Grúzia a világ legnagyobb stabilcoin-kibocsátójával, a Tetherrel indítana egy saját fizetőeszközéhez kötött digitális tokent. A GELT nevű stabilcoin a grúz nemzeti valuta, a lari blokkláncos megfelelője lenne, amit gyorsabb fizetésekre, olcsóbb elszámolásra és határokon átnyúló tranzakciókra, például regionális kereskedelmi célokra használnának.
CBDC vagy stabilcoin
A Tether hétfői bejelentése szerint a grúz kormánnyal együttműködve vezetik be a GELT nevű stabilcoint. A közlemény egyelőre nem tisztázta részletesen, hogy a projektben pontosan milyen szerepe lesz a grúz államnak, a jegybanknak és magának a Tethernek. Ezért jelenleg az sem világos, hogy a konstrukció központi banki digitális pénznek, vagyis CBDC-nek tekinthető-e.
Ez fontos különbség, mert egy CBDC-t közvetlenül csak egy jegybank bocsáthat ki, míg a stabilcoinokat általában magáncégek működtetik és tartalékeszközökkel fedezik az ellenértéküket. A Tether a közleményében végig a stabilcoin kifejezést használta a GELT-re, így az jelen állás szerint inkább ebbe a kategóriába illeszkedik, még akkor is, ha kormányzati támogatással vezetik be.
Államilag támogatott környezet
A 3,7 millió lakossal rendelkező Grúzia már régóta nyitottan áll a digitális eszközökhöz. Az országban elérhető olcsó vízenergia és kedvező adókörnyezet például sok bitcoinbányászt csábított a térségbe. Ezek a vállalkozások az ország teljes villamosenergia-fogyasztásának 3-5 százalékát használják fel.
A mostani projektet a Tether többek között azzal is indokolta, hogy az ország egy külön stabilcoinokra vonatkozó szabályozási keretet is kiépített, ami jogilag rendezi a kibocsátás, a tartalékkezelés és a felügyeleti kérdések részleteit.
A Tether dollárhoz kötött stabilcoinja, a közel 190 milliárd dolláros forgalomban lévő állománnyal bíró USDT a stabilcoin-piac legnagyobb szereplője. A cég szerint a GELT egy kísérlet lesz arra, hogy a stabilcoinok már ne csak kriptotőzsdei elszámolási eszközök, hanem az állami digitális pénzügyi infrastruktúrák részévé is váljanak.
Ha a modell működik, más kisebb digitalizálódó országok is követhetik Grúzia példáját, igaz ez kockázatokat is felvet. A Bank for International Settlements korábban arra figyelmeztetett, hogy a magáncégek által kibocsátott stabilcoinok pénzügyi stabilitási és monetáris szuverenitási kérdéseket vethetnek fel. Egy nemzeti valutához kötött token esetében ezért különösen fontos lesz, hogy ki kezeli a tartalékokat, milyen visszaváltási jogok járnak a felhasználóknak, és hogy pontosan milyen felügyeleti eszközök maradnak az állam kezében.
Az európai bankok sem akarnak lemaradni
Mindeközben Európa is régóta keresi a választ arra, hogyan tudná csökkenteni a dollár túlsúlyát a digitális pénzek piacán. Ebbe az irányba tett lépést a Qivalis nevű kezdeményezés, amely mögé már 37 európai bank sorakozott fel.
Az összefogás célja egy olyan euróalapú stabilcoin elindítása, amely nemcsak technológiai kísérlet lenne, hanem egy valódi banki háttérrel rendelkező alternatíva a jelenleg domináló, dollár-alapú elszámolásokkal szemben.
A projekt mögött már az induláskor is olyan szereplők álltak, mint a BNP Paribas, az ING és az UniCredit, nemrégiben pedig további 25 pénzintézet csatlakozott, köztük olyan hazánkban is ismert szereplőkkel, mint az Erste Bank és a Raiffeisen.
Miért fontos Európának?
A stabilcoinok olyan digitális tokenek, amelyek értékét jellemzően valamelyik hagyományos devizához, például a dollárhoz vagy az euróhoz kötik. A kriptopiacon gyakran arra használják őket, hogy a befektetők gyorsabban tudjanak mozogni különböző kriptoeszközök és platformok között anélkül, hogy minden ügyletnél vissza kellene váltaniuk forintra, euróra vagy dollárra.
Magyar adózási szempontból ez azért sem mellékes, mert magánszemélyeknél jellemzően akkor keletkezik adóköteles ügylet, amikor a kriptoeszköz kikerül a kriptorendszerből, és hagyományos pénzben szerzett bevétel keletkezik belőle. Vagyis egy kriptón belüli átváltás, például bitcoinból stabilcoinba való átváltás adómentes maradhat, amíg azt nem váltják át valamilyen hagyományos pénzre vagy szolgáltatásra.
A stabilcoinok problémája európai szemmel az, hogy ez a piac szinte teljesen dolláralapú. A körülbelül 320 milliárd dolláros globális stabilcoin-állomány döntő része az amerikai dollárhoz kötött, és a piacot két magáncég a Tether és a Circle uralja.
Az euróalapú stabilcoinok jelenleg kevesebb mint 0,3 százalékos részesedéssel (kb. 700 – 900 millió dolláros összértékkel) vannak jelen a piacon, ami azt jelenti, hogy még az európai szereplők között végbemenő stabilcoin műveletek jó részét is dollár elszámolással hajtják végre.
A bankok nem néznék tovább a kriptós cégek térnyerését
A Qivalis projekt mögött nem a kripto iránti lelkesedés áll. A bankok számára a stabilcoinok gyakorlati eszközt jelenthetnek, amivel gyorsíthatják az elszámolást, csökkenthetik a háttérfolyamatok költségét, és hatékonyabbá tehetik például a fedezetkezelést vagy a határon átnyúló fizetéseket.
Jan-Oliver Sell, a Qivalis vezérigazgatója szerint a projektben fontos szerepe van az európai szuverenitási szempontnak is. A geopolitikai környezetben egyre vonzóbb lehet egy olyan digitális elszámolási eszköz, ami nem az amerikai dollárra épül.
Ez nem jelenti azt, hogy a Qivalis a mindennapi európai fizetési rendszereket akarná leváltani. Sell szerint Európában a fizetések alapvetően jól működnek, ezért a stabilcoin inkább olyan területeken lehet hasznos, mint a nemzetközi pénzmozgás vagy az azonnali, úgynevezett atomikus elszámolás, ahol a tranzakció és az elszámolás lényegében egyszerre történik meg.
Vannak már eurós stabilcoinok, de egyelőre kicsik
Euróalapú stabilcoinok eddig is léteztek, de messze nem tudtak akkora szerepet betölteni, mint dolláros versenytársaik. A Circle EURC nevű tokenje jelenleg a legnagyobb eurós stabilcoin, nagyjából 450 millió dolláros piaci értékkel. Összehasonlításképpen az ugyancsak a Circle által kibocsátott, de dolláralapú USDC körülbelül 77 milliárd dolláros kapitalizációval rendelkezik.
A Société Générale már 2023-ban elindította saját stabilcoinját, a Forge-ot, de ennek forgalomban lévő állománya még mindig csak nagyjából 123 millió dollár. Egy másik eurós projekt, az Eurite, körülbelül 60 millió dolláros forgalomban lévő állománnyal rendelkezik.
A Qivalis ezen próbálna változtatni. A vállalkozás arra épít, hogy ha egy stabilcoin mögött már az induláskor felsorakoznak a legnagyobb bankok, akkor a meglévő ügyfélkörre és pénzügyi infrastruktúrára építve nagyobb eséllyel tud érdemi felhasználóbázist kiépíteni.
A Qivalis székhelye Hollandiában található, és a projekt már benyújtotta engedélykérelmét a holland jegybankhoz, abban bízva, hogy 2026 második felében megkapja az induláshoz szükséges jóváhagyást.
A projekt iránt nemcsak európai bankok érdeklődnek. A Qivalis vezetője szerint már több Európán kívüli pénzintézettel is tárgyalnak az együttműködésről, főleg olyan országokból, ahol jelentős az Európából hazautalt pénzek szerepe. Ha a Qivalis egy valóban működőképes és széles banki háttérrel rendelkező eurós stabilcoint tud piacra vinni, az Európa számára egy ritka lehetőség lenne arra, hogy ne csak szabályozza, hanem alakítsa is a digitális pénzügyi infrastruktúrát.