlovéniában a kriptovaluták ingó vagyontárgynak számítanak, aminek értékesítése után nem kell adót fizetni, más üzleti tevékenységeket, például a bányászatot, viszont 25%-os adóval sújtják. Az Egyesült Királyságban pedig a hosszú távú tartásból szerzett profit 10%-át vonják le tőlünk, míg a kereskedéssel szerzett nyereség 12 500 fontig adómentes, afölött viszont 20-45%-os sávokkal adózik.
Bár a kriptopiac helyzetét sokan szeretik a vadnyugathoz hasonlítani, a fenti összeállítás alapján talán megfelelőbb lenne a dzsungel kifejezést használni. Bár az is lehet, hogy egy őserdőben könnyebb lenne eligazodni, mint a nemzetközi kriptós szabályozás útvesztőjében.
