Megjelent egy újabb ország Latin-Amerikában, aminek bitcoin-barát elnöke van, a frissen megválasztott Javier Milei igazi különc, hasonlóan a korábbi videónkban részletesen körüljárt Salvador elnökéhez, Nayib Bukele-hez. A választások alig pár napja értek véget, úgyhogy megnéztük, mit kell tudnunk Argentína gazdaságáról legalább nagy vonalakban, és persze azt is, hogy mire számíthatunk az új elnöktől bitcoin-téren!
A legtöbb európainak Argentínáról három dolog jut eszébe:
Maradona, vagy ma már Messi
A jellegzetes kék-fehér nemzeti színek
A világháború végén oda menekült nácik
És persze van egy “plusz egy” is, ez nem más, mint az eget verő infláció, és úgy általában az egymást érő gazdasági válságok.
Pedig ez a gyönyörű ország sokkal többről szó, de ezt majd később látni fogjuk. Ugorjuk át a szokásos spanyol fennhatóság ellen vívott függetlenségi háborút, majd annak sikerét és egyebeket, Argentína eddig egy meglehetősen szokványos Latin-Amerikai sztori.
Legyen elég annyi, hogy a pre-kolumbián őslakosok, majd a spanyol hódítások és azok visszaverése után 1880-tól létezik a modern Argentína, nekünk is legkorábban innentől érdekes, persze túl sokat nem idézhetünk az 1800-as évek végén sem.
De annyit azért mégis érdemes hozzátennünk, hogy európaiak először 1502-ben jártak a mai Argetína területén, tehát négy évvel azután, hogy Columbus elindult az új világ megtalálásának reményében. Ez azért érdekes, mert egy portugálról volt szó, Goncalo Ceolho, és az Amerigo Vespucci, akiről az egész kontinens a nevét kapta.
Az is szokványos, hogy a bennszülötteket az utólag rajzolt térképeken is jól láthatóan folyamatosan kiszorították a modern társadalom építői, ez sajnos szinte mindenhol így történt, ahova az európaiak megérkeztek.
Bár az argentinok bizonyára nem erre a legbüszkébbek, de az országot hosszú évtizedeken át uraló, véreskezű diktátorok, mint például Rafael Videla sokat tettek azért, hogy Argentína igazán sötét időszakai is legyenek, ráadásul olyan náciknak is sikerült menedéket adni, mint a halál angyala, Josef Mengele, a holokauszt logisztikáját szervező Adolf Eichmann. De jó példa Josef Schwammberger is, aki több koncentrációs tábort is vezetett, a becslések szerint több száz rabot a saját kezével ölt meg. Ők mind-mind véglegesen, vagy ideiglenesen Argentínába érkeztek a háború után.
Ígérem, az utolós történelmi érdekesség, de szintén Argentína elnöke volt Juan Peron, aki a világhírűvé vált Eva Peron férjeként az ország történetének egyik emblematikus vezetőjévé vált. A felesége életét bemutató filmet, az Evita-t pedig nem mellesleg a magyar Andy Vajna készítette.
Det tobb history fun fact nem lesz. Az argentin társadalom igazi vegyesfelvágott, bár egykor a spanyolok és az olaszok játszottak meghatározó szerepet a társadlomban, ma már vannak feketék, kelet-európai bevándorlók, és úgy általában minden, amit csak el tudunk képzelni. De a meghatározó részt, jó 80%-ot még mindig az európaiak adják.
A népesség lélekszáma pedig ahogy a világ szinte minden országában, úgy Argentínában is ütemesen nő az elmúlt évtizedek során, de főleg latin-amerikai mércével mérve még kifejezetten szerény, alig 45 milliós.
A gazdaság
Na és akkor most már tényleg jöjjön a lényeg, az argentin gazdaság, ugyanis ez fog elvezetni a bitcoinhoz is. Ha van valami a nácikon, Evitán és Messin kívül, ami mindenkinek eszébe jut még Argentínáról, akkor az a látszólag – és ténylegesen – konstans gazdasági válság és a szintén konstansnak látszó – és ténylegesen az – brutális infláció.
Elég ha annyit mondunk:
Az éves infláció videónk születésekor Argentínában 143%.
Aki Magyarországon töltötte az elmúlt egy évet, az tapasztalhatta, mennyire brutális volt az itthoni infláció, minden Aldi-látogatás egy új horror sztori nak is beillett volna. Pedig nálunk 20-22 százalék is nagy szó volt, így el sem tudjuk képzelni, hogyan élik meg a mindennapokat az argentinok.
Valószínűleg már egész egyszerűen hozzá vannak szokva, vagyis már erősen edzettek. Megnéztük a historikus inflációs görbét Argentínában, nem kellett csalódnunk, náluk tényleg egészen más dimenziókban mozog a pénzromlás mértéke.
Az elmúlt öt évet áttekintve azt látjuk, hogy Argentína 2018-ban tartott ott, amit mi csak most ismerhettünk meg, húsz százalék feletti inflációval. 2019 közepére viszont már eljutottak hatvan százalék környékére, de ez még csak a hullámvasút kezdete volt.
2020 decemberéig volt egy lejtmenet, az év végére “csak” 37% volt az infláció, viszont ezután beindultak a rakéták, egészen 120-130 százalékig meg sem álltunk.
Elég ha annyit mondnunk az argentin inflációról, hogy az 1944 és 2023 közötti átlagérték 189,81 százalék.
De ebben a jó 80 éves szakaszban voltak még ennél is brutálisabb átlagértéket produkáló periódusok, például 1970 és 1990 között 300% volt az átlag, ami európai szemmel nézve egészen elképesztő. Persze nálunk is, például pont itt Magyarországon is volt már hiperinfláció, unásig ismerjük a pengő kálváriáját, azonban az mégiscsak döbbenete, amikor egy ország közel egy évszázadon keresztül nem tud kikecmeregni ebből a gazdasági slamasztikából.
Mielőtt rátérnénk arra, hogy mindez pontosan hogyan kapcsolódhat a bitcoinhoz, még egy kicsit jobban el kell mélyednünk az argentin gazdaságban. Ehhez külső segítséghez folyamodtunk, interjút készítettünk egy argentinnel, aki ráadásul gazdasági vonalon mozog, így bár nem közgazdász szakmáját tekintve, de mégis jól átlátja a múlt, és főleg a jelen helyzetét.
Megtudunk, hogy a most 40 éves kolléga miképp éltek meg gyerekként a már akkor is borzasztó nehéz helyzetben lévő Argentínában töltött éveit.
De nem elégedtünk meg ennyivel, rákérdeztünk a tinédzserként eltöltött éveiről is, az akkori helyzet is beszédes, ahogy azt követő időszak sem volt zökkenőmentes.
Interjúalanyunk 40 éves, de még nem volt olyan időszak az életében, amikor az argengtin gazdaság legalább viszonylagos nyugalmi periódust élhetett volna át. Válságok sorozata, pontosabban egy permanens krízis jellemzi Argentínát, úgyhogy a következő kérdéseünk az volt, hogy vajon mi áll mindennek hátterében, mi a probléma alapvető oka. Erre is kaptunk választ, a legvalószínűbb kiváltó ok maga a központi bank, pontosabban annak helyzete az argentin rendszeres belül.
Úgy tűnik tehát, hogy a központi bank működésével, pontosabban a független működésére kapott lehetőség hiányával van az alapvető probléma, ez, legalábbis többek között ez lehet az a központi ok, ami évtizedek óta megnyomorítja a gazdaságot.
És ezzel el is érkeztünk anyagunk fő témájához, Argentína minap megválasztott új elnökéhez. Javier Milei már akkor is megérne egy misét, ha nem nyerte volna meg a választásokat, igazi különc, sokan Trumphoz hasonlítják. Beveneve a “láncfűrész”.
Az biztos, hogy egészen extrém elképzelései vannak, például az államszerkezet jelentős részt ki akarja csapni, ahogy azt egy szintén látványosnak szánt videóban is szemléltette.
De arra is volt példa, hogy fura jelmezbe öltözve éneket a színpadon.
Vagy éppenséggel bekötött szemmel szétverte a központi bank makettjének szánt papírdobozt.
Igazi vagány, ránézésre totálisan blond, viszont a libertárius nézeteket valló, totálisan outsider politikus azért több könyv szerzője, tehát nem egy totálisan elborul figura, valószínűleg egyszerűen ösztönösen tudja, hogy kell magára irányítani az emberek figyelmét.
Interjúalanyunktól azt is megtudtuk, hogy ahogy egyre népszerűbb lett, pontosabban egyre reálisabbnak tűnt, hogy nyerhet, úgy húzta magára a soft skilleket, egyre kevesebb volt a bohóckodás, elkezdett egyre inkább államférfiként viselkedni.
Nemrég nem mellesleg Tucker Carson is járt Argentínában, interjút is készített Milei-vel. Az ő beszámolója is igazolja a hiperinflációt, hatalmas pénzkötegekkel ebédelni induló emberekről, és egy egykor szebb napokat látott Buenos Aires-ről is beszélt:
Két izgalma adalékot is elárult magáról Mieli, focistavolt, és természetesen egy rockegyüttesben is szerepelt.
És persze az olyan apróságokat is érdemes említeni, minthogy foglalkozott tantrikus szex oktatással is, illetve többször hangoztatta, hogy a teljes szabadság jegyében az emberek akár szabadon el is adhatják majd a szerveiket elnöksége alatt, hiszen azok az övék.
Katolikusként azonosítja önmagát – egyelőre – de saját bevallása szerint naponta olvassa a Tórát és gondolkodik azon hogy váltson a judaizmusra. Öt angol masztiffja van, akik közül az egyiket a fiának tekinti, a többit pedig annak klónjainak.
És persze néha politikai tanácsot is kér tőlük.
De mielőtt teljesen elmennénk a bohóckodás irányába, hozzá kell tennünk, hogy a Carlson interjúban egy értelmes ember képe rajzolódik ki Mieli-ről, aki azt is pontosan és jól érti, hogy miért szereti a média, nyilván a fentiek miatt. Azt is hozzáteszi, hogy mindehhez társul az imidzsében egy szakmaiság is, hiszen valóban közgazdász, így tudja mit csinál.
Az interjúban a klasszikus megfőzött békás hasonlattal a szocializmusra mutogat, mint hazája nehéz helyzetének elsődleges oka az elmúlt 100 év során.
Libertáriusként Milei a szabad piacban, és a piacokat alakító “láthatalan kéz”-ben hisz, ahogy sok más közgazdász is, aki hasonlóan gondolkodik. Ő viszont egészen extrém módon szinte kivétel nélkül mindent a piacokra bízna, állítsák be ők a gazdaság működését.
A libertárius nézetekkel pedig elérkezünk a bitcoinhoz is, hiszen ha láttátok a kripto és a politikai irányultságok összefüggéseivel foglalkozó videónkat, abból kiderül, hogy pontosan ez az a világnézet, ami a legjellemzőbb a kripto iránt érdeklődők körében, nem véletlen, hogy Milei is egy kifejezetten bitcoin-barát politikai vezető.
Ráaádsul még egy fontos “puzzle-darab” is szépen illeszkedik az összképbe, Milei kifejezetten szemben áll a központi bankkal, hiszen mint láttuk, a probléma gyökerét is bennük látja. Tehát szinte úgy beszél, mint egy bitcoin maxi, minden elem adott:
-a klasszikus pénzrendszer alapjaiban hibás
-a klasszikus pénz- és üzleti világ velejéig romlott
-a központi bank minden baj forrása
-az infláció -tényszerűen- elszabadult, alternatív megoldásra van szükség
Úgyhogy a kérdés már csak az, vajon Milei bevezetheti-e a bitcoin hazájában, vagy ez azért túlzás lenne.
Ahogy az interjúalanyunktól is megtudtuk, az első lépés jó eséllyel nem a bitcoin, hanem a dollár bevezetése lehet: a jó öreg dollár.
Tehát egyelőre nem tűnik túl valószínűnek, hogy megjelenjen egy újabb bitcoin-állam Latin-Amerikában, az viszont kétségtelen, hogy ahogy a Forbes is kiemelte, Javier Miele egy kifejezetten bitcoin-barát elnök, és ez nagy dolog, hiszen Argentína minden gazdasági nehézsége ellenére azért a méreténél, lakosságszámánál fogva tényező, a saját régiójában mindenképp.
Említettük már, hogy Miele többször is szinte szórul-szóra úgy fogalmazott, mint egy igazi bitcoin maxi, ennek legszebb példája az, amikor a központi bankot nemes egyszerűséggel scam-nek nevezi.
A Bitcoint egy olyan mozgalomként emlegette, amely „a pénz eredeti alkotójához, a magánszektorhoz való visszatérését” célozza. Arról viszont -egyelőre legalábbis nem beszélt-, hogy megválasztása utáni kezdeményezi-e majd a bitcoin, mint hivatalos fizetőeszköz bevezetését.
Viszont egy CBDC bevezetés már elhangzott, úgyhogy ki tudja, lehet, hogy a következő hónapok során ez valóban megtörténhet.
Tehát egyelőre nem tudjuk, pontosan milyen tervei vannak az új argentin elnöknek a bitcoinnal, az viszont egészen biztos, hogy ismeri, és szereti is a területet, érti a lényegét, és egyet is ért vele.
Zárásképp pedig hallgassuk meg Miele korábbi gondolatait a témában:
