Kockázatos dolog ICO-kba fektetni, de mégis mennyire? A Tokendata számításai szerint a 2017-ben sikeresen zárult ICO-k 59%-a lényegében lehúzta a rolót. A 902 közösségi finanszírozásra meghirdetett projectből 142 már a szükséges minimum tőkét sem tudta előteremteni, a maradékból pedig további 276 jelentett csődöt. Rajtuk kívül még további 113 egyfajta tetszhalott állapotban van, mert a fejlesztők már rég nem kommunikálnak a közösséggel, vagy a kriptovaluta rendelkezik olyan kis támogatottsággal, hogy esélyük sincs a sikerre.
Az 531 bukott project többségének sikere még jó indulattal is erősen kétséges volt. Az általuk elégetett 108 millió dollárnyi befektetői pénz nagy része megmenthető lett volna, hiszen legtöbbször akár néhány klikkelés is elég lehet egy fejlesztő múltbéli munkásságának (vagy épp annak teljes hiányának) kiderítésére.
A kockázatok csökkentésére nyújthat részleges megoldást Vitalik Buterin elképzelése, az ICO 2.0.
A javaslat szerint a közösség az ICO-t követően is aktívan befolyásolhatja majd a fejlesztés menetét. Először is megállapításra kerül egy havi működési költség, amelyet fokozatosan egy okos szerződésben foglaltak szerint bocsájtanának a fejlesztők rendelkezésére. Amennyiben megcsúsznak, vagy nem teljesítik igéreteiket, a befektetők akár úgy is dönthetnek, hogy teljesen megvonják támogatásukat a projecttől. Ebben az esetben a befektetett pénzük fennmaradó részét az okos szerződés visszautalja a számlájukra.
Amint arról már korábban beszámoltunk az ICO láz idén sem látszik csillapodni. Az első két hónapban a befektetők által befizetett 2 milliárd dollár egy része valószínűleg ismét semmivé lesz. Az egyre több szereplő és a végtelen számú felhasználási lehetőségre ráhúzható blokklánc technológia miatt, az ICO-kba történő befektetés a csökkenő profitok mellett egyre kockázatosabb.